HTML


Tiszta sor: MSZP-DK, Fidesz, Jobbik (avagy az extremizált magyar társadalom)

2015.04.14. 17:07 equally

Mindannyian döbbenten állunk a tapolcai választási eredmények előtt, mindannyiunk zsebében kinyílik a mutatóujj, s azt fegyverként mintegy előrántva, jelentőségteljesen mutatunk arra, azokra, akik miatt ez a helyzet szerintünk bekövetkezett. Ki-ki melyik csoportra, pártra mutogat, a szélrózsa összes irányába villognak, szikráznak a vádak, mint valami elektromos kisülésnél. Olyan szerencsénk pedig nincs, hogy a helyzetről értelmes diskurzus tudna kialakulni. Az alábbi kis cikk – árral szemben – ennek a beindítására tesz kísérletet, a helyzet s az azt meghatározó folyamatok feltérképezésével.

radic-2.jpg
 

a JOBBIK újabb győzelme... miért vakok az emberek?

Mivel a JOBBIK antidemokratikus, rasszista és gyűlöletkeltő aktivitást kifejtő csoport, bármely választási győzelmük katasztrófa, és ezt sajnos, nem kell külön magyaráznunk, hiszen láttunk már JOBBIKOS községet, s azt is tudjuk, hogy az egyik JOBBIKOS község mintául szolgálhat majd más községek számára, így vagy úgy.

De miért vakok az emberek? Miért szavaz az ország jelentékeny része a jobbikra vagy a fideszre? Hát nem tanultak a Horthy korszak borzalmaiból, s abból, hogy az hova vezetett? Hát nem tanulták meg, hogy a Trianon revízióját követelő Horthy rendszer antiszemita 25 éve vezetett a magyar Holokauszthoz, illetve oda, hogy a világháborúban a Németek szövetségeseként léptünk be, s hogy 1945 után ex-náci vesztesek lettünk a Szovjet birodalom tövében, ami 45 évnyi szovjet megszálláshoz vezetett? Miért ennyire vak majdnem mindenki?

Ami ezt illeti, egy ember vaksága, vagy egy tucaté, még oké, de tömeges spontán vakság nincs, szóval, kell legyen valami a háttérben... S ha ezt nem látjuk, tuti, hogy a mi látásunkkal (is) van valami baj...

 

miért nem tesszük fel a kérdést?

Miért nem tesszük fel a kérdést konferenciák tucatjain, hogy miért szavaznak egyre többen a szélsőjobbra? Illetve, amikor feltesszük, miért nem adunk racionális magyarázatokat? Miért csak (eszkalálódó) tendenciákat elemzünk az okok racionális megvizsgálása helyett? Miért beszélünk például EU-szkepticizmusról EU-kritikus nézetek helyett? Miért nem lehet elfogadni az EU-kritikát anélkül, hogy valakit mindjárt az EU összes alapeszméjének elutasításával vádolnánk? Miért nem fogadjuk el, hogy vannak magországok és van az EU periféria, s hogy e két zóna közt szakadék van, az „olló” nyílásszöge pedig folyamatosan tágul? Miért nem születnek olyan szókimondó tanulmányok, s miért nem terjednek azok a médiában, amelyek elismernék és elmagyaráznák, hogy a peremországok gazdasági válsága az EU-ban értelemszerűen generálja a jobbratolódást?

Hasonlóképp, Magyarország viszonylatában, miért nem értekezünk arról, hogy mik a kiváltó racionális okai a jobbratolódásnak?

 

miért a Jobbiktól remélnek szebb jövőt?

Ha beszélnénk róla, egyszerű volna például azt megérteni, hogy választásokkor a választók nem a fasizálódás és egy pozitív(abb) irány között választanak, hanem jobb jövőt szeretnének maguknak, és ennek elérését remélik az adott „gomb” megnyomásától, az adott pártra leadott voksuktól. Nekünk, humanistáknak nem a Jobbikkal kell foglalkoznunk, mert az csak tünet, a jobbratolódás és extremizálódás tünete (és katalizátora). Amivel foglalkoznunk kell, az az, hogy mitől van Magyarországon, hogy „a zemberek” hajalmosak csak a JOBBIKban megbízni, egyre inkább csak a JOBBIKról tudják elképzelni, hogy változtatni tudnának a dolgok menetén úgy, hogy nekik, „a zembereknek” esélyük legyen egy „szebb jövőre”? Tényleg, miért van ez? Mi az a folyamat, ami ide vezet, amely jobbratolódáshoz és extremizálódáshoz vezet, illetve, ebbe az irányba hat?

