Orbánék mindent meg mernek tenni, mert tudják, hogy a nép tehetetlen, totálisan kiszolgáltatott. Partnereik, az MSZP-sek az előző körben bebizonyították, látványosan demonstrálták, hogy a rendszer mindig győz, „tüntetgetnek, majd megunják, és hazamennek”. Ha mégsem, akkor bevetünk egy kis rendőri terrort, és utána mennek haza.

Mielőtt azonban egy szintre hoznánk Gyurcsánnyal Orbánt, jegyezzük meg, hogy erre, amit most Orbán és társai elkövettek, Gyurcsányék nem voltak hajlandóak !!!! Ez választóvíz. Orbán mostantól csak szeretne Gyurcsány lenni, mostantól, ha valakihez hasonlítani szeretné magát, a fideszen belül kell keresnie – ajánlatunk Lázár és Navracsics.

A magyar kormány egy nemzeti, nacionalista, náci gyilkosnak, egy életfogytiglanra ítélt gyilkosnak, egy terroristának adott kormány szinten ... egérutat. Ezzel európai, nemzetközi normákat szegett meg. Az olyan ország, ahol ez megtörténhet, az egy bizonytalan jogi státuszú, és garantáltan korrupt állam. Egy tipikus BANÁNKÖZTÁRSASÁG, ahol az uralkodók azt csinálnak, amit akarnak, csak a pénz számít, a népet pedig az élelmiszer függőség, a terror és a rendőrség tartja kordában, és bármilyen JOGOT felülír az uralkodókkal pénzért kötött alku.

Nos, ide rántották le Magyarországot a FIDESZES államvezetők, a fidesz-kormány. Ez nemcsak pofátlanság, de … (ha jobbikos, fideszes programozású lennék, azt mondanám, „hazaárulás”). Senki nem adja ki az egyik ország terroristáját az illető országnak, maximum túszokért cserébe. Magyarország - nevében a fidesz – túszok helyett pénzért tette meg ugyanezt.

Ezzel elárulta a jogot, a magyar jogot (Magyarországon elítélték), a magyar polgárokat, akik a magyar jogon függenek, életük a magyar jogon alapszik, és elárulta a nemzetközi jogot, mert hazafutást tett lehetővé egy nacionalista gyilkosnak, egy terroristának, aki nacionalista gyűlöletből gyilkolt meg egy örmény embert. Tetejébe, elárulja a meggyilkolt ember hozzátartózóit, a meggyilkolt ember, az áldozat méltóságát, elvégre az igazságszolgáltatás arról szól, hogy a gyilkos megfizet a tettéért.

Ezzel tartozott Magyarország a hozzátartozóknak (hogy egy terrorista gyilkost nem enged hazafutni, ahol nemzeti hőst csinálnak belőle), Örményországnak, és a világnak.
Ezzel tartozott az EU a hozzátartozóknak (hogy egy terrorista gyilkost nem enged hazafutni, ahol nemzeti hőst csinálnak belőle), Örményországnak, és a világnak, és pontosan ezzel tartozott Magyarország az EU-nak - hogy EU tagállamként egy terrorista gyilkost nem enged hazafutni, ahol nemzeti hőst csinálnak belőle.

Szégyen. És gyalázat. Vajon hány magyar szavazta volna meg ezt a döntést? Vajon hány magyar helyeselte volna ezt a döntést – ha nem pártra vonatkoztatva tálalják nekik? NULLA. Így azonban szegény fideszesek kénytelenek elővenni a legjoviálisabb formájukat, és óriási önhazugságokkal, no meg Örményország támadásával, és persze akut Gyurcsányozással, próbálják elvenni az ügy élét.

Nos, ez nem fog sikerülni. Szegény Török Gábor is belesétált ebbe, egy nappal azután, hogy ott mosolygott egy fotón Orbán Viktorral, ezer cikket belinkel a blogján – csak az alapvető Vastagbőr cikket nem, plusz maga is ír egyet, amikor már sikerült feldolgoznia, hogy mások mit írnak. Török Gábor azt írja, a fideszesek ezt is szeretik, az lmp és mszp szavazók meg nem szeretik, ennyi. Azt mondja, amíg nem tudunk mindent, addig nem mondhatunk semmit … Nice – mintha a hatalomüzenetét postázta volna a nép felé (a nép ti. sosem tud mindent:)).

Annyit azonban máris tudunk, hogy Orbánék még hazudtak is – az Örményeknek, a világnak, és nekünk magyaroknak is. Aki hazudik, annak mennie kell. Pedig tudhatták, hogy egy napon belül úgyis kiderül. Szemétség. Ezért fizetniük kell.

Orbán Viktor egy backdoor vírusként funkcionált – ajtót nyitott egy terrorista, nacionalista gyilkosnak, hogy hazajusson, ahol nemzeti hőst faragnak belőle. Orbán Viktor backdoor vírusként működött, legalább egy éve, pontosan úgy, mint a hajógyári maffia által működtetett rendőrök, akik korruptságuk révén, pénzért kiszolgálták a maffiát. Orbán és társai pénzért most az egész európaiságot, az egész jogállamiságot, Magyarország és az EU szintjén is pénzért kijátszották egy olyan országnak, ahol egy nacionalista, terrorista gyilkos egyből nemzeti hős lehet.

Magyarország BANÁNKÖZTÁRSASÁGGÁ redukálta magát. Erre, csak úgy, mint az egész cselekmény sorozatra nem kapott semmiféle felhatalmazást a FIDESZ kormány és Orbán Viktor.

El kell számolniuk, teljes körű kivizsgálást követelünk. Orbánéknak menniük kell – és (bocs de) Török Gábornak is .)

Hajrá Magyarország! Fidesz, Orbán és MSZP nélkül

Napjaink gazdasági válságát, illetve 'a gazdasági válság' aktuális állását tekintve minden irányból oda lyukadunk ki, hogy a közgazdaságtant (economics), amely alapján a corportion-ök, államok, bankok, banki-organizmusok a termelést és az elosztást is megszerezik, vissza kell csatolni a valósághoz (relink to reality).

Erre a visszacsatolásra a leggyönyörűbb példa Izland, akiknek megmondták, hogy „ti csődbe mentetek”, miére ők: körülnéztünk, és úgy látjuk, hogy „megvan mindenünk, van energiánk, van élelmiszerünk, van termelésünk, az emberek dolgoznak, szóval nem, nem mentünk csődbe, ti mentetek csődbe, akik az általatok fizetett vezetőink révén felhalmozott államadósságot követelitek tőlünk, amit ugyanúgy nem ismerünk el, mint azt, hogy csődbe mentünk volna”. Izland írd és mondd, a lehető legdemokratikusabb módon új alkotmányt készített magának, 25 független alkotmányjogásszal, mint egy Open Source programfejlesztő csapat segítségével, vezetésével, s ezáltal új alapokra helyezték az izlandi valóságot – természetesen az egész világ nekik ugrott, egyből megírta az összes újság, hogy nincs is akkora energia tartalékuk, mint mondják – nem mintha nem lenne a magánügyük :)

Napjainkban sem az amish kolóniák, sem a társadalmi utópiát megvalósító kibucok nem képesek leválni az őket körbe vevő gazdaságról. Kénytelenek a környező gazdasággal kereskedni, az ő számukra munkát végezni, az ő számukra exportálni, és persze ott van az adó rendszer, és a pénz is, ami közös. Így a gazdasági autonómiájuk maximum látszólagos. Integrálódniuk kell, illetve integrálódnak, csak úgy mint az izlandiaknak, akik ki sem tudnák tenni a lábukat a szigetről, ha a pénzük nem lenne globálisan elfogadott. Egy globális világban élünk, civilizációnk mind a terjeszkedése, mind pedig a szofisztikáltsága révén minden irányból „összeért”, eggyé vált, egy lélegző organizmussá. A pénz ezen belül pedig olyasmi, mint a vér, amely az oxigént, a táplálékot, és még pár más vitális dolgot hordozza rendszer szinten.

