Az ember akárhova néz, azt látja a rendszer korrupt, semmi sem az, aminek látszik, semmi sem az, aminek lennie kellene. Ebből végül mindig egyetlenegy tanulság adódik, miszerint Magyarország egy elcseszett ország, egyfajta zombieland. Nos, a demokratikus aspektus más magyarázatokat kínál …
Schmittnek nem azért nincs doktorija, mert nem tudott volna írni egyet, ha éppenséggel akart volna. Gyurcsánynak nem azért kellett állítólag a sógora dolgozatát beadnia, mert üres volt a feje. E gyanús ügyek mögött egészen más a logika. Még csak nem is arról van szó, hogy a rendszer, amiben élünk, korrupt lenne, elvégre a korrupt feltételezi, hogy egy elvileg működő rendszert hackeltek meg. Nem, sajnos, a valóság még ennél is prózaibb és nyersebb. Az egész un. „rendszer” lényegébeizn egy kényszerű egyezmény, egy „társadalmi szerződés”, egy játékszabály-rendszer, amit nem mi, emberek találtunk ki, mi csak beleszülettünk, és elfogadtuk, mint demokráciát. Egy szmsz, egy szervezeti és működési szabályzat – amit megörököltünk.
i
Még mi, magyarok is kénytelenek vagyunk ezt mondani, annak ellenére, hogy idén elvileg vadiúj alkotmányunk lett. Azt, hogy "elvileg", azért tesszük hozzá, mert ez az új alkotmány csak részleteiben új, és nem a társadalom újította meg, hanem egy éppenséggel maximálisan arrogáns hatalmi elit, annak az egyik durva pártja.
Új alkotmányuk egyedül a derék izlandiaknak van. Ők az ő új alkotmányukat társadalmi konszenzussal, kormány- és pártfüggetlen alkotmányjogászok bevonásával hozták létre. Ők újragondolták a társadalmat, a rendszert, a szabályokat- az emberek jogaitól az államadósság törlesztéséig. Az izlandiak története különleges, de ehhez hozzájárult egy államcsőd, és az, hogy a korábbi miniszterelnök külföldre menekült – kb. mint nálunk Kun Béla. Az izlandiaknál volt egy csodás momentum, egy rés a pajzson, amikor a rendszer újraírásának a jogát magukhoz tudták ragadni … az emberek. Ez a momentum sok más társadalomban csak délibáb, távoli reményt adó kép, amely sosem válik valósággá.
A rendszert, a szervezeti és működési szabályokat nem mi, emberek írjuk – sajnos. Ennek viszont nem pusztán az a következménye, hogy nincs befolyásunk a rendszerre, hanem elsősorban az, hogy a rendszer, amelyben élünk, igaziból … átverés.
Átverés, mert eleve nem azért találták ki, hogy a társdalom a lehető leg … (az „igazságosabb” nem jó kifejezés) FAIR-ebb módon működjön, hanem azért, hogy a nép megnyugodjon. A Kutya éji dala c. film jut az ember eszébe, Bódy Gábort megszólítja egy fickó az FMK-ban, hogy „maga pap?” Mire ő (aki álpap) azt mondja, hogy nem. A fickó folytatja, hogy „de felismertem”, majd Bódy azt mondja, hogy "jó, akkor magának pap vagyok".
Tanulság: anélkül, hogy a valóságban, a tényekben bármi változás állna be, a nép megnyugszik, ha megkapja a megnyugtató interpretációt.
A rendszer, amelyben élünk, ugyanígy jött létre. A „nép” folyton jogokat követel, illetve valahányszor vége a terror egy-egy korszakának (pl. II. Világháború), és az életet újra-indítják (reboot), a néphez mindig több jog kerül a korábbi kiváltságok közül. A demokratizálódásnak ez a folyamata egyfajta szivárgás, aminek egyik praktikus oka az, hogy a kiváltságosok a természetes népszaporulat révén egyre többen vannak, így egyre több egzisztenciát, társadalmi, gazdasági pozíciót, "hely-jegyet" kell kiosztani a nép szeme láttára, kvázi a nép orra előtt. Ezért hát létrehozták a felemelkedési lehetőségek rendszerét, aminek köszönhetően, ha valaki magas pozícióba került, arra azt lehetett mondani, hogy: "íme, ő felemelkedett" :)
... és hozzátenni: "ember, küzdj, és bízva bízzál" :) Veled is megtörténhet :)
Még Magyarország legfiatalabb, illetve leggyorsabban felemelkedett vezérigazgatója, Vitézy Dávid is rendelkezik felemelkedés sztorival. VD már 15 éves korában vasút modellekkel játszott, és stopperrel méregette, hogy mennyi a villamos és buszjáratokon a menetidő - egyszerűen szenvedélye volt a közlekedés. Plusz, hobbijának hódolva még egy egyesületet is létrehoztak a barátaival. Íme a sztori. Így emelkedett fel ez a huszon egy-két éves fiatalember. Az, hogy a miniszterelnök unokaöccse ... - említést sem érdemel. Mindenki, aki modellvasúttal játszik, zsebében hordja a marsallbotot, neki szerencséje volt, hogy előkaphatta. Egyszerűen ő lett a szerencsés győztes a sok-sok potenciális befutó közül.
Ami a diplomákat, egyetemeket, doktorikat illeti, ezek az embereknek vannak kitalálva, azoknak, akik betartva a szabályokat, remélik, hogy majd felemelkedhetnek, illetve azt a célt szolgálják még, hogy ha valaki felemelkedik, azt lehessen mondani, hogy na, ez ezért volt (lásd az RTL KLub magyarországi vezetőségét, akiket Vitézyhez hasonló szerencsés fiataloknak, lényegében egy darab főiskolás osztálynak utaltak oda - sokan azóta is bosszankodnak, miért nem pont abba az osztályba jártak, a szerencsések közé :))
Az egyetem sokak (az emberek) számára tanulási lehetőség, kevesek számára meg csak a szükséges papírok beszerzése. Nem valószínű, hogy Schmitt vagy Gyurcsány valaha komolyan vették volna az egyetemet, mint mások, akiknek küzdeni és bízva bízniuk kell orcájuk verejtékével. Ők a kiváltságosok útját, az ismeretségek révén való előrejutást választották, ugyanúgy, mint például Kóka.
Egy szó, mint száz, nyugodtan meglepődhetünk, hogy még ilyen emberek is vannak - de az igazság az, hogy elsősorban ilyen emberek vannak odafent és az összes jó helyen. A hatalom hatalom, az uralkodóosztály uralkodóosztály marad - mindaddig, amíg egyszer majd jól át nem írjuk az alkotmányt, mi, emberek, a csodás izlandiak példáját követve. Ahhoz azonban meg kell várnunk, hogy a rendszer egy pillanatra összedőljön, vezetőink (uralkodóink) pedig Kun Béla nyomvonalán elrepüljenek. Egy társadalom tényleg csak úgy juthat hozzá az önrendelkezés kiváltságához, ha uralkodói direkt vagy indirekt módon, mint Athénban egy rabszolgát - felszabadítják ...vagy akárcsak egy pillanat erejéig szabadon hagyják ...
Ez persze még mindig kevés lenne, mert szervezettség nélkül a társadalom csak egy bamba tömeg, akiket olyan könnyű terelgetni, mint a magyarokat a rendszerváltás pillanatában, akikre egy pillanat erejéig (amíg az MSZMP-ből MSZP lett) különösebb kockázat nélkül rá lehetett bízni az egész országot, mert még azzal sem voltak tisztában, hogy az előző rendszer elnyomórendszer volt ... hát még azzal, hogy ott és akkor a hatalom az ő kezükben volt (honnan is tudhatták volna, hiszen nem írták meg az újságokban, nem olvasta fel senki a jogaikat .))
Marad tehát az örök magyar konklúzió: ember küzdj, és bízva bízzál, bízzál istenben, és szervezz gyűjtést Izaura javára, nézzél Megasztárt, meg Jóbarátok köztet, vásárolj teszkóban, cba-ban, élvezd a nemzeti vágtát, üvöltsd végig a focimeccseket ... mert ez az élet ... számodra ez ... Más országokban talán másképp van, de te nem fogod megtudni ... Más országokban talán másképp megy, mert ott több a "jó hely" a társdalomban, és ezért a népből is fel tudnak emelkedni emberek, és nem minden helyet az uralkodó elit tölt meg, de nálunk ez sajnos nem lehetséges, mert ez egy kis ország, kis gazdasággal, ez van, ezt kell szeretni, egyszóval kevés a hely - neked már épp nem jutott - nah, viszlát :)
