Mi, liberális értelmiség persze arcpálmát nyomunk, azt mondjuk, hogy az ördögbe juthattunk idáig? Mármint az ország, mármint a társadalom. De ami miatt a fejünket fogjuk, az természetesen nem az, hogy vannak antiszemita emberek, hanem az, hogy ezt a folyamatot felülről milyen pontosan és hatékonyan képesek gerjeszteni.

Amúgy, az antiszemitizmus „csak” hangulat, ami változhat, sőt, változik is, folyamatosan, minden ember fejében. Amikor elvadulnak, amikor a periféria felé sodródnak, amikor csapások érik őket, amikor a rendszer, a hivatal, a kollégák, más emberek kibabrálnak velük, amikor piszkálják, irritálják őket, amikor áremelkedések vannak, amikor gyengül a forint, amikor a tévéhíradókban brutális gyilkosságokat látnak, amikor (kamu)eljárás alatt álló politikusokat felmentenek, amikor

itt az IMF, és megszorítások várhatóak, akkor nő az antiszemitizmus. Ez természetes. Ez azért természetes, mert az antiszemitizmus mindig egy csomag része, és valójában sosem az antiszemitizmus nő, hanem a düh, az elkeseredettség, a gyűlölet, a kilátástalanságból fakadó megkeseredett agresszivitás.

Aki megkeseredik, akinek rosszul megy az élete, aki úgy érzi, társadalmi igazságtalanságok vannak odakint, az az ember hajlamos sötéten és agresszívan látni a világot, kb. úgy, mint Robert De Niro karaktere a Taxisofőrben. Az ilyen ember agresszív és ellenséges minden más emberrel, ha autót vezet, és egy biciklis elé kanyarodik, kiszáll, és megtámadja, elővesz egy gáz sprét. Ha biciklivel közlekedik, és egy autós agresszív manővert hajt végre, akkor megtámadja az autót, rácsap, és a kiszálló autóst megakarja verni.

Az ilyen ember .. bocs, az ilyen állapotban lévő ember mindenkivel durva, durva a feleségével, a gyerekeivel, és mindenkivel, akivel találkozik, és ahogyan jár kel a városban, percenként hagyja el a száját a szó, hogy köcsög. Tipikus szindróma. Az ilyen emberek, bocs, az ilyen állapotba került emberek dühöngő bikák, vagy bikanők (tehenek), és mindenkit utálnak, utálják a hírolvasókat, a másik, az ellenséges tévécsatorna összes hírolvasóját, utálják a közszereplőket, a másik tábor összes politikusát, kultúr-emberét, és állandóan mocskos szavakat, mocskos gondolatokat fröcsögnek, megmérgezve, tovább mérgezve saját életüket is – mert hogy néz ki egy családi vacsora, ahol a férfi és a nő egymással versenyezve köcsögözik a bekapcsolt tévéképernyőn felbukkanó arcokat – mintha valami vidámparki céllövöldében lenének, ahol bohócokra kell tüzelni ...

Az egészben a legdurvább az, hogy a dühöngő bikák és bikanők élete menthetetlenül elsivárosodik, és semmi nem jelent nekik örömöt, egy ponton túl a szex meg az étel sem. Ekkor kezdenek intim viszonyba kerülni a tévével, kedvenc párjukkal pedig vallásos viszonyba (mindez a dühöngő mszp-vallásúakra ugyanúgy igaz). A párt reményt ad, hogy egyszer majd jobb lesz az életük, a párt közösséget ad nekik, tudják, hogy nincsenek egyedül, sőt, tudják,k hogy ők dominánsak, és ezt a dominanciát szeretik látni megvalósulni választásokkor, vagy bármilyen párttámogatottsági felmérésben. Életük innentől folyamatos háború – de legalább van, ami lekösse őket, így már az egész nem tűnik olyan sivárnak.