A pénznek univerzálisnak kell lennie, hiszen a pénz köti össze a különböző al-gazdaságokat a globális gazdaságon belül, ez világos, ugyanakkor semmiből nem adódik, hogy a pénznek egy lebutított, vak vásárlóértéknek kellene lennie. Az adóhatóságokat érdekli, hogy a pénzre, amiből cipőt vásárol, hogyan tesz szert például egy óvónő :) Ez az érdeklődés azonban csak egy pontig tart, és az után (adózás után) a pénz tiszta – azaz vak lesz. Az illető azt csinál vele, amit akar. Vehet belőle cipőt, fegyvert vagy benzint, vagy akár kölcsönadhatja egy banknak, hogy az csináljon vele azt, amit akar.

Ezzel együtt, ahogyan egy ember gazdálkodik, ahogyan él, a pénz nem ilyen vak érték. Vannak különböző és különböző típusú kiadásai, és aszerint rendezi el a pénzét. Hiába van mondjuk 300 ezer forintja, amiből simán vehetne egy méregdrága öltönyt (:)), egy ruhát, vagy meghívhatna egy falut reggelire, egy iskolát a villanyszámla tartozására, nem fogja ezt tenni, mert tudja, hogy a következő napokban hogyan alakul majd az életének a menete, és ennek megfelelően rezsire, kajára, készpénzre, mindenféle vásárlásokra, kiadásokra csoportosítja, kalkulálva a következő bevétel nagyságával és időpontjával is, s így ez az összeg a „zsebében” valójában 3000 forintnak felel majd meg, amit ráadásul nem is költhet akármire. Értsd, az ember számláján a pénz nagyon is fel van címkézve, minden centnek meg van a (leendő) helye.

egy demokratikus társadalom

A „demokrácia” és a diktatórikus rezsimek nem egymás ellentétei, a demokrácia nem egy államforma, nem egy rendszer, csupán egy faktor, minden állam lehet valamennyire demokratikus, mondjuk százalékokban kifejezve. Oroszország is valamennyire demokratikus, Kína is, még ha demokratikus minőségüket leíró százalék a nullához tendál is, és az USA-t sem tekinthetjük másként, csak mint egy valamennyire demokratikus országot (39%?, esetleg 29%?). Izland, Norvégia, Dánia, Franciaország nyilván jóval magasabb értékeket kapnak (70%?).

A demokrácia athéni csúcs-verziója sokkal inkább felel meg mai kategóriával egy corporation-nek, részvényesekkel, és egy anti-korrupciós szisztémával, mint tényleges demokráciának. Athén egy tipikus városállam, amely falakkal veszi körbe magát, falakkal védi polgárait, saját közösségét, valójában azonban sokkal több ember dolgozik nekik (beleértve nemcsak a rabszolgákat, a nőket, a szegényeket, akiknek nem volt szavazati joguk, de a leigázott más városállamokat is), mint ahány embert a falak védenek, mint ahány ember számára a privilégiumok, amiket a város a polgárainak nyújt, elérhetőek.

A demokrácia körülbelül ott kezdődik, hogy egy állam az összes állampolgáráért felelős, az összes állampolgárának biztosítja az államra jellemző jólétet. Az állam elsődleges funkciója, hogy polgárai számára a jólétet biztosítsa, éspedig alanyi jogon. Akik az állampolgárságot fizetőssé teszik, értsd, emberi életet, az államra jellemző életszínvonalat csak azok számára garantálja, akik megdolgoznak (megfizetnek) érte, azok elnyomó és kizsákmányoló rendszert működtetnek, és úgy viselkednek, mint egy biztosító, amely, mint a bankok, profitot termel, és mindig nyer, mert a bank mindig nyer. Az ilyenek egy állatfarmot üzemeltető diktátorok, akik külön városfalat húznak az államon belül (bár sajnos, tényleg óriási a kísértés, nemcsak Orbánékra gondolunk, az mszp-szdsz érát is ugyanez az elitizmus jellemezte, csak más technikával, és valójában ez uralkodik nálunk … 1947 óta? vagy 896 óta?), és kitoloncolja azokat egy alkonyzónába, akik kevésbé értékesek a számára.
Ezek a kitoloncoltak, a szegény zónába toloncoltak a másodrendű állampolgárok, akik miatt nem lehet demokráciáról beszélni, hiszen a demokrácia ma már nem jelentheti az elit uralmát, mint Athénban.
Hogy miért? Mert a felvilágosodás óta társadalmaink (szemben a hatalommal) a demokrácia e tovább gondolt verziójára törekednek, amely az emberek egyenlőségén alapul – lásd például a zseniális Függetlenségi Nyilatkozatot. Egy demokratikus állam nem tolhatja rá a polgáraira felelősséget, hogy minimális szinten meg tudjanak élni, nem mondhatja az, hogy bocs, haver, látom nem jött össze, better luck next time – mert az állam felelőssége, hogy minden ember emberi életet tudjon élni az államra jellemző színvonal emberileg elfogadható minimumán. Amely állam azt mondja, hogy nem dolgozol, akkor bocs, az azt mondja, hogy csak 1600 mentőcsónak van, bocs, neked nem jutott hely. Ezzel együtt természetesen annak igaza van, aki elvárja, hogy az, akinek nincs munkája, ne éljen jobban annál, aki (keveset keres, de) dolgozik, aki azonban azt szeretné, hogy akinek nincs munkája, az éljen rosszabbul, mint az, akinek van, az már megszegi a demokrácia első szabályát: testvériség, mindenki egyenlő, és átmegy a szélsőjobb fidesz és a jobbik által üzemeltetett területére.