 

a piros és a kék pirula: mindig csak a Fidesz?

A média által sugallt kép alapján azt hisszük, a JOBBIK azért „erősödik”, mert ma a Fidesz van uralmon, „hiszen” a Fidesz uralom kedvez a Jobbiknak, „hiszen” a jobboldaliság, a konzervativizmus természetesen lejt a JOBBIK (majd pedig a nácizmus) felé. Ezt hisszük, s közben hanyag eleganciával ignoráljuk a tényt, hogy a 2010-es euforikus, 2/3-os Fidesz győzelem felé is egy természetes lejtés vezetett, nagyon is hatékonyan. És ha (ahogyan a ballib média sugallja és súgja a fülünkbe) a 2010-es győzelemhez a Fidesz ellenzékben elkövetett tüntetés-aktivitása, kordon-bontása, kordon-átugrása vezetett volna, akkor 2014-ben miért nem az MSZP-s blokk ellenzéki aktivitása határozta meg a helyzetet, miért nem a baloldal erősödött, miért akkor is a Jobbik? Értsd, vagy az van, hogy 2010-ben az addigi kormány kormányzása hibáztatható elsősorban az addigra kialakult helyzetért, és akkor 2014-ben is elmondhatjuk ugyanazt, vagy pedig egyszerűen mindig a Fidesz a hibás, valahányszor jobbratolódás van, elvégre Fidesz a fő jobboldali párt :) Lehet választani, a piros és a kék pirula között :)

 

mi történt, mi tört meg 2014-ben?

Bár a média azt erőlteti, hogy a politika focimeccsek sorozata, a választás pedig egy foci VB döntő, „a zemberek” nem két oldal újbóli összecsapásaként élik meg a választásokat és a politikát, hanem folyamatként.
Egy hasonlattal élve, az emberek nem nézők egy lelátón vagy a tévé előtt (ahogyan a média sugallja), drukkolva a szokásos csapatuknak egy-egy újabb mérkőzés során (úgy, hogy minden meccs új reménnyel kecsegtet), hanem hajótöröttek egy lepusztult lakatlan szigeten, és szeretnének megmenekülni, hazajutni onnan végre. A cél természetesen Kánaán, ott van az otthon, oda szeretnének hazajutni. Minden választás egy új esély a hazajutásra, közben azonban emlékeznek a korábbi tapasztalataikra is. Mert nem hülyék. Újra és újra kínálkozik a segítség különböző pártok és az ő programjaik alakjában. Az emberek pedig újra és újra összeszedik az erejüket, bizalmukat, hitüket, egymásba és a jobb jövőbe vetet hitüket, és elmennek szavazni. De aztán ... jönnek a pofonok, a társadalom arculcsapásai az új kormány részéről. Ez megy 1990 óta. A zemberek pedig becsapottak és dühösek lesznek. Egyre inkább (eszkaláció: since 1990).
2014-ig szerencsések voltak, mert volt mindig racionális választási lehetőség, volt mindig egy „másik” párt, valami új programmal, ami remek lehetőségként kínálkozott mind a visszavágásra (a kormány büntetésére), mind pedig a jobb jövő eléréséhez, az ország pályára állítására. Ez a szerencsés korszak egészen pontosan 2014-ig tartott.

 

Magyarország szerencseszériája: 1994-2014

1994: mindenki csalódott a rendszerváltásban is, meg az új kormányban, a növekvő árakban, s a hirtelen tőkésedés torz folyamataiban. A nyugodt és „bevált” MSZP jó választásnak ígérkezett. Eufória volt, 2/3-os. Magyarország egy pillanatra (úgy hitte) megtalált valamit az indentitásából.

1998: a Fidesz új politikát kínál, azután, hogy az MSZP-SZDSZ-ről kiderült, hogy jövőkép nélkül kormányoztak, kissé visszarendezték a szocializmust, új alapokon persze, bevezették a tandíjat, elindultak a megszorítások, Bokros csomag, és közben tombolt a korrupció, Tocsik ügy. A Fideszre vevő volt az ország – de aztán 2002-re kiderült, hogy durva politikát művelnek, centralizálnak, s megpróbálják a demokratikus intézményeket háttérbe szorítani, semlegesíteni, plusz, még a kokárdát is kisajátítják, hogy a román menekültek millióinak fenyegetését ne is említsük. Volt választás, volt további racionális lehetőség a kiútra: MSZP másképp!!

2002: MSZP kormány egy civil vezetésével, aki józan és higgadt, és humanista. Medgyessy úgy győzte le Orbánt a tévé vitában, hogy a kisember józanságával állta a sarat a begőzölt, arrogáns politikussal szemben. Volt remény, volt mit választani, s az ország választott is. Medgyessyt és az MSZP-SZDSZ-t. Ez volt az ő második esélyük, az MSZP-SZDSZ második esélye. Visszaéltek vele. Először Medgyessy-t dobták ki a kormányból, pont azt, aki miatt a társaság (MSZP-SZDSZ) egyáltalán kapott második esélyt. Aztán jött Gyurcsány. A Gyurcsány éra.

Ennek az őszödi beszéd csak a nyitánya volt, s a 2006-s zavargások brutális leverése, a szervezett rendőri brutalitásokkal még mindig nem a csúcspont volt, csupán a rossz kezdet befejezése. A nagy felvonás csak azután jött, a TB privatizáció. Erre ma már csak kevesen emlékeznek. Hogy miért? Newspeak. Történet-átszerkesztés médiahazugságokkal (ami külön tanulmányt érdemelne). Mindenesetre a TB-privatizáció volt az a projekt, ami a mai napig a legantidemokratikusabb, s az ország lakosságát a legjobban kiszolgáltató intézkedés csomag lett volna, a neoliberalizmus jegyében. A TB-privatizáció megbukott*, Gyurcsány, és a TB-privatizáció eredeti projektgazdái, az SZDSZ is. Aztán jött 2010.

2010: A Fidesz euforikusan „győzött”, azaz, a zemberek számára Magyarországon egyértelmű volt, hogy új korszak kell, szöges ellentéte az addigi korszaknak. Orbán pontosan ezt ígérte. Az MSZP-SZDSZ korszak gazdaságpolitikájának szöges ellenkezőjét. Megszorítások helyett, több adó helyett több támogatást. Időközben az is kiderült, hogy 2002-ben a Fidesz nagy botrányainak média-felfújása mögött a későbbi sportminiszter, Gyurcsány állt, s így már még a humanistákat végsőkig felháborító köteles beszéd is más színben tűnt fel visszamenőleg. Azaz, a Fidesz 2002-es bukása már nem tűnt olyan megalapozottnak. Plusz, ők is kaphatnak egy második esélyt, nemde? Szóval, 2010, van kire szavazni? Ha racionálisan tekintjük, igen: ott volt a Fidesz másodszorra másképp.


egy korszak vége: 2014

2014: A probléma természetesen 2014, amikor már lehetett tudni, hogy a Fidesz iszonyat gáz, és zátonynak vezeti a hajót, ami a szokásos politikai metaforákban az országot jelképezi. Sajnos azonban volt nagyobb gáz is, mint a Fidesz, éspedig az, hogy nem volt kire másra szavazni. Nem volt alternatíva. Az, hogy az MSZP-t és társait még egyszer nem szavazza kormányra az a lakosság, amely 2010-ben 2/3-os többséggel „elkergette” őket, társadalom-pszichológiai evidencia volt (amit az MDF sorsa egyszer már demonstrált is). Valami miatt azonban nem jött létre új párt... csak a Milla meg Bajnai E14-e.

A tény, hogy az MSZP a szövetségeseivel együtt, köztük Gyurcsány pártjával, meg Kunczével úgy állt fel a választásokra, mintha 2008-2010-ben mi sem történt volna, a reménytelenség legbrutálisabb dózisát zúdította a magyar társadalomra. Értsd, rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, 24 évvel később is vagy az egykori MSZMP tulajdonképpeni „utódpártjára” (vagyonának és nevének örökösére) lehetett szavazni, vagy senkire. Még a „más politizálás” és „más politika” ötletén alapuló LMP sem ígért más politikát. Bár boríthatták volna az egész asztalt, ha meghirdettek volna egy más politikát, ezt nem tették meg, maradt a zöld ködözés, és közben dörzsölgették a tenyerüket, mert kiszámították, hogy mivel a szerencsétlen magyar társadalom előre tudja, hogy úgyis a Fidesz fog győzni, a másodlagos pártpreferenciák nagyon komoly mértékben fognak érvényesülni a választásokon, azaz, az LMP-t be fogja juttatni „a zemberek” kétségbeesése és reménykedése, és nekik ez éppen elég.

A helyzet tehát egyértelművé vált: nincs remény. No hope. Az MSZP és társai sosem fogják leváltani a Fideszt, MÁS politika sosem lesz. Szóval ... Mi a kiút? Hova máshova vezet ez a helyzet, ha nem a még agresszívabb, még kétségbeesettebb kiútkereséshez? Bármi áron? Demokrácia ideértve, amely sem keleten, sem nyugaton, sem Putyinnak, sem Obamának nem túl drága manapság (persze nincs egyenlőség)?

 

mi állíthatja meg ezt a folyamatot?

Mi kell ahhoz, hogy belássuk, egy válsághelyzetben, amikor a társadalom jelentős tömegei érezhetik a jövőjüket kilátástalannak, a jobbratolódás természetes folyamat? Mi kell ahhoz, hogy belássuk, a Gyurcsány nevű politikus puszta jelenléte a baloldali színpadon az egész társadalmat hergeli, korrumpálja – és polarizálja?

Mi kell ahhoz, hogy elismerjük, új társadalmi szerveződések kellenek, amelyek függetlenek tudnak lenni és maradni az MSZP-től és rokon-pártjaitól? Hogy belássuk, új politika kell, új alapokon, új stílusban, új politikusokkal, akik elsősorban civilek? Hogy belássuk, 2014-et azért veszítette el a magyar társadalom, mert az MSZP és a ballib média restaurálta a 2010-ben megbukott „baloldali” hatalmi elitet, és „a baloldali” monopol-pártszövetségként akarták az országra kényszeríteni „vagy Orbán, vagy mi, vagy senki” - alapon?

Mi kell ahhoz, hogy belássuk, a magyar társadalom világos választ adott erre a zsarolásra, és inkább Orbánt választotta, és ezzel (a visszalépés reális lehetősége híján) rálépett a szélsőjobb felé vezető csúszdára? Mi kell ahhoz, hogy elfogadjuk a pszichológiai tényt, hogy aki a jobboldallal emocionálisan azonosult, csak akkor tudna valaha a baloldallal azonosulni, ha korábban nem szakított volna vele emocionálisan? Mi kell ahhoz, hogy lássuk, hogy nem Orbán vezeti a magyar társadalmat a falnak, hanem Orbán, Gyurcsány, és társaik, valamint a jobboldali és a ballib média együtt, azzal, hogy józan ésszel feldolgozhatatlan valóság-dózisokat nyomnak keresztül a médiafogyasztóik pupilláin, bele az agyukba, 24/7?

Mi kell ahhoz, hogy megértsük, az egyetlen racionális első lépés, amellyel elkezdhetjük bevonni az egész társadalmat egy diskurzusba, az az, hogy racionálisan, pontonként elítéljük a Gyurcsány érát, és morális felelősségre vonást hajtunk végre úgy, hogy megfogalmazzuk, ki miért, kik miért hibáztathatók és milyen mértékben? Mi kell ahhoz, hogy lássuk, mindezt csak akkor látnánk be és fogadnánk el, ha ezt a kedvenc média outletjeink felületein elmagyaráznák nekünk? S vajon mi kell ahhoz, hogy ez valaha bekövetkezzen? ...

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

5 komment · 1 trackback

Címkék: rendszerváltás szélsőjobb jobbratolódás MSZP LMP Orbán SZDSZ JOBBIK DK MDF Tapolca Lehet Más TB-privatizáció GYurcsány BAjnai

SZEBB JÖVŐT! gyengül a Fidesz támogatottsága – de nincs olyan párt, ami fel tudná venni a szavazókat, csak a Jobbik … szóval, szuper!

2014.12.11. 14:30 equally

tumblr_mkcbqbu8gd1rp7a1uo1_500.gifa baloldal tehetetlenül nézi, amint a széljobb előretör - nem kínál semmiféle jövőt

 

A szélsőjobb nem magától tör előre sosem, hanem mert a társasdalomban olyan aktív válság gócok vannak, amikre baloldali vagy bármilyen értelmes párt nem ad megfogható, valódi, értelmes választ. Ha nincs válasz a válságra, akkor szélsőjobb nő – nincs mese. Mert az emberek választ akarnak, és addig válogatnak a párt-bolt kirakatában, amíg találnak egyet, ami megmondja a tutit, hogy mit kell csinálni, amitől „majd” minden megváltozik. Pontosan ez történik most, Európa-szerte, és pontosan ez történt a múlt század '20-as éveiben, amikor a fasizmus lábra kapott.

Felütötte a fejét a fasizmus, ami egy új társadalomszemléletet propagálva, egy új rendszert, új jövőt hirdetve megújulást ígért mindenki számára. És bejött! Az emberek hittek benne!!! Beindult valami – aminek a társadalmak örültek, a szegények örültek, mert volt remény, lett remény, létrejött egy „szebb jövő” reménye. A fasizmus legdurvább verziója, természetesen a németországi nácizmus volt. Erről tudunk a legtöbbet – és mégis, erről tudunk a legkevesebbet, kezdve ott, hogy Hitler igaziból nem volt népszerű, mármint kezdetben nem volt szimpatikus a németek számra. Egy nagyon izgalmas történelmi dokumentumfilmben azt mondják, a németek az utcán tuti, hogy nem állították volna meg, hogy tüzet kérjenek tőle.

 

Nem volt szimpatikus. De a társadalom, a gazdaság válságban volt. Iszonyatos szegénység, nyomor és kilátástalanság uralkodott. Nem volt szimpatikus, de elfogadták, mert kellett a megoldás, amit kínált. Egy „szebb jövőt” kínált. Elfogadták, csak úgy, mint Mussolini-t, elfogadták, és elfogadták azt is, hogy kell egy erősember. Kell egy kiválasztott vezető – aki lehet diktátor is, mint az ókori Rómában (akkoriban itt tartott a társadalmi fejlődésről való közgondolkodásunk – és ma??). Elfogadták az új vezért. Elfogadták a tényt, hogy kell egy vezér. Mert kellett nekik a szebb jövő. Egy süllyedő hajón mindenki a kiutat keresi – akármi legyen is az.

 

* * * Orbán volt az utolsó remény * * *

Orbán azonban nem azért került hatalomra (bocs, ez most durva lesz), mert az emberek kétségbeesettek voltak, és elfogadták őt vezérnek. Orbánt egy demokratikus politikusként választották meg, hogy leváltsa a demokráciából megbukott MSZP-SZDSZ kormányt, és felváltsa az egész korszakot (ÉRV: 2010-ben nem volt sem kétségbeesett a társadalom, sem válságtól sújtott, magabiztosak voltak az emberek, és örültek, mert 2009-től tudták, hogy Gyurcsányék megbuktak, és azt azt is, hogy ezt nagyon megérdemelték, és bizakodóan mentek el szavazni, nem kilátástalanságtól nyomva).

Az emberek nem egy náci vezérként bíztak meg benne, hanem egy demokratikus vezetőként, benne és a demokratikus látszatot élvező pártjában. Akkor még volt remény, Orbán volt az utolsó lehetséges remény (a '98-2012-es kormányzásuk már 2006-ban sem tűnt annyira durvának visszatekintve, 2010-ben meg már, 5 év Gyurcsány után, pláne nem). Szóval, ha belegondolunk, ami a szélsőjobb terjedését illeti, a probléma nem is Orbán, hanem az, ami Orbán bukása, az "utolsó remény" bukása után jön – azaz MOST!!!

FONTOS látnunk, felismernünk, hogy micsoda kilátástalanságot és kétségbeesett szabadít MOST el a tény, hogy Orbánról és hadseregéről bebizonyosodott, hogy kurvára nem demokraták, sőt, az eddigi legvéresebb harcot vívják a demokrácia ellen, és a magyar társadalom ellen (sokan azzal áltatják magukat, hogy nem ellenünk harcolnak, hanem az MSZP ellen, mert fel kell számolni a régi rendszert, blah-blah-blah – de nincs itt semmi felszámolás, az MSZP korrupcióra épült GIGA POLIP rendszerét működtetik gőzerővel, hatékonyabban, mint eddig bárkik valaha).

 

* * * a zűr a fidesz helyén * * *

Orbán és a FIDESZ helyén, illetve a magyar jövő helyén egy GIGANTIKUS LYUK tátong, lévén, hogy a Fidesz lebukott. ISZONYATOS ŰR ez, óriási VÁKUUM – és itt jön be a JOBBIK a képbe. Itt masíroznak be.

Szebb jövőt” – azt mondják! És azt mondják, nézz körül, testvér, micsoda iszonyatos válság van!!!! Az illető pedig körülnéz, és basszus, valóban!!! A valóságot, a válságot egy széljobbos párt tökéletes, félelmetes illusztrációként tudja alkalmazni – és ez mindent visz. ÉS MIÉRT?

Mert nincs egyetlen bármilyen oldali párt, LMP ideértve, akik a válságról értelmesen beszélnének, ködözés és kamuzás, hallgatás és csúsztatgatások nélkül. Igen, korábbi kedvencünk, az LMP sem MÁS.

NINCS baloldal, nincs demokratikus alternatíva. Nincs olyan párt, amely fel tudná venni a Fideszt megutált emberek tömegeit. Ez itt az egész szitu veleje – innen árad kifelé a gáz, ami a magyar társadalmat mérgezi. NINCS demokratikus alternatíva.

Egyrészt nincs, mert az MSZP, ugyebár, nem jöhet szóba, lévén, hogy a Fideszre azok szavaztak, akik az MSZP-t el akarták takarítani, az MSZP és Gyurcsány össztársadalmi elutasítottsága stabil, sosem fog megszűnni. Másrészt nincs, mert nem is lehet, mivel az MSZP-s hatalmi tömb és a ballib média nem engedi, hogy akár csak egy civil mozgalom is felüsse a fejét anélkül, hogy az ő ellenőrzésük alá kerülne.

Lásd MILLA – szuper civil szerveződés volt, de a vége az lett, hogy a medián mért nekik egy szuper nem létező számot, TGM felkonferálta BAJNAIT és az EGYÜTT 2014 mozgalmat, közvetlenül azután, hogy a Város Mindenkié megemlékezésén is mondott egy beszédet, és akkor MINDENKINEK a legutóbbi MSZP-s miniszterelnök, Bajnai pártjával kellett fuzionálnia (lásd az LMP elleni óriási hadviselést). 2012 október 23-ától senki nem indulhatott külön, mert az "Orbán bérenc".

És bejött? Mit nyert a magyar társadalom a MILLA-ával és Bajnaival? „Nyomj egy like-ot, és váltsuk le Orbánt” ? Bejött? A MILLA-Bajnai-Együtt-PM-Gyurcsány-MSZP-Kuncze-etc elveszítette a 2014-es választásokat. Elveszítették, mert az MSZP-t és társait akarták lenyomni a magyar társadalom torkán, Gyurcsányostól, Kunczéstől, Bajnaistól, ami lehetetlen. Esélyük sem volt – de úgy voltak vele, ha ők nem, hát senki más sem, mert csak ők lehetnek a következő kormány, senki más, senki új, senki civil. Csak ők – mert bérletük van. Nos, így lett Orbánnak meg a második 2/3. Köszi, MSZP! Köszi, PM! Köszi TGM! Köszi, HVG! Köszi NOL! Köszi, ATV! KÖSZI, index.hu. Szép kör volt! +4 év letöltendő.

 

* * * a baloldalon múlik, ill. a demokratikus szervezeteken * * *

Most, hogy Orbán megbukott, és elkezdődik egy „fogjunk össze a szélsőjobb és Orbán ellen” – kampány, ne tévesszük el, ismét a baloldal az, amire ujjal kell mutogatnunk, és nem a JOBBIK. Mert csak a baloldalon múlik, az MSZP-n és a ballib médián, hogy a JOBBIK menyit tarol abból a rengeteg bizalomból, amit a Fidesz elveszített, és veszít most is, ahogy beszélünk.

Ha az MSZP tovább kapaszkodik a hatalomba, és ragaszkodik ahhoz, hogy a következő kormányban is CSAK ők lesznek és a haverjaik, és ha a ballib média továbbra is őket tolja, és ha az LMP továbbra is abban utazik, hogy nem kormányoznak együtt senkivel, akkor a következő 4 év pokol is borítékolható (2018-2022). És az is, hogy a következő 4 év még milliószor pokolibb lesz annál, ami most megy. Szóval, itt kéne megállni …

Az MSZP-nek és politikusainak hátrább kellene lépniük, és teret kell adniuk új mozgalmaknak, pártoknak – de tisztán! Az MSZP-nek és a ballib médiatömbnek el kell engednie a magyar társadalom kezét. Elég legyen a sztárcsinálásból, a politikai szereposztásból! Hagyniuk kell, hogy a társadalom a saját lábára álljon, és valódi civil szervezetek (amikből ma éppen még van is egy pár, és őket még nem darálták be!!!), és valódi új pártok jöhessenek létre – amiknek majd aztán nem kell szövetségre lépniük, beolvadniuk az MSZP-be meg Gyurcsányba és Kunczébe. Soha.

A baloldal kezében van a kulcs – de nemcsak az MSZP kezében, hanem a ballib médiamunkások kezében! Ha ők spontán fellázadnak, és elkezdik nem annyira komolyan venni a szerkesztőségi direktívákat, és más képet (is) adnak a szituról, nem (csak) pont azt, amit központilag leosztanak nekik, akkor minden megváltozhat. Egy értelmiségi forradalom? Annyi évtized posztmodern után? Szép lenne! :) Legyünk optimisták. Egy süllyedő hajón mindenki a kijáratot keresi – nem igaz? Bárcsak!

Ha lesz új demokratikus újságírás, ami nem hagyja ki a tények egyik részét, amelyek az MSZP-re rossz fényt vetnek, akkor minden megváltozik. Ha viszont nem lesz, akkor gáz lesz, és megyünk le a lejtőn, a JOBBIK támogatottsága pedig duzzad, mert ez sajnos fizika. Mi le, ők fel. Az élet le, a széljobb fel.

* * * minden látszat ellenére nem a JOBBIK „ellen” kell harcolni * * *

A JOBBIK terjedése egyenes következménye annak, hogy a társadalmunk nem szerveződik, hogy nem válunk fogyasztók tömegéből egymással diskurzust folytató felvilágosult polgárok társadalommá, hanem hagyjuk, hogy a társadalmunk (ami még megmaradt belőle) tovább polarizálódjon.

A JOBBIK terjedése tünet. És sosem a tünet ellen kell harcolni. A kiváltó okokat kell megszüntetni. Abból pedig van néhány. Itt az EU válsága. Valódi? Létezik? Csak a széljobb találja ki? Itt a klímaválság, ami Kelet-Európából háborús övezetet varázsolhat, ahogyan erre a 2000-es évek elején készült amerikai elemzések már rávilágítottak. És itt van a magyar demokrácia válsága, a magyar gazdaság válságával és a magyar korrupcióval, stb, stb, stb. De a legnagyobb és legelső válság az, hogy nem beszélünk ezekről! Elfordulunk, és hagyjuk, hogy a média bulvárral kábítsa a népet, amely kábulatból egyedül a JOBBIK „józanítja” ki őket azzal, hogy egyáltalán beszél a neuralgikus témákról – és ne feledjük, egy széljobbos társaság BÁRMIT mondhat!

Van tehát mit megoldani bőven! Gyerünk, valódi baloldal! Valódi értelmiség! Humanisták! Zöldek! Vörösek! :) Akar itt valaki változást? Polgárok, civilek! Itt az ideje a szerveződésnek! A válság ezer fronton támad – meg kell védeni a magyar társadalmat. Mert ha nem tesszük, akkor a JOBBIK ajánlja fel a segítségét, és a magyar társadalom kénytelen lesz elfogadni.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Szólj hozzá!

Címkék: mszp fidesz szonda válság fasizmus jobbik szélsőjobb baloldal medián nácizmus zuhanás humanizmus ipsos lmp széljobb zöldhumanizmus

süti beállítások módosítása