2. rész

A párt azonban, mint sok-sok más vallás, nemcsak közösséget ad, hanem kijelöli az ellenséget is. Az ellenségeket. Azokat, akik mások. Akiket keresztes hadjárattal, tűzzel vassal el kel pusztítani,vagy át kell operálni. A pártok pedig (ez alól az mszp sem kivétel, egyáltalán nem, ugyanaz a technika, csak a csatamező másik térfelén űzik) rájönnek, hogy sokkal könnyebben tudják egybeterelni a hívőket, a nyájat, ha az ellenséggel foglalkoznak. Az ellenség az, ami a híveiket a leghatékonyabban oda tereli a lábukhoz, hogy aztán a tenyerükből egyenek. Az ellenség alkalmazása milliószor olcsóbb, mint ha saját maguk erényei, programja, sikerei, vagy a társdalom számára hasznos projektekkel kellene odavonzaniuk az embereket. Nem kellenek sima szimpatizánsok, nem kellenek gondolkodó emberek, hívők kellenek, fanatikus párt-függők, akik nem gondolkodnak, hanem követnek, és ha valami van, akkor az ellenségre dühösek.

Ez a technika a gyűlöletkeltés technikája, ez a technika állandó irritációban tartja a népeket, és lehetővé teszi a lehető legkönnyebb vezérlést. Amikor utálják, gyűlölik az ellenséget, akkor ugyan ki fog azzal foglalkozni, hogy a kedvenc pártjuk éppen lop, csal vagy más módon gátlástalankodik teszi tönkre az országot? Erről van szó .. - és folyamatosan irritációban, harci, háborús izgalomban tartják őket, a valóságról pedig a legtorzabb képet nyomatják az agyukba – így végül létrejön a pszichózis, amit Hitlerék metamfetaminnal tudtak elérni (ezzel drogozták a katonákat, ettől nyerték a náci harci kedvüket).

Magyarországon egyetlen párt van, amely nem gyűlöletkeltésből él – a Lehet Más a Politika

(Az mszp például 2006-ban képes volt elérni, hogy a rendőrség által brutálisan bántalmazott emberekre azt mondják a az mszp-hívők, hogy kellet nekik, és mellesleg ugyancsak gyűlöletből kifolyólag nem mentek el tüntetni Gyurcsány ellen, mert a jobbosokat jobban utálták, mint amennyire durvának tartották volna esetleg, hogy kiderült Gyurcsány és csapata eléggé rondán átverte a magyar társadalmat.)

A fidesz és a kdnp gyűlöletkeltése még izgalmasabb, hiszen náluk már az a mentség sincs, mint az mszp-hívők esetében, hogy „de hát azok nácik”, „de hát azok szélsőjobbosok” (miközben magyar emberekről van szó, illetve emberekről, akiket a rendőrség bántalmazott, és ha valaki demokratának képzeli magát, akkor abba bele kell képzelnie azt is, hogy a rendőrállam az rossz, még akkor is, ha a rendőrséget a haverja irányítja). Bár fiesz-kdnp nem képes egy ilyen egyszerű felmentést adni a népének, a hívőknek, hogy az ellenség azért rosszabb, mint ti, mert ők nácik, azért valami nekik is ott figyel a tarsolyukban, illetve pusztító arzenáljukban.

Ők azt mondják: ti keresztények vagytok, jó magyar keresztények, az ellenségeitek (akik sérelmezik a Simicska-ügyeket, akik utálják, hogy befullasztották a gazdaságot, akik utálják, hogy terrorizálják a társadalmat, akik utálják, hogy agyatlanul, havi 700e forintért olyan képviselők ülnek a parlamentben, akik nemcsak nem csinálnak semmit, de mg önálló szavazatuk, véleményük, gondolatuk sincs, egyszerű katonák, akik megnyomják a szavazógombot, amikor parancsolják nekik) pedig nem jók, nem magyarok, nem keresztények – és ebben a zsidók azért annyira minimum meg vannak jelölve, hogy még egy írni olvasni nem nagyon tudó fideszes is értse.

3. rész

Valahányszor azt mondják odafent, hogy keresztény, magyar, meg haza, a hívő nép odalent éljenez, és tudja, hogy ők a többség, ők uralkodnak, ők azok, akik mint egykor a keresztények, most is legyőzik a többi vallást. Valahányszor azt mondják odafent, hogy szabadságharc, odalent összerándul a hívő nép, s talán még haptákba is vágják magukat, és üvöltenek, hogy hajrá, Magyarország – és azt gondolják, hogy visszafoglaljuk Erdélyt meg az egész nagy Magyarországot. És hozzágondolják, hogy az ellenség itt van, nem Romániában, itt van, és ezek a nem-fideszes, nem-jobbikos, nem-keresztény magyarok, akik nem is magyarok, és akiknek nincs is joguk ott ülni a parlamentben – amit Kövér László házelnök ki is nyilatkoztatott.

