Mindannyian döbbenten állunk a tapolcai választási eredmények előtt, mindannyiunk zsebében kinyílik a mutatóujj, s azt fegyverként mintegy előrántva, jelentőségteljesen mutatunk arra, azokra, akik miatt ez a helyzet szerintünk bekövetkezett. Ki-ki melyik csoportra, pártra mutogat, a szélrózsa összes irányába villognak, szikráznak a vádak, mint valami elektromos kisülésnél. Olyan szerencsénk pedig nincs, hogy a helyzetről értelmes diskurzus tudna kialakulni. Az alábbi kis cikk – árral szemben – ennek a beindítására tesz kísérletet, a helyzet s az azt meghatározó folyamatok feltérképezésével.

a JOBBIK újabb győzelme... miért vakok az emberek?

Mivel a JOBBIK antidemokratikus, rasszista és gyűlöletkeltő aktivitást kifejtő csoport, bármely választási győzelmük katasztrófa, és ezt sajnos, nem kell külön magyaráznunk, hiszen láttunk már JOBBIKOS községet, s azt is tudjuk, hogy az egyik JOBBIKOS község mintául szolgálhat majd más községek számára, így vagy úgy.

De miért vakok az emberek? Miért szavaz az ország jelentékeny része a jobbikra vagy a fideszre? Hát nem tanultak a Horthy korszak borzalmaiból, s abból, hogy az hova vezetett? Hát nem tanulták meg, hogy a Trianon revízióját követelő Horthy rendszer antiszemita 25 éve vezetett a magyar Holokauszthoz, illetve oda, hogy a világháborúban a Németek szövetségeseként léptünk be, s hogy 1945 után ex-náci vesztesek lettünk a Szovjet birodalom tövében, ami 45 évnyi szovjet megszálláshoz vezetett? Miért ennyire vak majdnem mindenki?

Ami ezt illeti, egy ember vaksága, vagy egy tucaté, még oké, de tömeges spontán vakság nincs, szóval, kell legyen valami a háttérben... S ha ezt nem látjuk, tuti, hogy a mi látásunkkal (is) van valami baj...

miért nem tesszük fel a kérdést?

Miért nem tesszük fel a kérdést konferenciák tucatjain, hogy miért szavaznak egyre többen a szélsőjobbra? Illetve, amikor feltesszük, miért nem adunk racionális magyarázatokat? Miért csak (eszkalálódó) tendenciákat elemzünk az okok racionális megvizsgálása helyett? Miért beszélünk például EU-szkepticizmusról EU-kritikus nézetek helyett? Miért nem lehet elfogadni az EU-kritikát anélkül, hogy valakit mindjárt az EU összes alapeszméjének elutasításával vádolnánk? Miért nem fogadjuk el, hogy vannak magországok és van az EU periféria, s hogy e két zóna közt szakadék van, az „olló” nyílásszöge pedig folyamatosan tágul? Miért nem születnek olyan szókimondó tanulmányok, s miért nem terjednek azok a médiában, amelyek elismernék és elmagyaráznák, hogy a peremországok gazdasági válsága az EU-ban értelemszerűen generálja a jobbratolódást?

Hasonlóképp, Magyarország viszonylatában, miért nem értekezünk arról, hogy mik a kiváltó racionális okai a jobbratolódásnak?

miért a Jobbiktól remélnek szebb jövőt?

Ha beszélnénk róla, egyszerű volna például azt megérteni, hogy választásokkor a választók nem a fasizálódás és egy pozitív(abb) irány között választanak, hanem jobb jövőt szeretnének maguknak, és ennek elérését remélik az adott „gomb” megnyomásától, az adott pártra leadott voksuktól. Nekünk, humanistáknak nem a Jobbikkal kell foglalkoznunk, mert az csak tünet, a jobbratolódás és extremizálódás tünete (és katalizátora). Amivel foglalkoznunk kell, az az, hogy mitől van Magyarországon, hogy „a zemberek” hajalmosak csak a JOBBIKban megbízni, egyre inkább csak a JOBBIKról tudják elképzelni, hogy változtatni tudnának a dolgok menetén úgy, hogy nekik, „a zembereknek” esélyük legyen egy „szebb jövőre”? Tényleg, miért van ez? Mi az a folyamat, ami ide vezet, amely jobbratolódáshoz és extremizálódáshoz vezet, illetve, ebbe az irányba hat?

a piros és a kék pirula: mindig csak a Fidesz?