Mindeninek ajánlott a Nemnövekedés c. francia eredetű társadalompolitikai, szociológiai és filozófiai irányzat, amely az általános alapjövedelem intézményét is bevezetné.

a fizetések egy demokratikus társadalomban

A magántulajdon, illetve a pénz vak tisztelete tomboló, beteg társadalmakhoz vezet, mint a miénk is. Egyrészt nem elfogadhat, hogy valakit az ismerősei, haverjai kistafíroznak milliárdossá, mint Kókát az Elendernél, vagy Gyurcsányt a Szalai utcai ingatlannal. Ez utóbbit nevezték eredeti tőkefelhalmozásnak. Szuper. Orbánék a Közgéppel stafírozzák ki saját milliárdos rétegüket, mert szerintük kell egy fideszes-jobbikos milliárdos réteg is. Az egyik fideszes fickó, aki a saját fiára, mint jó partira tekint, egy olyan fiatalra, akinek van jövője, mert már most ki van tömve pénzzel, nyilvánosan kimondta, hogy akinek nincs pénze, az nem is ér annyit, mint azok, akiknek van.

Magyarország legalább annyiban szerencsés ország, hogy itt tisztán látszik, hogyan működik a rendszer: akik ott vannak a hatalomban, pénzt adnak maguknak és haverjaiknak, pénzt és vagyont, amit az emberek bőrére felvett államadósságból fedeznek, meg az emberek munkájából. Az egész rendszer nyilvánvalóan fiktív. A legtöbb munkát, amit például a miniszterelnök unokaöccsei, unokahúgai, a család barátai látnak el, a legtöbb ember el tudná látni. A legtöbb megbízatást, amit a Közgép és a Strabag kapnak meg, magyar vállalkozó el tudná végezni. A legtöbb pályázatot, amiket valahogy mindig ugyanazok az emberek nyernek meg (EU-s pályázatokat is), a legtöbb magyar megnyerhetné – de nem nyerik.
Mindig azok nyernek, akik nyernek. Végül pedig, amikor körülnézel, így vagy úgy, de mindenki valamilyen módon állami pénzből él, leszámítva a keveseket, akik valódi vállalkozásokat működtetnek, akik valóban a piacból élnek, és nem állami megbízásokat kapott cégek megbízásaiból alvállalkozóként. Ez a hatalom holdudvara, akik az állampolgárok pénzéből élnek, mégis azt mondják, aki nem dolgozik, akiket nincs munkája, az magára vessen, saját magát hibáztassa azért, hogy az utcára került.

