HTML

LMP kampányzáró – Róna Péter, Szél Detti és Schiffer beszédeiről

2014.04.04. 18:40 equally

Fura érzés az, ami most történik. Hihetetlen és valószínűtlen, de mégis itt van ... valami a levegőben, és teljesen jól kivehetően történik. Olyan ez, mint az igazság egy nagy pillanata, amikor mindenki hirtelen kijózanodik, és egyszerre annak lát valamit, ami – a valóságot, a politikát, az elmúlt 25 évet, 1990-től napjainkig, ma, péntek délutánig.

 

lmp-kamp.jpgfoto: LMP.hu

Fura érzés, ami napok óta zajlik, emberek egymás tekintetét keresik az utcán, biciklizve vagy gyalog, egymás szemébe akarnak – akarunk nézni ... valahogy ... valamiért. Megerősítést várunk, s közben szimpátiát küldünk ki mindenki felé. Mosolyt, egy olyan tekintetet, amely azt jelzi a másik felé, hogy én is ... én is abban élek, amiben te, és értelek. Valami ilyesmi.

 

Ez az egész politika valahogy onnan indul, hogy van Gyurcsány, van Orbán, van Őszöd, ja, van rendszerváltás, meg egy csomó olyan fogalom, amiről megvan, hogy kb. mit gondolunk – egyik és másik oldalon. Ezek az oldalak pont így jöttek létre, ma már világos, hogy legyen választási lehetőség, láthatod így, és láthatod ellenkezőképpen. Up to you. Sajttal, vagy sajt nélkül kéred a saját nyomorod?

 

Tegnap este, mintha huszonévesek lettünk volna, 4-en beszélgettünk a Kino-ban, aznap, ott és akkor ismerkedtünk össze – egy LMP fórum után. Rengeteg dologról beszéltünk, amikről, később leesett, alig volt alkalmunk beszélni az elmúlt 25 év során. S miközben beszéltünk, a kép a fejünkben kezdett átrajzolódni, simán, csak úgy, mintha magától állna össze. Eszméletlen élmény volt. Mintha kb. a berlini fal omlott volna épp le, sőt, mint annak az elősejtelme – hogy tényleg lehetséges, és rögtön bekövetkezik az, ami korábban lehetetlennek tűnt.

 

Ma délután, az LMP kampányzáróján különös volt látni azt a színpadot, ott, azokkal az emberekkel. S különös volt érezni a melletted ülők jelenlétét a nézőtéren, mert ott mindenki ugyanabban gondolkodott, ugyanabba a vízióba kapaszkodott. Ez az egész jelenet kinézhetett volna úgy is, hogy „lám, még egy párt, náluk nem a piros és nem a narancssárga a háttérszín, hanem a zöld, de ők is csak egy párt, pulpitussal” – kinézhetett volna így is, de tök más volt. Az egész. Díszletek helyett valami valóság.

 

Róna Péter, a maga fantasztikus stílusában, amellyel a megismerésvágytól hajtott elméknek szépen sorban tölti be a képeket az egyetemen, finoman magyarázva, nehogy elsiesse – előadta, hogy mi a nagy szimmetria tárgya. Felvezette, hogy ami az elmúlt 25 évben történt, az egy egyenesvonalú történet (elnézést az egyszerűsítő interpretációért), amit a társadalom úgy élt meg, mintha a jó és a rossz seregei csaptak volna össze, rendszeresen, miközben a valóság úgy alakult, hogy a két oldal, ki-ki a maga sajátosságait domborítva – lásd Orbánéknak nincs szükségük demokráciára, míg a másik „tömörülés” az általuk ellenőrzött fékekben és ellensúlyokban utazik – egymást váltogatva uralkodott, lényegét tekintve ugyanúgy. Miközben számukra az üzlet virágzott, Magyarország folyamatosan csúszott lefelé a lejtőn (itt számos brutális adatot említett fel). Ha minden így megy tovább, mondta, akkor 8 év múlva az EU legszegényebb országa leszünk. Ha ezeken múlik, akik 25 éve egymással szimbiózisban játszanak, és gazdagodnak, akkor 8 év múlva ez vár ránk, Bulgáriával holtversenyben maximum.