A média által sugallt kép alapján azt hisszük, a JOBBIK azért „erősödik”, mert ma a Fidesz van uralmon, „hiszen” a Fidesz uralom kedvez a Jobbiknak, „hiszen” a jobboldaliság, a konzervativizmus természetesen lejt a JOBBIK (majd pedig a nácizmus) felé. Ezt hisszük, s közben hanyag eleganciával ignoráljuk a tényt, hogy a 2010-es euforikus, 2/3-os Fidesz győzelem felé is egy természetes lejtés vezetett, nagyon is hatékonyan. És ha (ahogyan a ballib média sugallja és súgja a fülünkbe) a 2010-es győzelemhez a Fidesz ellenzékben elkövetett tüntetés-aktivitása, kordon-bontása, kordon-átugrása vezetett volna, akkor 2014-ben miért nem az MSZP-s blokk ellenzéki aktivitása határozta meg a helyzetet, miért nem a baloldal erősödött, miért akkor is a Jobbik? Értsd, vagy az van, hogy 2010-ben az addigi kormány kormányzása hibáztatható elsősorban az addigra kialakult helyzetért, és akkor 2014-ben is elmondhatjuk ugyanazt, vagy pedig egyszerűen mindig a Fidesz a hibás, valahányszor jobbratolódás van, elvégre Fidesz a fő jobboldali párt :) Lehet választani, a piros és a kék pirula között :)

mi történt, mi tört meg 2014-ben?

Bár a média azt erőlteti, hogy a politika focimeccsek sorozata, a választás pedig egy foci VB döntő, „a zemberek” nem két oldal újbóli összecsapásaként élik meg a választásokat és a politikát, hanem folyamatként.
Egy hasonlattal élve, az emberek nem nézők egy lelátón vagy a tévé előtt (ahogyan a média sugallja), drukkolva a szokásos csapatuknak egy-egy újabb mérkőzés során (úgy, hogy minden meccs új reménnyel kecsegtet), hanem hajótöröttek egy lepusztult lakatlan szigeten, és szeretnének megmenekülni, hazajutni onnan végre. A cél természetesen Kánaán, ott van az otthon, oda szeretnének hazajutni. Minden választás egy új esély a hazajutásra, közben azonban emlékeznek a korábbi tapasztalataikra is. Mert nem hülyék. Újra és újra kínálkozik a segítség különböző pártok és az ő programjaik alakjában. Az emberek pedig újra és újra összeszedik az erejüket, bizalmukat, hitüket, egymásba és a jobb jövőbe vetet hitüket, és elmennek szavazni. De aztán ... jönnek a pofonok, a társadalom arculcsapásai az új kormány részéről. Ez megy 1990 óta. A zemberek pedig becsapottak és dühösek lesznek. Egyre inkább (eszkaláció: since 1990).
2014-ig szerencsések voltak, mert volt mindig racionális választási lehetőség, volt mindig egy „másik” párt, valami új programmal, ami remek lehetőségként kínálkozott mind a visszavágásra (a kormány büntetésére), mind pedig a jobb jövő eléréséhez, az ország pályára állítására. Ez a szerencsés korszak egészen pontosan 2014-ig tartott.

Magyarország szerencseszériája: 1994-2014

1994: mindenki csalódott a rendszerváltásban is, meg az új kormányban, a növekvő árakban, s a hirtelen tőkésedés torz folyamataiban. A nyugodt és „bevált” MSZP jó választásnak ígérkezett. Eufória volt, 2/3-os. Magyarország egy pillanatra (úgy hitte) megtalált valamit az indentitásából.

1998: a Fidesz új politikát kínál, azután, hogy az MSZP-SZDSZ-ről kiderült, hogy jövőkép nélkül kormányoztak, kissé visszarendezték a szocializmust, új alapokon persze, bevezették a tandíjat, elindultak a megszorítások, Bokros csomag, és közben tombolt a korrupció, Tocsik ügy. A Fideszre vevő volt az ország – de aztán 2002-re kiderült, hogy durva politikát művelnek, centralizálnak, s megpróbálják a demokratikus intézményeket háttérbe szorítani, semlegesíteni, plusz, még a kokárdát is kisajátítják, hogy a román menekültek millióinak fenyegetését ne is említsük. Volt választás, volt további racionális lehetőség a kiútra: MSZP másképp!!

