HTML


"demokrácia" faltól-falig: miért mindig ámokfutás a vége?

2013.03.12. 20:47 equally

Először is: az utóbbi két cikkben eléggé ki voltunk akadva a tüntetésszervező csoportra, de a nyilatkozatokból kezd kiderülni, hogy a szervezői csoport meg nem nevezésének taktikai okai voltak, mármint olyanok, amelyek megérthetőek (hogy polgári engedetlenségnek legyen tekinthető a székházfoglalás). Szóval, lapozzunk, és foglalkozzunk végre az alkotmány módosításával. A kérdés ma az, miért mennek el demokratikusan választott diktátoraink mindig a végsőkig, s azon is túl? Miért mindig ámokfutás a vége? Miért mindig ámokfutás felé sodródik a helyzet a mi kis „demokráciánkban”?

orbanek2.jpg

A fidesz eljutott a „point of no return”-höz, oda, ahonnan nincs visszafordulás, és bár teljesen egyértelműen bekapcsolt az összes védelmi rendszer, beleértve Sólyom Lászlót (lásd a mai sajtónyilatkozatát a NOL-ban), a fidesz, élén Orbán Viktorral egy jól megrágott döntéssel, a döntés jelentőségének teljes tudatában nekiment az alkotmányosságnak … Egy katonai puccsal ér fel az, amit a Orbánék ma végrehajtottak … Emlékeztetőként: az alkotmány megvédi az embereket a hatalomtól, ahogyan Schiffer elmondta az "I Love AB" tüntetésen, a hatalom által meghackkelt alkotmány durva és diktatorikus fordulat.

A kocka immár el van vetve, visszaút nincs, ez az alkotmánymódosítás szakadást és töréseket robbantott az alkotmányosság folyamatának, történetének szövetébe.

ámokfutás és eszkalálódás - miért?

Orbánék nagyon durvák, sok tekintetben durvábbak, mint Gyurcsányék voltak. A legdurvább viszont az, hogy Gyurcsányék pedig az 1998-2002-es Orbán kormányt múlták felül durvaságban, ámokfutásban. Folyamatosan emelik a téteket, egyre durvább és durvább ciklusok jönnek. Miért van ez? Orbánék 2002-ben durván megbuktak, Gyurcsányék 2010-ben mg durvábban buktak meg. Nem tanulnak belőle? Senki nem akar konszolidálni? Miért?

crazy.video.game_size_800x600_1274994296.jpg

A válasz e kérdésre .. nehéz, mert a jelenség tényleg megfoghatatlan, legalább is a mi dimenziónkból. Mert amit mi látunk innen, az teljesen más valóság, mint amiben ők vannak. Ők egy egészen más dimenzióban mozognak. Amikor ők a hatalomért harcolnak, mi azt hisszük, a mi kegyeinkért harcolnak. De nem. Ők az ellenségeikkel harcolnak, azért, hogy legyőzzék őket, illetve hogy minél nagyobb veszteségeket okozzanak nekik. Vagy Sztálin hadserege tényleg a demokráciát akarta elhozni Budapestre?

Nem értünk harcolnak, hanem egymás ellen, minket, a népet csak felhasználnak, mi vagyunk a robbanóanyag, amit az ellenség, illetve egymás arcába dobálnak. Máskor meg emberi pajzs. Velünk valójában senki sem törődik. A társadalmon csak uralkodnak. A társadalom csak egy eszköz, ami hozzásegíti őket a hatalomhoz, illetve amit hozzákapnak a hatalomhoz, mint egy ajándék terráriumot, mondván, „ja, és időnként adjatok enni a hörcsögöknek”, ennek a 10 millió hörcsögnek. Aztán beindul a háború és hörcsögökkel dobálják egymást.

Amikor mi felháborodunk, hogy amit az alkotmánnyal csinálnak, megengedhetetlen, ők épp a hatalomért harcolnak, és nem vagyunk más a számukra csak terráriumban tátogó éhes rágcsálók, vagy olyan hörcsögök, amikkel az ellenségeik dobálják éppen őket. „Fenébe, még egy! Menyi van ezekből?” Nem értik a felháborodásunkat, mert mi egy más dimenzió vagyunk a számukra.

Az ámokfutás, az extremizálódás ott jön létre, hogy elszakadnak a valóságtól, elszakadnak a társadalomtól (a média túlhatalma révén). Egy hiperrealitásban élnek, és minket is egy hiperrealitásban tartanak. Ellenfeleik előző attakjára egy válasz attakkal reagálnak, fokozva azt, amit kaptak. Ha ők így, akkor mi is így, plusz hozzáteszünk valamit, ami eddig még nem volt, emelve a tétet, eszkalálva a küzdelmet. Fékeket a rendszerben csakis a valósággal való konfrontáció jelenthet, de számukra nincs kapcsolat a valósággal, nincs kapcsolat a társadalommal, az audikból kifelé bámulva, százmilliókkal dobálózva hogyan is lehetne. És mivel nincs kapcsolat, nincs fék – a rendszer elszállásara van ítélve. Értsd, borítékolható, hogy a következő kormány még durvább lesz (ha a két egymással küzdő rendszerpárt-szöevtség közül alakít valamelyik kormányt).

játékelmélet: az ámokfutás mint technokrata játékstílus


A pártok és pártvezérek azért ámokfutók, mert számukra ez egy meccs. Játék. Nem valóság, nem emberéletek, nem alkotmányosság (nem is értik, mi az, honnan is értenék, intelligencia, demokratikus szenzorok nélkül?), hanem egy meccs, ami 4 évig tart, és teljes erőbedobást igényel a párt, a cég érdekéért. Ez a technokrácia egyik jellemzője. Teljes erőbedobás a cégért totális fanatizmussal fűszerezve – azt pedig, hogy a cég valójában miért küzdött, min dogozott, majd megtudjuk a híradóból. Upsz, Holokauszt, upsz Gyurcsány rendszer, upsz, Orbán-rezsim, rezsimek, amikben a „cégek” dolgozói úgy vesznek észt, hogy fogalmuk sincs, mi történik, „mi csak azt tettük, amit parancsoltak”, „akkor nem tudtunk jobbat”, „nem értettünk hozzá”.

game1.jpg

A hatalomért folytatott harc egy technokrata játék. Extrém sport, totál adrenalin. Problémák vannak, amiket meg kell oldani. Számok, amiken javítani kell. Technokráciában minden eszköz megengedett, és csak a számok számítanak, az emberek kicsit sem. Hajdu Bét. A cégért mindent. Teljesíteni kell. Mutatókat. Pontokat kell szerezni. Nos, ugyanezt csinálják demokratikusan megválasztott diktátoraink.

Nem állnak le, mert a meccs 4 évig tart. Ott van a fal. Csak ott. Csak a 4 év lejárta szab határt, addig azonban mindent lehet, ez a sport tényleg extrém és élesben megy. 4 éven keresztül bármi megengedett. Addig folyamatosan játszanak (s közben, lásd Gyurcsányék, az Elnök Emberei sorozatot nézik a tévében:)). Vajon Orbánék másolják őket, vagy nekik más a kedvencük? Mindegy, nekik ez játék. Elmerültek egy hiperrealitásban. Tulajdonképpen betegek, a szociopátia csak melléktünet.
Sportolnak, kimennek a pályára, és küzdenek. Játszanak, azaz reagálnak. Mindenki mindig csak reagál. Csak próbálja megoldani a helyzetet, jobb számokat elérni, megoldani a problémát. Ennyi.


Eközben mi csak egy elkábított beteg vagyunk a műtőasztalon … nem értjük, mi történik és miért …hogy például most éppen miért mennek neki az alkotmányosságnak? Ők viszont nem értik, hogy nekünk mi a bajunk, de nem is érdekli őket, hiszen ez nem rólunk szól, és ez nem is egy műtét, csak egy állatkísérlet – ők pedig nem orvosok, hanem csak egymással harcolnak egy műtőben. Egyik cég a másik ellen. Szabadverseny van.


Szabadverseny – és amikor az egyik végül ámokfutásba kezd, az a másik számára a pozitív szezon beindulását jelenti … onnantól nyerésben vannak… és ha ilyenkor egy kicsit belehúznak, akkor a következő szezonban ők lehetnek felül.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Szólj hozzá!

Címkék: civil orbán fidesz áder jános bajnai gordon ámokfutás milla diákok molnár péter sándor palota misetics bálint

süti beállítások módosítása