És amikor odafent elmozdítanak egy József Attila szobrot, mert írt néhány antifasiszta verset, például azt, amit alulra be fogunk idézni, akkor a hívő keresztény és magyar és ősmagyar koalíció népe üdvrivallg, és azt mondják, hajrá, magyarok! És úgy értik, ezt nektek, ellenség, ezt nektek, akik bár ugyancsak magyarok vagytok, de nem támogatjátok a fideszt, sem a jobbikot, ezért nem is lehettek magyarok.

És amikor azt mondják odafent, hogy az LMP magyar céget támadott meg, akkor odalent már mindenki érti: hazaárulók!

És amikor Horthy meg isten tudja, milyen Prohászka szobrokat rittyentenek fel városszerte, akkor a nép, a hívő nép, a jó keresztény, jó magyar, jó ősmagyar nép tapsol és ujjong: éléjen, most jól megkapják. A Nyírő ügynél pedig azt mondják, szemetek, megakadályozták egy becsületes ember újratemetését.

Mindezt azért mondják és azért gondolják így odalent a dühöngő bikák és bikanők, mert odafentről ezt vezénylik, ezt kommunikálják feléjük.

Amikor pedig egy náci háborús bűnöst felkutatnak az önkéntesek, és tüntetnek ellene, akkor az ország derék fidszesei tudják, ezt nem szabad kimondaniuk, de azért sajnálják a bácsit, és szemetek azok, akik most, hogy nincs Holokauszt, most, hogy nincs nácizmus, sem haláltáborok, most odapofátlankodnak, és zaklatják a bácsit. A kevésbé lierált, kevésbé szocializált fideszesek, a kdnp-sek és jobbikosok pedig azt mondják, zsidók, s vérdíjat tűznek ki a fejükre. A rendőrség pedig sem a zaklatóknak, sem az erőszakos bűncselekményre felbujtóknak nem ered a nyomába.

Nos, így megy ez, egy elnyomott és terrorizált társadalom elnyomott és terrorizált rétegei felhergelt, habzó szájú kutyákként támadnak azokra, akiket ellenségként jelöltek meg számukra a gazdáik - a gazdáik az uszítóik, akik a valódi terrorizálóik, akik ellen fel kéne lázadniuk, de nem mernek, nem bírnak, és végül is mindig könnyebb beilleszkedni egy rendszerbe, együtt üvölteni, együtt éljenezni a többi terrorizált, habzó szájú katonával és katonanővel …

A fickó, aki letépte, majd rituálisan megsemmisítette Kertész Imre képmását, majd Elie Wiesel-ét is, egy ezek közül a szegény, szerencsétlen terrorizált, megfélemlített kisemberek közül, akik nem képesek szembeszállni azokkal, akik terrorizálják őket, és inkább együtt üvöltenek a tömeggel, és azt üvöltik, éljen, heil – és később majd azt készülnek mondani, parancsra tettük, nem tehettem mást, érvényesülnöm kellett, kellett az előléptetés, családom van, gyerekeim, haza kellett talicskáznom egy csomó pénzt, és ha ehhez az kell, hogy az igazgató előtt egy zsidó vallású író képét széttépjem, leköpjem és ugráljak rajta, hát sach schon …

Nos, itt jön be Orbán Viktorék felelőssége, Orbánék, Gyurcsányék felelőssége, hogy mit tesznek és mit mondanak odafent … mert amit ott fent mondanak, abból lesz idelent a rendszer … Az Orbán-rendszer pedig megengedhetetlen módon fasiszta rendszer, a neonácizmus, a fasizálódás rendszere … amely társadalmi folyamat olyan mértékben veti vissza a fejlődést, mint egy háború … – de úgy látszik, nekik semmi sem drága … inkább egy háború, minthogy azt mondanák, bocs, hibáztunk, nem kellett volna 1 kulcsos adó ...

S mert a nemzetekbõl a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élõ szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.

Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostûjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsõnk odvába bútt a hálás
hûség, a könny lángba pereg -
ûzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.

S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költõ hasztalan vonit...
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastõrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szurva -
(itt csak meghalni sikerül.)

S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövõnk, ne légy ily sivár!...
Bizom, hisz mint elõdeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kín -
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.

1937. január