2002: MSZP kormány egy civil vezetésével, aki józan és higgadt, és humanista. Medgyessy úgy győzte le Orbánt a tévé vitában, hogy a kisember józanságával állta a sarat a begőzölt, arrogáns politikussal szemben. Volt remény, volt mit választani, s az ország választott is. Medgyessyt és az MSZP-SZDSZ-t. Ez volt az ő második esélyük, az MSZP-SZDSZ második esélye. Visszaéltek vele. Először Medgyessy-t dobták ki a kormányból, pont azt, aki miatt a társaság (MSZP-SZDSZ) egyáltalán kapott második esélyt. Aztán jött Gyurcsány. A Gyurcsány éra.

Ennek az őszödi beszéd csak a nyitánya volt, s a 2006-s zavargások brutális leverése, a szervezett rendőri brutalitásokkal még mindig nem a csúcspont volt, csupán a rossz kezdet befejezése. A nagy felvonás csak azután jött, a TB privatizáció. Erre ma már csak kevesen emlékeznek. Hogy miért? Newspeak. Történet-átszerkesztés médiahazugságokkal (ami külön tanulmányt érdemelne). Mindenesetre a TB-privatizáció volt az a projekt, ami a mai napig a legantidemokratikusabb, s az ország lakosságát a legjobban kiszolgáltató intézkedés csomag lett volna, a neoliberalizmus jegyében. A TB-privatizáció megbukott*, Gyurcsány, és a TB-privatizáció eredeti projektgazdái, az SZDSZ is. Aztán jött 2010.

2010: A Fidesz euforikusan „győzött”, azaz, a zemberek számára Magyarországon egyértelmű volt, hogy új korszak kell, szöges ellentéte az addigi korszaknak. Orbán pontosan ezt ígérte. Az MSZP-SZDSZ korszak gazdaságpolitikájának szöges ellenkezőjét. Megszorítások helyett, több adó helyett több támogatást. Időközben az is kiderült, hogy 2002-ben a Fidesz nagy botrányainak média-felfújása mögött a későbbi sportminiszter, Gyurcsány állt, s így már még a humanistákat végsőkig felháborító köteles beszéd is más színben tűnt fel visszamenőleg. Azaz, a Fidesz 2002-es bukása már nem tűnt olyan megalapozottnak. Plusz, ők is kaphatnak egy második esélyt, nemde? Szóval, 2010, van kire szavazni? Ha racionálisan tekintjük, igen: ott volt a Fidesz másodszorra másképp.

egy korszak vége: 2014

2014: A probléma természetesen 2014, amikor már lehetett tudni, hogy a Fidesz iszonyat gáz, és zátonynak vezeti a hajót, ami a szokásos politikai metaforákban az országot jelképezi. Sajnos azonban volt nagyobb gáz is, mint a Fidesz, éspedig az, hogy nem volt kire másra szavazni. Nem volt alternatíva. Az, hogy az MSZP-t és társait még egyszer nem szavazza kormányra az a lakosság, amely 2010-ben 2/3-os többséggel „elkergette” őket, társadalom-pszichológiai evidencia volt (amit az MDF sorsa egyszer már demonstrált is). Valami miatt azonban nem jött létre új párt... csak a Milla meg Bajnai E14-e.

A tény, hogy az MSZP a szövetségeseivel együtt, köztük Gyurcsány pártjával, meg Kunczével úgy állt fel a választásokra, mintha 2008-2010-ben mi sem történt volna, a reménytelenség legbrutálisabb dózisát zúdította a magyar társadalomra. Értsd, rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, 24 évvel később is vagy az egykori MSZMP tulajdonképpeni „utódpártjára” (vagyonának és nevének örökösére) lehetett szavazni, vagy senkire. Még a „más politizálás” és „más politika” ötletén alapuló LMP sem ígért más politikát. Bár boríthatták volna az egész asztalt, ha meghirdettek volna egy más politikát, ezt nem tették meg, maradt a zöld ködözés, és közben dörzsölgették a tenyerüket, mert kiszámították, hogy mivel a szerencsétlen magyar társadalom előre tudja, hogy úgyis a Fidesz fog győzni, a másodlagos pártpreferenciák nagyon komoly mértékben fognak érvényesülni a választásokon, azaz, az LMP-t be fogja juttatni „a zemberek” kétségbeesése és reménykedése, és nekik ez éppen elég.