A hatalom holdudvara egy külön városfalon belül él, számukra tipikusan mást jelent a pénz, és másképp is jutnak hozzá. Miért van az, hogy rengeteg értelmiségi számra, akik romkocsmákba járnak, tök elfogadható volt már 6 évvel ezelőtt is az 500 forint/korsó dréher ár a Szimplában, miközben mások a 390-et tartották reálisnak? Ez azért van, mert a pénz zseton. mindenkinek annyit jelent, amennyit dolgozik érte, és amilyen nehezen jut hozzá. Vannak vállalkozók, akik egy nagy megbízás bevételt csak úgy látják, mint a számlájukon lévő inkasszóból levonódott összeget. Dolgoznak egy hetet, és a komputerképernyőjükön megjelenő szám az inkasszóról) drasztikusan lecsökken, és lehet örülni, de amúgy semmi más nem történt. Vannak vállalkozók, akik nem tudnak olyan árakat szabni, mint azok, akik állami pénzből élő vállalkozásoknak adnak árajánlatot, vagy konkrétan a fizetésből élő lakosságnak. Ezek a vállalkozók megérzik az inflációt, és nem úgy, mint holdudvaros „társaik”, akik inflációra áremeléssel válaszolnak, ők kénytelenek árat csökkenteni. Vannak, akiknek havonta +100 ezer forintot minimun elő kell állítaniuk, hogy tudjanak hol lakni, ami mondjuk egy szerelmespár vagy egy mini kommuna esetében (akik osztozhatnak a költségen) kevésbé durva, mint egy gyerekét egedül nevelő lány esetében.

Egy demokratikus állam esetében a legszembeötlőbb az, hogy akik sokat keresnek, és akik keveset, azoknak a keresete között a különbség moderált, lásd Norvégia. A már említett Nemnövekedés teoretikusai azon vannak, hogy ne keressen valaki 50x annyit, mint valaki más, aki kevésbé szerencsés. Ja, persze, mindenki a piacból él, és van, akiknek a munkája többet ér, és ez természetes? Nos, ez sem teljesen van úgy, ahogy mondják, hiszen a magas keresetű álommelók száma is tipikusa limitált. Ha a piac törvényei uralkodnának, egy álommelóra, álom-szolgáltatásra, amiből 50x annyit lehet keresni, mint másnak másból, ezren vetnék rá magukat, és így nem kéne olyan magas díjat fizetni, illetve sok szolgáltatás is létrejöhetne. Ehelyett viszont az van, hogy az álommelók száma limitált, sőt, az exklúzív tartományba tartoznak, akik hozzájutnak, halálra keresik magukat, akik nem, azoknak jól felkopik az álluk. Az egyik fotós egy hetet dolgozik 200 ezer forintért, szétizzadja magát, és örül, hogy ezen a héten éppen van munkája. A másik naponta bejár a hivatalba, vagy felveszi egy terepjáró, és megy a miniszterelnököt fotózgatni, csak úgy, hogy meg legyen örökítve, havi másfél millióért. Egyrészt: éljen a miniszterelnök, másrészt: mindenki éljen meg a piacból.

Ja, hogy van, aki szerencsés, van, aki nem? Van, aki tehetséges, és ebbe az érvényesülés is beleértendő, és van, aki kevésbé? Van, akinek több barátja van, és van, akinek kevesebb? Van, aki a városfalakon belül él, és van, aki nem.

Ebben a kis fejezetben a multicégek és az állam, valamint az elit, a hatalmi holdudvar kapcsolatát nem elemeztük, e számítunk rá,hogy mindenki tisztában van vele .)

a demokratikus pénz

A pénznek nincs színe sem szaga, nincs ráírva, honnan származik. Pedig rá lehetne írva. Miért is ne, ez már nem az ókor. Valaki egy oviban dolgozik. A pénz, amit a munkájáért kap, az ő óvónői fizetése. A számláján ez az összeg nem kell, hogy összeolvadjon azzal, amit abból keres, hogy eladott hetente egy-egy kiló cseresznyét nyáron a helyi piacon, vagy hogy vattacukrot árult, agy hgy a megtakarításaiból határidőzve a tőzsdén keletkezett valamekkora haszna. Ezek a bevételek akár 3 külön kategóriában is lehetnének, három külön mappában elmentve a számláján. Például, munka-pénz, work-money, társadalmilag 1. osztályú fontosságú és minőségű munka végzéséért (mert ugye, minél értékesebb dologgal babrál valaki, annál több pénz kell, kapjon, és a gyerek nyilván a legnagyobb érték, és neki az agyát programozza egy óvónő).

Sőt, egy számlaadáskor, amit egy miniszterelnök fotózó fotós ad, fel lehet tüntetni, hogy munka-pénz (olyan munkáért, amit a hülye is el tud végezni, és amihez hozzájutni „szerencse”), megbecsültségi-pénz, megbízhatósági pénz, stb, s ezeket részösszegeket az illető három különböző mappában kellene, hogy tároljon a számláján.

S most ugrik a majom a vízbe …

Amikor valaki vásárol, az egyes termékek, szolgáltatások különböző kategóriába kerülnének. Amikor valaki ételt akar vásárolni, vagy kulturális programért fizet (a Nemnövekedés gondolatrendszerében mellesleg fontos, hogy a kulturális programokat, a tudást ingyenesen és szabadon tegyék hozzáférhetővé mindenki számára), az mondjuk, járjon kedvezménnyel, amit az állam áll a szolgáltató, az ételárus felé. Ha tévét vásárol, vagy moziba megy, ha alkoholt vesz vagy külföldön vásárol ételt, élelmiszert, akkor ne. De ha idehaza, élelmiszert vagy telt, vagy kulturális termet, akkor igen. Ráadásul, a 'munka-pénz' kedvezmény-értéke függjön az illető által végzett munka társadalom számára fontos minőségétől, azaz egy óvónő a munka-pénzéért tudjon magasabb kedvezménnyel ételt vásárolni, mint a miniszterelnök fotósa, mondjuk 20% helyett legyen 28%.

És jegyezzük meg, hogy a fotós, aki a miniszterelnököt fotózza (és senki más se) kaphasson több munka-pénzt, mint egy megállapított határ, amely egy bizonyos életszínvonalhoz kötődik, ami a gyerekek, eltartott családtagok, háziállatok számától is függ.

A 'munka-pénz' bevezetésének a hatása

A 'munka-pénz' csak a kezdet, sok más kategóriát is ki lehet, sőt ki is kell majd alakítani, de ez lehet az első, ez lehet a kezdet. Hatása és jelentősége egyaránt óriási lehet. A Nemnövekedés által propagált minimál alapjövedelem bevezetésének is lehet egy módja egyebek közt (teljesen harmonizál az általuk kitalált bevezetési módozattal).

A munka-pénz egy csapásra igazságosabbá tehet a társadalmakat, illetve egy olyan pályára állítja őket, amelyen előrehaladva egyre igazságosabbá válnak. A 'munka-pénz' stabilizálhatja a gazdaságokat, megkezdheti a közgazdaság újra-összekapcsolását a valósággal.

Amikor egy állam pénze veszít az értékéből, a munka-pénz vásárlóértéke akár változatlan is maradhat. A 'munka-pénz' egy tűzfalat építhet ez állam VALÓS gazdasága köré, s így a társadalom köré.

A munka-pénzt külön számlán lehet tárolni, és csak elektronikusan lehet vele fizetni, sőt, fontos, hogy papír pénzre véletlenül se lehessen beváltani, a számlavezetés pedig államilag garantált és ingyenes, transzferköltség nélkül.

A munka-pénzt követően létre lehet hozni akár repülés és benzin pénzt is, ami fordítva működne, az illető a munka-pénzéből és az egyéb pénzéből tölteni fel e kvótáját, és egy évben csak maximum valamekkora összegnyi repülés vagy benzin-pénze lehetne. És akkor lehetne olyat csinálni, hogy a repülés-pénzre váltást megadóztatni, vagy, később, hogy mindenki csak a saját számlájáról vásárolhasson repjegyet, tehát a cége ne vehessen neki repjegyet. Lehetne külön egy repjgy-számlát és egy üzleti út repjegy számlát is, amelynek a kvótáját másoktól meg lehetne vásárolni (így kisemberek pénzhez jutnának azáltal, hogy mások a klímát pusztítják a repülőkkel – ami fair is, hiszen mindenkinek azonos joga kell legen a légkör és a klíma pusztításához).

A munkanélküliek is munka-pénzt kapnának, csak nem azt a besorolásút, amit az óvónők.

Végül az „annyi pénzt úgysem tudsz megenni” filozófia elavulttá válik, az emberek pedig a munkájukért állampolgárságukért cserébe életet kapnak, és nem gátlástalanul osztogatott zsetonokat, amiből keveseknek rengeteg jut, sokaknak meg kevés, vagy semmi.