 

Róna Péter elküldte Orbán miniszterelnök urat, mondván, mit képzelnek, hogy 2%-nyi növekedést ígérnek, amikor a fejlett világ többi országa 3% feletti növekedéssel számol, az USA 3,7% -kal, például. Hogy merik ezt valamiféle perspektívaként felmutatni? Hogy merik Magyarországnak azt a jövőt szánni, hogy a magyarok mások szellemi termékét szereljék itt össze fillérekért? Azt mondta, Kínában egy iphone-t 36 dollárért készítenek el, és 400-ért adják el nyugaton. Miért a kínai 36 dolláros nívót állítják be nekünk, miért ezt a sorsot róják ki a magyar társadalomra, s miért nem a 364 dollárosat?

Schiffer pedig később elküldte Bajnait, aki kb. azzal vádolta az LMP-t, hogy a saját eszméiket fontosabbnak tartják az ország sorsánál, Schiffer azt mondta, „Gordon, az LMP fontosabban tartja az elveit, mint a Ti érdeketeket” (egy régi „meccs”, egy régi háború aktuális fázisa ez).

 

Róna Péter azt mondta, a politika színpadán a nívótlanság uralkodik, mögöttük s felettük pedig, az oligarchák részéről, a telhetetlen kapzsiság. Azt mondta, azt akarja, hogy az értelmes, dolgos, becsületes magyar emberek hadd tudjanak méltó életet élni idehaza, mert a magyarok mind ilyenek. A magyar nép a tehetségéről híres, és nem szabad őket, minket, összeszerelő segédmunkásokká degradálni, akinek az olcsó munkaerejével a Szaúd-Arábiaiaknak eldicsekedhet Orbán (úgy, hogy mellette, a delegációban ott van egy korábbi gazdasági miniszter is, Kóka János, hívta fel erre később Schiffer András a figyelmet az ő beszédében, s Kókának Szijjártó szerzett diplomata útlevelet, s Kóka épp egy Gyurcsány-cég képviseletében járt ott, kint, Orbán delegációjában).

Mert a magyarok tehetségesek és becsületesek, és szeretnek dolgozni – mondta Róna Péter.

 

 

Szél Detti – az új magyar politikusnő prototípusa ... szó szerint a következőket mondta (egyebek közt):

 

Ne higgyenek azoknak, kedves barátaim,
akik azt mondják, hogy most
befogott orral kell szavazni!
Itt a tavasz! Miért fognánk be az orrunkat?
Vegyünk egy mély levegőt, menjünk be a
szavazófülkébe, és ikszeljük be a Lehet Más a politikát!
Mi pedig be fogjuk vinni a friss levegőt a magyar parlamentbe.

Valaki egyszer azt mondta, hogy hallgass a szívedre,
én azt mondom, hogy higgy a szemednek – ez az, aminek látszik!
Hallgass az érvekre, amiket 4 éve folyamatosan mondunk nektek.
Bízz az országodban, és menj el szavazni!

Minden szavazat, amit a régi erőkre pazarolsz,
még mélyebbre löki ezt az országot a lejtőn,
ahova ezek az erők taszították.
(...)
Szavazz ránk, ha eleged van, mert mi is
csak veled együtt vagyunk elegen,
találkozunk április hatodikán,
adj nekünk egy esélyt, hogy ott legyünk,
adj ennek az országnak egy esélyt,
találkozunk április hatodikán, és utána
minden egyes nap.

Schiffer arról beszélt, hogy mit nyer az ország, a magyar társdalom egy erős LMP-vel, s hogy ez a következő 4 év annak bevezetése lesz, hogy Magyarország irányt vált, és elindul felfelé a lejtőn. Meggyőző volt – mindenki számára, aki ott volt. De vajon mi a helyzet másokkal?

A millenáris tereiből az út kifelé nem járt ugrásokkal, nem járt kijózanodással. Sőt, végül, az utcára és a totális napfényre kiérve (oké, borult idő volt és van még mindig, sőt, már sötétedik) az volt az érzésünk, hogy ... vannak megkerülhetetlen igazságok, s hogy a valóságot nem lehet állandóan erőszakosan magyarázni. Az erőszak és az erőszakosság végül mindig felsül. Az LMP egy jó ügy valódi képviselete. Óriási dolognak lehetünk tanúi április hatodikán este ... szó szerint egy új korszak kezdetének ...

 

 

 

 

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Szólj hozzá!

Címkék: millenáris kampányzáró LMP Schiffer Róna Péter Szél Detti

A bejegyzés trackback címe:

https://demoasp.blog.hu/api/trackback/id/tr775927937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása