HTML

megsebzett Holokauszt emlékmű – VAGY/VAGY ezüsttálcán

2014.04.10. 11:34 equally

Mindenkinek hozzá kell szólnia. Mindenki látja a csúsztatásokat a másik („oldal”) állításaiban. Velünk is ezt történt, most épp a Fent és Lent (kedvenc blogunk) követett el egy furán lejtő okfejtést. De miért, de miért, de miért? Az ember nem éri fel ésszel. Csak arra lehet gondolni, hogy akik ilyesmiket írnak, azok eleve támadással vádolják „a másik oldalt”.


sassal_viaskodo.jpgsassal viaskodó ifjú - partizán szobor - hősi emlékmű

A F&L szerzője ilyeneket ír állításokként:

(nagyjából)

  1. „ (...) Láthatóan valami ilyesmit szerettek volna a Kormányváltók törmelékei is elérni”.

  2. „Miféle ostoba elvárás az, hogy nem emlékezhetünk meg (tökmindegy, hogy milyen színű kormány alatt) a német megszállás tényéről?”

  3. „Magyarország ezért 2014-ben még egy nyomorult antifasiszta emlékművet sem állíthat. Ezt csak kiváltságosok tehetik. Például maguk a németek, vagy a zsidók, ...”

  4. „Németország múltjával „leszámolni” csak Németországnak és emlékezetpolitikai szövetségeseinek van joga.”

  5. „Akik ezt megtiltják neki, azok persze arra hivatkoznak ...”

  6. „A megvert establishment-baloldalnak mindenesetre épkézlábabb ötlete is lehetne, legalább az EP választásig kihúzni, mint az antifasiszta harc egy alapvetően antifasiszta emlékmű ellen.”

 

A F&L kép a megtámadott emlékmű tervről valahogy így néz ki:

(interpretáció)

A kormány teszi a dolgát, de a baloldali párttömörülés választási vereséget szenvedett, s így és ezért most ebbe az emlékműbe próbál kapaszkodni, próbál társadalom-szerte ádáz indulatokat szítani.

E kép, mellesleg, totál egybeesik a Fidesz kormány által propagált képpel, és mellesleg, sok értelme nincs, hiszen az un. baloldal nem is álmodhat arról, hogy saját „táborán” túlnyúlva az egész társadalmat maga mellé lenne képes állítani, mármint az ügy mellé.
Sőt, éppenséggel, pont az ellenkezője az igaz, mert hiszen minden egyes perc, amit ebben a csatában eltölteni kényszerül az un. baloldal (baloldali képként azonosítva a Holokauszt zsidó nézőpontból, az áldozat nézőpontjából való interpretációját), csak árt annak az egész helyzetnek, amelynek egyik folyománya ez a kialakult (még nem minősítjük) konfliktus.

Az eleve-megtámadottság illúziója is, természetesen, alapvetően hamis, lévén, hogy az Orbán-Kormány kért ideológiai tűzszünetet a vitában, addig, amíg a választás és a húsvét le nem megy (a Húsvéttal kapcs, persze, volt egy szemét beszólás, amely mindkét vitában álló oldal számára egyaránt fontos ünnepként jelölte meg a Húsvétot, csak a rend kedvéért jegyezzük ezt meg).

Az Orbán-kormány rúgta fel a vita-csendet, s tette ezt úgy, hogy nem is valamiféle új érv-csomagot dobott a piacra, hanem az egész vitát lesöpörve, fű alatt elkezdte folytatni az emlékmű kivitelezését. Láttunk már ilyet. Kossuth Téri fák kivágása, példának okáért. Tudták, hogy törvénytelen kivágni, figyelmeztettük őket, röhögtek rajtunk, és megtették. Most, a bírósági ítélet is minket igazol, akkori fa-védőket – de nem a fákat, mert ők már nem élnek, pedig még több száz évig élhettek volna, ha nem jön közbe a Fidesz.

Kérdés:

Mit csinálsz, ha a társadalom nevében, konszenzust feltételezve olyan emlékművet épít az Orbán-kormány, ami ellen a Holokauszt áldozatai s azok leszármazottjai messzemenőkig tiltakoznak – mondván, hogy őket nem a németek deportálták, nem a németek terrorizálták őket, hanem a magyarok, a magyarok egy része, mondjuk, az akkori többség, az akkori 2/3. Vidéken egy zsidó ember számra a bujkálás, a menekülés a reménytelenségig volt lehetetlen. A zsidóság deportálása után pedig az áldozatok vagyonának újra-elosztása országszerte egy kollektív rítussá emelkedett. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt egyetlen igaz ember sem, hisz' volt, nagyon is – csupáncsak annyit, hogy Magyarország nem volt ártatlan áldozat, mint állam, nem volt ártatlan ugyanúgy, mint az áldozatok, hiszen elkövető volt egy iszonyatos kollektív bűncselekményben.

Mellesleg, a Német megszállás a szövetséges náci állammal, az 1944-es Magyarországgal szemben nem ugyanaz volt, mint Lengyelországgal vagy Franciaországgal szemben, és a kollaboráns kormányokat el szokták ítélni minden körülmények közt. A Horthy kormány kollaboráns és eleve antiszemita kormány volt. Magyarország azonban nem pusztán kollaboráns volt, hanem eleve szövetséges, egy olyan náci elvtárs, amely 1920-tól a zsidóság elleni harcot nyíltan a zászlóra tűzte. A zsidó törvények Magyarországot a nácizmus élvonalával végig szinkronban tartották.

Ezek után hogy kérhetne bárki az akkori Magyarország számára kollektíve helyet a Holokauszt emlékműben – a magyar állam s az akkori társadalmi többség számára, az áldozatok között?

Vagy, ha valaki „a náci német megszállás áldozatainak” akar emléket állítani, azaz, a Horthy korszak és az annak egyenes fejleményeként létrejött német bevonulás, és a Holokauszt áldozatainak, akkor miért akarná a zsidóságot, mint áldozatot ebben az emlékműben nem nevesíteni? S miért akarná a náci szót is kivonni a címből? A náci Németország bevonulása a náci Magyarországra nem fordulatot hozott, hanem kiteljesedést, az addigi 24 év kiteljesedését, mint ismeretes. Ismeretes?

Mi hát a megoldás?

A megoldás az emlékezés, s az, hogy lándzsát törünk, kollektíve az emberiesség oldalán. Németországban volt nácítlanítás. A Német társadalmat, amelynek 25%-a még 1952-ben is jó véleménnyel volt Hitlerről, az összeesküvőket, Stauffenberg-éket pedig árulókként tekintette, nácítlanították. 1952-ben a német társadalom 37%-a úgy volt vele, hogy jobban megvannak a zsidók nélkül. Innen jutott el Németország oda, ahol ma tartanak, egy egységes társadalommá válva, amelyben a nácizmust vita nélkül elítéli a társadalom konszenzusos többsége. Nem kis munka volt ebben, s nem kevés kudarc.
Nálunk, Magyarországon e folyamatok még csak el sem indultak. A késés katasztrofális léptékű. Több évtizedes a lemaradás, organikus fejlődéssel valószínűleg (nyilvánvalóan) behozhatatlan. Csakis katartikus ugrásokkal haladhatunk előre. Ebben azonban minden fél ellenérdekelt: Orbánék ebből élnek, az antiszemitizmus szinonim képeinek extenzív alkalmazásából. A Jobbik: detto, idevéve nemcsak a szinonimákat. Az un. baloldali tömb is abszolút tevékeny résztvevője e polarizációt gerjesztő folyamatoknak, Gyurcsány (+ Gergényi és Demszky) rengeteget tett 2006-ban azért, hogy a szélsőjobb azzá váljon, ami azóta is. Az LMP-t és a 4K-t leszámítva mindenki érdekelt e hasadás tovább hasításában (ezzel együtt, és nem holmi csavar kedvéért, a Schiffer által előadottakat Kálmán Olgával szemben, ideértve az érveit, elítéljük).

Megoldás egyetlenegy van, a kijózanodás. Meg kell értenünk, hogy a politikusok odafent tömény hisztériát küldenek le infúziós csöveinkbe. Ezt minden esetben el kell utasítanunk. Nem utálhatjuk sem Orbánt, sem Tarlóst, sem Rogánt, sem Gyurcsányt, sem Gergényit, de Vona Gábort sem, mert amint felsorakozunk egy gyűlölet-zászló alatt, gyűlölet-katonákká válunk, akik, amint a frontokra vezénylik őket, lőni fognak. Persze, csak védekezésből. Mint mindig.

Van kiút, abszolút van, beszélgess, lásd meg az embert a másikban, lásd meg a szépséget, az emberit. Van kiút, de csak magunkra számíthatunk, együtt, mi, mindannyian. Értsd meg a másikat. Lásd, amit ő lát benned, és meséld el neki, hogy te mit látsz – de soha ne tekintsd a másik oldalt ellenségként, mert ez méreg, nem más, gyilkos méreg, amit szélsebesen ki kell izzadnunk magunkból. Kollektíve.

Visszatérve az emlékműhöz:

  • Miért kellene „antifasiszta” emlékművet állítani Holokauszt-emlékmű helyett?
  • Miért kellene „antifasiszta” emlékművet állítani az egész 1944-es Magyarország számára?
  • Ha valaki „antifasiszta” emlékművet állít, tegye, és írja rá, az antifasiszta ellenállók hősies emlékének – de ne az egész 1944-es náci Magyarország számára.
  • Ha valaki az 1944-ben kisebbségben lévő nem zsidó magyar emberek számára akar emlékművet állítani, akik szenvedtek a náci kormányok alatt, tegye, de csak miután elkészült az emlékmű a Holokauszt áldozatainak emlékére.
  • Ha valaki a magyarországi Zsidó Holokauszt áldozatainak akar emlékművet állítani, az tegye, de ne vegye fel az áldozatok listájára az akkori magyar társadalmat is, ha lehet.
  • Ha valaki relativizálni akar, s 1944-ben is valami olyat próbál kimutatni, ami „az egyik oldalnak” is és „a másik oldal” számára is tragikus, az állítson emlékművet az akkori magyar csendőrség, a feljelentők, s a várost „felkoncoltatik” feliratokkal elárasztó állampolgárok tömegei, s Horthy Miklós, Sztójay Döme, és társaik számára – ha talál rá humánus indokot. Ha azonban ez nem megy, hallgasson. Nincs minden tragédiában egy másik áldozat is, és véletlenül sem igaz, hogy áldozat minden elkövető maga is, ugyanúgy.
  • És végül: nem, nem volt minden állampolgár náci, nem volt mindenki bűnös, nem vett részt mindenki tettleg, s aki nem vett részt, az mentesül az elkövetőket sújtó vádló emlékezetünk súlya alól – de kollektív bűn volt az, ami történt. Nácizmus államhatalmi terror idején. Horthy pedig elsőrendű vádlott, Hitler magyarországi fő szövetségese. Az egyik.

PS: A ma élők 95%-a azok közé tartozhatna, akik abszolút mentesülnek a vádló emlékezet nyomása alól, abszolút itt volna a helyük, mindenkinek, kivéve az egykori elkövetőket. Mindez azonban saját döntés kérdése, s ezért borzasztó, ezért katasztrofális kár, hogy e döntést folyton felkínálja a profitéhes politika, ezüsttálcán. Melyik oldalt választod? Akik elismerik Horthy-t, és úgy vannak vele, hogy mindenki egyformán áldozat volt, nagyjából? Vagy a zsidók, az áldozatok s az áldozatokra emlékezők oldalán találod meg „inkább” a helyed? Melyik oldal a tiéd, amelyik azt mondja, ez csak hisztéria, mert a baloldal elveszítette a választásokat? Vagy az, amely visszautasítja a történelmi emlékezet alantas manipulálását? Sosem volna szabad felkínálni választásra ezt a Vagy/Vagy-ot ... és sosem volna szabad élni e választási „lehetőséggel” ... mert csak 1 db lehetőség van.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Szólj hozzá!

Címkék: emlékmű Orbán Horthy Holokauszt Fent és Lent

A bejegyzés trackback címe:

https://demoasp.blog.hu/api/trackback/id/tr566011413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása