Mindenkinek hozzá kell szólnia. Mindenki látja a csúsztatásokat a másik („oldal”) állításaiban. Velünk is ezt történt, most épp a Fent és Lent (kedvenc blogunk) követett el egy furán lejtő okfejtést. De miért, de miért, de miért? Az ember nem éri fel ésszel. Csak arra lehet gondolni, hogy akik ilyesmiket írnak, azok eleve támadással vádolják „a másik oldalt”.

sassal viaskodó ifjú - partizán szobor - hősi emlékmű

A F&L szerzője ilyeneket ír állításokként:

(nagyjából)

1. „ (...) Láthatóan valami ilyesmit szerettek volna a Kormányváltók törmelékei is elérni”.

2. „Miféle ostoba elvárás az, hogy nem emlékezhetünk meg (tökmindegy, hogy milyen színű kormány alatt) a német megszállás tényéről?”

3. „Magyarország ezért 2014-ben még egy nyomorult antifasiszta emlékművet sem állíthat. Ezt csak kiváltságosok tehetik. Például maguk a németek, vagy a zsidók, ...”

4. „Németország múltjával „leszámolni” csak Németországnak és emlékezetpolitikai szövetségeseinek van joga.”

5. „Akik ezt megtiltják neki, azok persze arra hivatkoznak ...”

6. „A megvert establishment-baloldalnak mindenesetre épkézlábabb ötlete is lehetne, legalább az EP választásig kihúzni, mint az antifasiszta harc egy alapvetően antifasiszta emlékmű ellen.”

A F&L kép a megtámadott emlékmű tervről valahogy így néz ki:

(interpretáció)

A kormány teszi a dolgát, de a baloldali párttömörülés választási vereséget szenvedett, s így és ezért most ebbe az emlékműbe próbál kapaszkodni, próbál társadalom-szerte ádáz indulatokat szítani.

E kép, mellesleg, totál egybeesik a Fidesz kormány által propagált képpel, és mellesleg, sok értelme nincs, hiszen az un. baloldal nem is álmodhat arról, hogy saját „táborán” túlnyúlva az egész társadalmat maga mellé lenne képes állítani, mármint az ügy mellé.
Sőt, éppenséggel, pont az ellenkezője az igaz, mert hiszen minden egyes perc, amit ebben a csatában eltölteni kényszerül az un. baloldal (baloldali képként azonosítva a Holokauszt zsidó nézőpontból, az áldozat nézőpontjából való interpretációját), csak árt annak az egész helyzetnek, amelynek egyik folyománya ez a kialakult (még nem minősítjük) konfliktus.

Az eleve-megtámadottság illúziója is, természetesen, alapvetően hamis, lévén, hogy az Orbán-Kormány kért ideológiai tűzszünetet a vitában, addig, amíg a választás és a húsvét le nem megy (a Húsvéttal kapcs, persze, volt egy szemét beszólás, amely mindkét vitában álló oldal számára egyaránt fontos ünnepként jelölte meg a Húsvétot, csak a rend kedvéért jegyezzük ezt meg).

Az Orbán-kormány rúgta fel a vita-csendet, s tette ezt úgy, hogy nem is valamiféle új érv-csomagot dobott a piacra, hanem az egész vitát lesöpörve, fű alatt elkezdte folytatni az emlékmű kivitelezését. Láttunk már ilyet. Kossuth Téri fák kivágása, példának okáért. Tudták, hogy törvénytelen kivágni, figyelmeztettük őket, röhögtek rajtunk, és megtették. Most, a bírósági ítélet is minket igazol, akkori fa-védőket – de nem a fákat, mert ők már nem élnek, pedig még több száz évig élhettek volna, ha nem jön közbe a Fidesz.

Kérdés:

Mit csinálsz, ha a társadalom nevében, konszenzust feltételezve olyan emlékművet épít az Orbán-kormány, ami ellen a Holokauszt áldozatai s azok leszármazottjai messzemenőkig tiltakoznak – mondván, hogy őket nem a németek deportálták, nem a németek terrorizálták őket, hanem a magyarok, a magyarok egy része, mondjuk, az akkori többség, az akkori 2/3. Vidéken egy zsidó ember számra a bujkálás, a menekülés a reménytelenségig volt lehetetlen. A zsidóság deportálása után pedig az áldozatok vagyonának újra-elosztása országszerte egy kollektív rítussá emelkedett. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt egyetlen igaz ember sem, hisz' volt, nagyon is – csupáncsak annyit, hogy Magyarország nem volt ártatlan áldozat, mint állam, nem volt ártatlan ugyanúgy, mint az áldozatok, hiszen elkövető volt egy iszonyatos kollektív bűncselekményben.

Mellesleg, a Német megszállás a szövetséges náci állammal, az 1944-es Magyarországgal szemben nem ugyanaz volt, mint Lengyelországgal vagy Franciaországgal szemben, és a kollaboráns kormányokat el szokták ítélni minden körülmények közt. A Horthy kormány kollaboráns és eleve antiszemita kormány volt. Magyarország azonban nem pusztán kollaboráns volt, hanem eleve szövetséges, egy olyan náci elvtárs, amely 1920-tól a zsidóság elleni harcot nyíltan a zászlóra tűzte. A zsidó törvények Magyarországot a nácizmus élvonalával végig szinkronban tartották.

Ezek után hogy kérhetne bárki az akkori Magyarország számára kollektíve helyet a Holokauszt emlékműben – a magyar állam s az akkori társadalmi többség számára, az áldozatok között?

Vagy, ha valaki „a náci német megszállás áldozatainak” akar emléket állítani, azaz, a Horthy korszak és az annak egyenes fejleményeként létrejött német bevonulás, és a Holokauszt áldozatainak, akkor miért akarná a zsidóságot, mint áldozatot ebben az emlékműben nem nevesíteni? S miért akarná a náci szót is kivonni a címből? A náci Németország bevonulása a náci Magyarországra nem fordulatot hozott, hanem kiteljesedést, az addigi 24 év kiteljesedését, mint ismeretes. Ismeretes?

Mi hát a megoldás?

A megoldás az emlékezés, s az, hogy lándzsát törünk, kollektíve az emberiesség oldalán. Németországban volt nácítlanítás. A Német társadalmat, amelynek 25%-a még 1952-ben is jó véleménnyel volt Hitlerről, az összeesküvőket, Stauffenberg-éket pedig árulókként tekintette, nácítlanították. 1952-ben a német társadalom 37%-a úgy volt vele, hogy jobban megvannak a zsidók nélkül. Innen jutott el Németország oda, ahol ma tartanak, egy egységes társadalommá válva, amelyben a nácizmust vita nélkül elítéli a társadalom konszenzusos többsége. Nem kis munka volt ebben, s nem kevés kudarc.
Nálunk, Magyarországon e folyamatok még csak el sem indultak. A késés katasztrofális léptékű. Több évtizedes a lemaradás, organikus fejlődéssel valószínűleg (nyilvánvalóan) behozhatatlan. Csakis katartikus ugrásokkal haladhatunk előre. Ebben azonban minden fél ellenérdekelt: Orbánék ebből élnek, az antiszemitizmus szinonim képeinek extenzív alkalmazásából. A Jobbik: detto, idevéve nemcsak a szinonimákat. Az un. baloldali tömb is abszolút tevékeny résztvevője e polarizációt gerjesztő folyamatoknak, Gyurcsány (+ Gergényi és Demszky) rengeteget tett 2006-ban azért, hogy a szélsőjobb azzá váljon, ami azóta is. Az LMP-t és a 4K-t leszámítva mindenki érdekelt e hasadás tovább hasításában (ezzel együtt, és nem holmi csavar kedvéért, a Schiffer által előadottakat Kálmán Olgával szemben, ideértve az érveit, elítéljük).

Megoldás egyetlenegy van, a kijózanodás. Meg kell értenünk, hogy a politikusok odafent tömény hisztériát küldenek le infúziós csöveinkbe. Ezt minden esetben el kell utasítanunk. Nem utálhatjuk sem Orbánt, sem Tarlóst, sem Rogánt, sem Gyurcsányt, sem Gergényit, de Vona Gábort sem, mert amint felsorakozunk egy gyűlölet-zászló alatt, gyűlölet-katonákká válunk, akik, amint a frontokra vezénylik őket, lőni fognak. Persze, csak védekezésből. Mint mindig.

Van kiút, abszolút van, beszélgess, lásd meg az embert a másikban, lásd meg a szépséget, az emberit. Van kiút, de csak magunkra számíthatunk, együtt, mi, mindannyian. Értsd meg a másikat. Lásd, amit ő lát benned, és meséld el neki, hogy te mit látsz – de soha ne tekintsd a másik oldalt ellenségként, mert ez méreg, nem más, gyilkos méreg, amit szélsebesen ki kell izzadnunk magunkból. Kollektíve.

Visszatérve az emlékműhöz:

• Miért kellene „antifasiszta” emlékművet állítani Holokauszt-emlékmű helyett?
• Miért kellene „antifasiszta” emlékművet állítani az egész 1944-es Magyarország számára?
• Ha valaki „antifasiszta” emlékművet állít, tegye, és írja rá, az antifasiszta ellenállók hősies emlékének – de ne az egész 1944-es náci Magyarország számára.
• Ha valaki az 1944-ben kisebbségben lévő nem zsidó magyar emberek számára akar emlékművet állítani, akik szenvedtek a náci kormányok alatt, tegye, de csak miután elkészült az emlékmű a Holokauszt áldozatainak emlékére.
• Ha valaki a magyarországi Zsidó Holokauszt áldozatainak akar emlékművet állítani, az tegye, de ne vegye fel az áldozatok listájára az akkori magyar társadalmat is, ha lehet.
• Ha valaki relativizálni akar, s 1944-ben is valami olyat próbál kimutatni, ami „az egyik oldalnak” is és „a másik oldal” számára is tragikus, az állítson emlékművet az akkori magyar csendőrség, a feljelentők, s a várost „felkoncoltatik” feliratokkal elárasztó állampolgárok tömegei, s Horthy Miklós, Sztójay Döme, és társaik számára – ha talál rá humánus indokot. Ha azonban ez nem megy, hallgasson. Nincs minden tragédiában egy másik áldozat is, és véletlenül sem igaz, hogy áldozat minden elkövető maga is, ugyanúgy.
• És végül: nem, nem volt minden állampolgár náci, nem volt mindenki bűnös, nem vett részt mindenki tettleg, s aki nem vett részt, az mentesül az elkövetőket sújtó vádló emlékezetünk súlya alól – de kollektív bűn volt az, ami történt. Nácizmus államhatalmi terror idején. Horthy pedig elsőrendű vádlott, Hitler magyarországi fő szövetségese. Az egyik.

PS: A ma élők 95%-a azok közé tartozhatna, akik abszolút mentesülnek a vádló emlékezet nyomása alól, abszolút itt volna a helyük, mindenkinek, kivéve az egykori elkövetőket. Mindez azonban saját döntés kérdése, s ezért borzasztó, ezért katasztrofális kár, hogy e döntést folyton felkínálja a profitéhes politika, ezüsttálcán. Melyik oldalt választod? Akik elismerik Horthy-t, és úgy vannak vele, hogy mindenki egyformán áldozat volt, nagyjából? Vagy a zsidók, az áldozatok s az áldozatokra emlékezők oldalán találod meg „inkább” a helyed? Melyik oldal a tiéd, amelyik azt mondja, ez csak hisztéria, mert a baloldal elveszítette a választásokat? Vagy az, amely visszautasítja a történelmi emlékezet alantas manipulálását? Sosem volna szabad felkínálni választásra ezt a Vagy/Vagy-ot ... és sosem volna szabad élni e választási „lehetőséggel” ... mert csak 1 db lehetőség van.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Magyarország, a magyar társdalom borzasztó állapotban van – lásd a választási eredmények. Egy dühös és elégedetlen (Jobbik) vagy a hatalommal elégedett (Fidesz) társadalmat elnyomni a legkönnyebb feladat. Csak tovább kell erősíteni ezeket a társadalmi folyamatokat, amik ide vezettek. Az MSZP tömb abszolút hajlamos részt venni ebben partnerként, hiszen bár a szélsőjobb ellen „harcolnak”, amit ez a „harc” elér, az a további jobbikos növekedés, a társadalom további polarizációja. Szerencse, hogy ott van az LMP – de mit csinálhat az LMP, illetve mi az, amit elvárunk tőle?

Az LMP megcsinálta, a magyar társadalom egy része kapcsolt, és bevitte az LMP-t a parlamentbe. Immár saját jogán, akként, ami. Ez már nem 2010, amikor rengetegen szavaztak olyanok is az LMP-re, akik valójában nem más politikát, hanem egy új pártot akartak, amely majd a régiekkel együtt azt csinálja, amit szoktak. Az LMP e átment a tű fokán, megvan a remény, az LMP megkapaszkodott. De mit jelent ez? Mi következik most? Mi fog történni a következő 4 évben?

Az elmúlt 4 év során az LMP bizonyított, hogy következetes, tiszta politikát folytat. Ez rengeteget jelent egy ilyen lepusztulásra ítélt országban, társadalomban. Tényleg megvan a remény, hogy történhet valami. Az LMP új irányról beszél, gondoljuk, irány Norvégia! (Moszkva és Kalifornia helyett).
Mire használja az LMP a lehetőséget, hogy felkértük, vegyen részt a parlamentben?

Az LMP rengeteget bizonyított, de sajnos, nemcsak azt, hogy következetes, tiszta politikát folytat, hanem azt is, hogy a politikai tevékenységeinek megvannak a korlátai. Sajnos, megfigyelhettük, hogy az LMP hajlamos a hagyományos pártműködésre: parlamenti munka, kritizálni a kormányt, gyakran sarokba szorítani, remek törvény-javaslatokkal előállni, utána pedig interjúkat adni, bemenni az ATV-be beszélgetésekre, illetve várni azt, hogy a média mit reagál az LMP szerepléseire. Bár nyilvánvaló, hogy az LMP kimeríti mindazt, amit egy parlamenti párt csinál, illetve csinálni képes, észrevehetjük azt is, hogy ez a működés végső fokon kőkemény korlátok közé terelve zajlik.

Az LMP akármit csinál, az egy bombabiztos „forradalom”, egy páncéldobozban lezajló robbanás-sorozat, és nem terjedhet, és nem eszkalálódhat, nem juthat ki a páncéldobozból – ideértve a média nyilvánosságot is. Amikor Kálmán Olgival beszélgetnek, Olgi interpretálja őket, azaz pont a kép, a másfajta kép, a másfajta látásmód az, ami nem juthat át, miközben az MSZP-s, Bajnais politikusok által felvázolt képekre ugyanaz az Olgi abszolút vevő, mert ők mind ugyanazokkal a képekkel dolgoznak.

Szél Detti azt mondta:

„Van egy csomó elkeseredett és méltán dühös ember, aki nem tudott politikai otthonra lelni és a napi problémákban sem tudtak számukra megoldásokat adni. Az a kérdés, hogy ki fogja őket megszólítani a következő 4 évben. Ez az a terep, amit én nem szeretnék átadni a Jobbiknak.”

Oké, de megszólítani a dühös embereket ... mit jelent ez a gyakorlatban? A dühös emberek dühe már önmagában reagálás, válasz egy (csomó) problémára. A Jobbik, naná, csak a dühös embereket szólítja meg, aminek egyetlen módja van, csatlakozni hozzájuk a dühükben – és eszkalálni azt (a rájuk jellemző, az őrájuk hatni képes populizmussal – antiszemitizmus, rasszizmus). Ezt csinálja a Fidesz, és persze az MSZP-s pártok is a maguk saját módján.

Orbánék a gyurcsányi 8 év nyomán keletkezett dühön ugrálnak, úgy mutogatva a baloldalra, mint legyőzött ellenségre, akiken most a vendettát végrehajtják. Az MSZP-s pártok ezzel szemben az Orbán kormányzása nyomán és a jobbik térnyerése miatt elkeseredett, felháborodott emberek dühét lovagolják meg. Orbán-gyűlöletet szítva, elvakultságot általában.

Ebben a hárompárti fanatizáló, elvakultságkeltő, düh és elkeseredés generáló kommunikációs tornádóban a kicsi és zöld LMP mire készül? S egyáltalán mire lehet képes?

Hogyan képes az LMP ebben az elvakultságszító kánonban egy új hangot megalapítani, egy új irányt felmutatni, s egy újfajta jövőképpel a zászlója alatt felsorakoztatni egyre több és több embert a magyar társadalomból? Hogyan lehet képes az LMP az ország s a társadalom problémáiról úgy kommunikálni, hogy minden egyes magnyilvánulásuk megvilágosító erejű lehessen, s meggyőző abban a tekintetben, hogy nemcsak Orbán és a Jobbik a gáz, hanem az egész politikai (hatalomgyakorlási) hagyomány, ez az egész hatalmi pártokból álló uralkodóosztály, s az egész rendszer.

Az LMP rengetegszer megvilágította már, hogy amit a Fidesz csinál, az egy egyenesvonalú történésbe illeszkedik, mint aktuális fázis. A Fidesz mutyijai (korrupció tevékenységei) legtöbbször kormányokon és pártokon ívelnek át, s amiért a Fideszt ma elítéljük, azért pár éve még a Gyurcsányékat, az MSZP-t kellett elítélnünk. Az LMP ezt rengetegszer kimutatta – de ez sosem fog átjönni Kálmán Olgán és az ATV képernyőjén. Nem is jött. Nem is jöhetett – ez a koncepció. Az a koncepció az ATV-ben, hogy „az LMP csak vendég, helyesek, de bizalmatlanok vagyunk, plusz ők még nem olyan gyakorlatiasak, mint Mesterházy vagy Bajnai, vagy éppen Karácsony Gergely).

Az LMP ott volt a NAV ellen tüntetve, és Horváthy Csaba (MSZP) odament nyilatkozni a médiának, a színpad mellett, miközben Vágó Gábor épp arról beszélt a színpadon, hogy az MSZP sem szavazta meg a beadványt, hogy ki kell vizsgálni a NAV ügyet (vagy annak az akkor aktuális egyik elemét). Az MSZP megtehette ezt, mert amíg Kálmán Olga hisz nekik, addig mindenki hinni fog – a baloldalon. S amíg a hírtévé és az összes jobboldali médium az MSZP-t utálja, addig mindenki hisz nekik (az MSZP-s pártoknak) – a baloldalon. Ugyanennek a fordítottja is igaz, értelemszerűen a Fideszre meg a Jobbikra, és a ballib médiára.

Szóval, mit csinál az LMP? Mit csinálhat? S mit várunk el tőlük?

 E kérdésre egy darab válaszként azt mondanám, az LMP egy rendhagyó párt, hát viselkedjen is úgy, legyen innovatív, s a hónap s az év minden napján folytasson minden szinten társadalmi agitációt, meggyőzést, felvilágosítást. Mutassa meg, hogy működik ez a korrupt rendszer, s hogy hogyan lehet ezt megváltoztatni.

Az LMP-ben éppenséggel megvan ez a potenciál! A korrupció ellen pl. olyan törvénymódosítást adtak be, amely, ha megvalósult volna, az egész rendszer az aljától a tetejéig most átalakulna (azt, hogy közbeszerzés tendereken offshore alvállalkozóval ne indulhasson cég, amit Orbánék arra butítottak, hogy csak a pályázó cég ne legyen offshore, vicces vagy tragikus ez?). Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala detto ilyen törvény lehetne, mert ha ma látnánk, hogy ki kicsoda volt a magyar rendszerváltás történetében, s az azt követő privatizációkban, illetve azóta is, akkor itt ma olyan szintű társadalmi megdöbbenés menne végbe, hogy az emberek az Őszödi Beszéd dühének 10x-ével lennének felháborodva, s többet Fideszre, MSZP-re nem nagyon szavaznának, valószínűleg.

Az LMP a törvényről törvényre történő rendszerváltoztatás pártja, de erőt a kormánnyal, s a többi két párttal, plusz a társadalomban ezerrel zajló és gerjesztett kártékony folyamatokkal szemben, csak a társadalomra, s a társadalmi párbeszédre támaszkodva képes kifejteni. Csakis az általa generált társadalmi párbeszédre támaszkodva LEHET képes kifejteni! Várjuk hát az új irányhoz tartozó új stratégiát! És irány Norvégia!

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★