A helyzet tehát egyértelművé vált: nincs remény. No hope. Az MSZP és társai sosem fogják leváltani a Fideszt, MÁS politika sosem lesz. Szóval ... Mi a kiút? Hova máshova vezet ez a helyzet, ha nem a még agresszívabb, még kétségbeesettebb kiútkereséshez? Bármi áron? Demokrácia ideértve, amely sem keleten, sem nyugaton, sem Putyinnak, sem Obamának nem túl drága manapság (persze nincs egyenlőség)?

mi állíthatja meg ezt a folyamatot?

Mi kell ahhoz, hogy belássuk, egy válsághelyzetben, amikor a társadalom jelentős tömegei érezhetik a jövőjüket kilátástalannak, a jobbratolódás természetes folyamat? Mi kell ahhoz, hogy belássuk, a Gyurcsány nevű politikus puszta jelenléte a baloldali színpadon az egész társadalmat hergeli, korrumpálja – és polarizálja?

Mi kell ahhoz, hogy elismerjük, új társadalmi szerveződések kellenek, amelyek függetlenek tudnak lenni és maradni az MSZP-től és rokon-pártjaitól? Hogy belássuk, új politika kell, új alapokon, új stílusban, új politikusokkal, akik elsősorban civilek? Hogy belássuk, 2014-et azért veszítette el a magyar társadalom, mert az MSZP és a ballib média restaurálta a 2010-ben megbukott „baloldali” hatalmi elitet, és „a baloldali” monopol-pártszövetségként akarták az országra kényszeríteni „vagy Orbán, vagy mi, vagy senki” - alapon?

Mi kell ahhoz, hogy belássuk, a magyar társadalom világos választ adott erre a zsarolásra, és inkább Orbánt választotta, és ezzel (a visszalépés reális lehetősége híján) rálépett a szélsőjobb felé vezető csúszdára? Mi kell ahhoz, hogy elfogadjuk a pszichológiai tényt, hogy aki a jobboldallal emocionálisan azonosult, csak akkor tudna valaha a baloldallal azonosulni, ha korábban nem szakított volna vele emocionálisan? Mi kell ahhoz, hogy lássuk, hogy nem Orbán vezeti a magyar társadalmat a falnak, hanem Orbán, Gyurcsány, és társaik, valamint a jobboldali és a ballib média együtt, azzal, hogy józan ésszel feldolgozhatatlan valóság-dózisokat nyomnak keresztül a médiafogyasztóik pupilláin, bele az agyukba, 24/7?

Mi kell ahhoz, hogy megértsük, az egyetlen racionális első lépés, amellyel elkezdhetjük bevonni az egész társadalmat egy diskurzusba, az az, hogy racionálisan, pontonként elítéljük a Gyurcsány érát, és morális felelősségre vonást hajtunk végre úgy, hogy megfogalmazzuk, ki miért, kik miért hibáztathatók és milyen mértékben? Mi kell ahhoz, hogy lássuk, mindezt csak akkor látnánk be és fogadnánk el, ha ezt a kedvenc média outletjeink felületein elmagyaráznák nekünk? S vajon mi kell ahhoz, hogy ez valaha bekövetkezzen? ...

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

a baloldal tehetetlenül nézi, amint a széljobb előretör - nem kínál semmiféle jövőt

A szélsőjobb nem magától tör előre sosem, hanem mert a társasdalomban olyan aktív válság gócok vannak, amikre baloldali vagy bármilyen értelmes párt nem ad megfogható, valódi, értelmes választ. Ha nincs válasz a válságra, akkor szélsőjobb nő – nincs mese. Mert az emberek választ akarnak, és addig válogatnak a párt-bolt kirakatában, amíg találnak egyet, ami megmondja a tutit, hogy mit kell csinálni, amitől „majd” minden megváltozik. Pontosan ez történik most, Európa-szerte, és pontosan ez történt a múlt század '20-as éveiben, amikor a fasizmus lábra kapott.

Felütötte a fejét a fasizmus, ami egy új társadalomszemléletet propagálva, egy új rendszert, új jövőt hirdetve megújulást ígért mindenki számára. És bejött! Az emberek hittek benne!!! Beindult valami – aminek a társadalmak örültek, a szegények örültek, mert volt remény, lett remény, létrejött egy „szebb jövő” reménye. A fasizmus legdurvább verziója, természetesen a németországi nácizmus volt. Erről tudunk a legtöbbet – és mégis, erről tudunk a legkevesebbet, kezdve ott, hogy Hitler igaziból nem volt népszerű, mármint kezdetben nem volt szimpatikus a németek számra. Egy nagyon izgalmas történelmi dokumentumfilmben azt mondják, a németek az utcán tuti, hogy nem állították volna meg, hogy tüzet kérjenek tőle.

Nem volt szimpatikus. De a társadalom, a gazdaság válságban volt. Iszonyatos szegénység, nyomor és kilátástalanság uralkodott. Nem volt szimpatikus, de elfogadták, mert kellett a megoldás, amit kínált. Egy „szebb jövőt” kínált. Elfogadták, csak úgy, mint Mussolini-t, elfogadták, és elfogadták azt is, hogy kell egy erősember. Kell egy kiválasztott vezető – aki lehet diktátor is, mint az ókori Rómában (akkoriban itt tartott a társadalmi fejlődésről való közgondolkodásunk – és ma??). Elfogadták az új vezért. Elfogadták a tényt, hogy kell egy vezér. Mert kellett nekik a szebb jövő. Egy süllyedő hajón mindenki a kiutat keresi – akármi legyen is az.

* * * Orbán volt az utolsó remény * * *

Orbán azonban nem azért került hatalomra (bocs, ez most durva lesz), mert az emberek kétségbeesettek voltak, és elfogadták őt vezérnek. Orbánt egy demokratikus politikusként választották meg, hogy leváltsa a demokráciából megbukott MSZP-SZDSZ kormányt, és felváltsa az egész korszakot (ÉRV: 2010-ben nem volt sem kétségbeesett a társadalom, sem válságtól sújtott, magabiztosak voltak az emberek, és örültek, mert 2009-től tudták, hogy Gyurcsányék megbuktak, és azt azt is, hogy ezt nagyon megérdemelték, és bizakodóan mentek el szavazni, nem kilátástalanságtól nyomva).

Az emberek nem egy náci vezérként bíztak meg benne, hanem egy demokratikus vezetőként, benne és a demokratikus látszatot élvező pártjában. Akkor még volt remény, Orbán volt az utolsó lehetséges remény (a '98-2012-es kormányzásuk már 2006-ban sem tűnt annyira durvának visszatekintve, 2010-ben meg már, 5 év Gyurcsány után, pláne nem). Szóval, ha belegondolunk, ami a szélsőjobb terjedését illeti, a probléma nem is Orbán, hanem az, ami Orbán bukása, az "utolsó remény" bukása után jön – azaz MOST!!!

FONTOS látnunk, felismernünk, hogy micsoda kilátástalanságot és kétségbeesett szabadít MOST el a tény, hogy Orbánról és hadseregéről bebizonyosodott, hogy kurvára nem demokraták, sőt, az eddigi legvéresebb harcot vívják a demokrácia ellen, és a magyar társadalom ellen (sokan azzal áltatják magukat, hogy nem ellenünk harcolnak, hanem az MSZP ellen, mert fel kell számolni a régi rendszert, blah-blah-blah – de nincs itt semmi felszámolás, az MSZP korrupcióra épült GIGA POLIP rendszerét működtetik gőzerővel, hatékonyabban, mint eddig bárkik valaha).

* * * a zűr a fidesz helyén * * *

Orbán és a FIDESZ helyén, illetve a magyar jövő helyén egy GIGANTIKUS LYUK tátong, lévén, hogy a Fidesz lebukott. ISZONYATOS ŰR ez, óriási VÁKUUM – és itt jön be a JOBBIK a képbe. Itt masíroznak be.

„Szebb jövőt” – azt mondják! És azt mondják, nézz körül, testvér, micsoda iszonyatos válság van!!!! Az illető pedig körülnéz, és basszus, valóban!!! A valóságot, a válságot egy széljobbos párt tökéletes, félelmetes illusztrációként tudja alkalmazni – és ez mindent visz. ÉS MIÉRT?

Mert nincs egyetlen bármilyen oldali párt, LMP ideértve, akik a válságról értelmesen beszélnének, ködözés és kamuzás, hallgatás és csúsztatgatások nélkül. Igen, korábbi kedvencünk, az LMP sem MÁS.

NINCS baloldal, nincs demokratikus alternatíva. Nincs olyan párt, amely fel tudná venni a Fideszt megutált emberek tömegeit. Ez itt az egész szitu veleje – innen árad kifelé a gáz, ami a magyar társadalmat mérgezi. NINCS demokratikus alternatíva.

Egyrészt nincs, mert az MSZP, ugyebár, nem jöhet szóba, lévén, hogy a Fideszre azok szavaztak, akik az MSZP-t el akarták takarítani, az MSZP és Gyurcsány össztársadalmi elutasítottsága stabil, sosem fog megszűnni. Másrészt nincs, mert nem is lehet, mivel az MSZP-s hatalmi tömb és a ballib média nem engedi, hogy akár csak egy civil mozgalom is felüsse a fejét anélkül, hogy az ő ellenőrzésük alá kerülne.

Lásd MILLA – szuper civil szerveződés volt, de a vége az lett, hogy a medián mért nekik egy szuper nem létező számot, TGM felkonferálta BAJNAIT és az EGYÜTT 2014 mozgalmat, közvetlenül azután, hogy a Város Mindenkié megemlékezésén is mondott egy beszédet, és akkor MINDENKINEK a legutóbbi MSZP-s miniszterelnök, Bajnai pártjával kellett fuzionálnia (lásd az LMP elleni óriási hadviselést). 2012 október 23-ától senki nem indulhatott külön, mert az "Orbán bérenc".

És bejött? Mit nyert a magyar társadalom a MILLA-ával és Bajnaival? „Nyomj egy like-ot, és váltsuk le Orbánt” ? Bejött? A MILLA-Bajnai-Együtt-PM-Gyurcsány-MSZP-Kuncze-etc elveszítette a 2014-es választásokat. Elveszítették, mert az MSZP-t és társait akarták lenyomni a magyar társadalom torkán, Gyurcsányostól, Kunczéstől, Bajnaistól, ami lehetetlen. Esélyük sem volt – de úgy voltak vele, ha ők nem, hát senki más sem, mert csak ők lehetnek a következő kormány, senki más, senki új, senki civil. Csak ők – mert bérletük van. Nos, így lett Orbánnak meg a második 2/3. Köszi, MSZP! Köszi, PM! Köszi TGM! Köszi, HVG! Köszi NOL! Köszi, ATV! KÖSZI, index.hu. Szép kör volt! +4 év letöltendő.

* * * a baloldalon múlik, ill. a demokratikus szervezeteken * * *

Most, hogy Orbán megbukott, és elkezdődik egy „fogjunk össze a szélsőjobb és Orbán ellen” – kampány, ne tévesszük el, ismét a baloldal az, amire ujjal kell mutogatnunk, és nem a JOBBIK. Mert csak a baloldalon múlik, az MSZP-n és a ballib médián, hogy a JOBBIK menyit tarol abból a rengeteg bizalomból, amit a Fidesz elveszített, és veszít most is, ahogy beszélünk.

Ha az MSZP tovább kapaszkodik a hatalomba, és ragaszkodik ahhoz, hogy a következő kormányban is CSAK ők lesznek és a haverjaik, és ha a ballib média továbbra is őket tolja, és ha az LMP továbbra is abban utazik, hogy nem kormányoznak együtt senkivel, akkor a következő 4 év pokol is borítékolható (2018-2022). És az is, hogy a következő 4 év még milliószor pokolibb lesz annál, ami most megy. Szóval, itt kéne megállni …

Az MSZP-nek és politikusainak hátrább kellene lépniük, és teret kell adniuk új mozgalmaknak, pártoknak – de tisztán! Az MSZP-nek és a ballib médiatömbnek el kell engednie a magyar társadalom kezét. Elég legyen a sztárcsinálásból, a politikai szereposztásból! Hagyniuk kell, hogy a társadalom a saját lábára álljon, és valódi civil szervezetek (amikből ma éppen még van is egy pár, és őket még nem darálták be!!!), és valódi új pártok jöhessenek létre – amiknek majd aztán nem kell szövetségre lépniük, beolvadniuk az MSZP-be meg Gyurcsányba és Kunczébe. Soha.

A baloldal kezében van a kulcs – de nemcsak az MSZP kezében, hanem a ballib médiamunkások kezében! Ha ők spontán fellázadnak, és elkezdik nem annyira komolyan venni a szerkesztőségi direktívákat, és más képet (is) adnak a szituról, nem (csak) pont azt, amit központilag leosztanak nekik, akkor minden megváltozhat. Egy értelmiségi forradalom? Annyi évtized posztmodern után? Szép lenne! :) Legyünk optimisták. Egy süllyedő hajón mindenki a kijáratot keresi – nem igaz? Bárcsak!

Ha lesz új demokratikus újságírás, ami nem hagyja ki a tények egyik részét, amelyek az MSZP-re rossz fényt vetnek, akkor minden megváltozik. Ha viszont nem lesz, akkor gáz lesz, és megyünk le a lejtőn, a JOBBIK támogatottsága pedig duzzad, mert ez sajnos fizika. Mi le, ők fel. Az élet le, a széljobb fel.

* * * minden látszat ellenére nem a JOBBIK „ellen” kell harcolni * * *

A JOBBIK terjedése egyenes következménye annak, hogy a társadalmunk nem szerveződik, hogy nem válunk fogyasztók tömegéből egymással diskurzust folytató felvilágosult polgárok társadalommá, hanem hagyjuk, hogy a társadalmunk (ami még megmaradt belőle) tovább polarizálódjon.

A JOBBIK terjedése tünet. És sosem a tünet ellen kell harcolni. A kiváltó okokat kell megszüntetni. Abból pedig van néhány. Itt az EU válsága. Valódi? Létezik? Csak a széljobb találja ki? Itt a klímaválság, ami Kelet-Európából háborús övezetet varázsolhat, ahogyan erre a 2000-es évek elején készült amerikai elemzések már rávilágítottak. És itt van a magyar demokrácia válsága, a magyar gazdaság válságával és a magyar korrupcióval, stb, stb, stb. De a legnagyobb és legelső válság az, hogy nem beszélünk ezekről! Elfordulunk, és hagyjuk, hogy a média bulvárral kábítsa a népet, amely kábulatból egyedül a JOBBIK „józanítja” ki őket azzal, hogy egyáltalán beszél a neuralgikus témákról – és ne feledjük, egy széljobbos társaság BÁRMIT mondhat!

Van tehát mit megoldani bőven! Gyerünk, valódi baloldal! Valódi értelmiség! Humanisták! Zöldek! Vörösek! :) Akar itt valaki változást? Polgárok, civilek! Itt az ideje a szerveződésnek! A válság ezer fronton támad – meg kell védeni a magyar társadalmat. Mert ha nem tesszük, akkor a JOBBIK ajánlja fel a segítségét, és a magyar társadalom kénytelen lesz elfogadni.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Liberálisok vagyunk, demokraták, s tudjuk, a demokrácia intézménye mindennél fontosabb, el kell menni szavazni. Tökmindegy, mi van, kikre haragszol, kit kedvelsz nagyon, miben hiszel, a lényeg, hogy elmenj szavazni, mert ha nem mész el, azzal tönkreteszed ezt a csodálatos vívmányt, amiért évszázadokon át harcoltak, küzdöttek az emberek. Pontosan így gondolkodtam, 1990 óta, egész mostanáig …

Ma már totál másképp látom ezt a szitut. Úgy vagyok vele, hogy adott egy probléma, és megoldást szeretnék erre a problémára. Amikor szavazok, részt veszek a választásokon, erre a problémára próbálok választ adni, reagálni, megoldást találni. Hogy egy analógiával éljek, tegyük fel, hogy ég a ház, az ember felhívja a tűzoltókat, és adott egy jó választ a problémára, mindenki örül.

Ezekkel a pártokkal azonban más a helyzet. 24 év tapasztalata nagyon durva tudatmódosító hatással bír, ha belegondolsz. Eddig 5x szavaztunk, 5x hívtuk ki a tűzoltókat, de sosem az volt, hogy kijöttek és eloltották a tüzet, hanem mindenféle egyéb dolgokat csináltak, aminek nem örültünk.

100 éve a demokrácia azt jelentette, hogy leitatták pálinkával, vodkával, sörrel a népet, és begyűjtötték a szavazataikat. Mint a birkanyírás. Van a birkáknál valami, amit a gazdáik meg akarnak szerezni. És meg is szerzik. A nép sem jár rosszul, mulatnak egy jót, volt egy jó vasárnapjuk, elmondhatják, hogy demokráciában élnek, és hogy éltek a jogaikkal, és jól mulattak. Ma is ez van. ismeretlen arcokkal van szétplakátolva a város. Mindenféle fejek, mindenféle méretben és színben. Van aki zöld, van aki liberális. Csomó minden van.

Vannak oldalak például. Jobb és bal. És akkor Gyurcsány felszólít, hogy ha nem akarod Orbánék arcát látni, menj el szavazni. Értsd: menj el, és szavazz valamelyik pártra azok körül, akik velük egy körben vannak. Sok pártjuk van. Az egész un. baloldal az övék. Tényleg mindegy, melyikre szavazunk.

Szóval, ma már azt mondják, ha nem megyünk el szavazni, nemcsak a demokrácia marad kihasználatlan, ami dráma, hanem még az is van, hogy Orbánék tovább uralkodnak. Ezért el kell menni. Hogy ne ők legyenek. Ne Orbánék, ne a másik oldal (a fideszesek is ugyanezt játsszák, mellesleg).

Én viszont azt mondom, átlátszó, amit csinálnak, szavazni küldenek minket, úgy általában, bármelyik pártra – de ezek mind az ő pártjaik. A választék széles skálája átverés. Azt mondják, szavaznom kell, mert különben lumpen elem vagyok, parazita a demokrácia testén. Én azt mondom, akkor szavazok, ha van kikre szavazni. Befektető vagyok! Ha nincs projekt, nincs befektetés. Nem adok pénzt, Nem adok időt. Nem adok szavazatot.

Kamura nem szavazok, mert én komolyan veszem a demokráciát, még ha az csak egy lehetőség is. Nem szavazok olyan pártokra, amik megsértették a demokrácia szabályait. Nem szavazok az MSZP-re, Gyurcsány pártjára (DK – amúgy kiknek és miknek a koalíciója ez a párt, de tényleg?), az SZDSZ pártjaira, Bajnaira és pártjaira, sem azokra, akik velük együtt nyomulnak, lásd PM (azt meg külön hagyjuk, hogy az LMP-t meghekkelték, most tekintsük úgy, hogy van a PM és kész, ne nézzük, hogy jöttek létre), és nem szavazok olyan pártra sem, mint az LMP, akik megfigyelésem szerint pontosan ugyanúgy működnek, mint ezek a pártok, a különbség csak az, hogy LMP más fikciót árul, de ez is ugyanúgy csak fikció, mint a baloldal fikciója, sőt, sok tekintetben még rosszabb, amikor bizonyos ügyekben ki kellene állni, mint baloldali, humanista pártnak – mert az LMP egyik sem ezek közül. Röviden: nem szavazok ezekre a pártokra. Azaz, nem szavazok. Ennyi.

Ha szavaznék, azzal azt érném el, hogy ezek a pártok tovább élnének, a kereslet (az, hogy rendszeresen rájuk szavaznak emberek) fenntartaná őket, és ez nekik elég az örök élethez. Az ő örök életük viszont azt jelenti, hogy sosem lesz saját pártunk. Nem lesz egy olyan párt sem, akik a társadalmat képviselnék. Nem lesz rendes párt, mert nem jöhet létre, amíg ezeket fenntartjuk a passzív, orrbefogós szavazatainkkal.

A mai napon elkezdek nem szavazni ezekre a pártokra, elindítom a versenyt. Hadd jöjjenek létre pártok, amik valódiak. Gyurcsányon és Bajnain túliak, az MSZP-n és az LMP-n túliak. Többpártrendszer van, vagy mi, nemde? Akkor lássuk azokat a pártokat!! Legyen világosság! Legyenek új pártok! Ez a menü SZAR! Ebből nem lehet választani! Ezek ócska pártok, ócska politikusokkal. Ha lesz egy új és valódi párt (és nem egy Krétakör party-ra gondolok :)), akkor ismét lehet majd szavazni kire, úgy, mint 1990-ben az SZDSZ-re. Ez ilyen egyszerű.

Tudatos polgár vagyok, és nem veszek részt átverésben. Valódi választást akarok. Kamuval nem érem be. Szélhámosok, bukott miniszterelnökök kíméljenek! Kamu zöld pártok detto, kíméljenek! Köszi, nem kérek! Engem már átvert az SZDSZ, s az MSZP is tulajdonképpen (bár velük kapcs inkább én vertem át saját magam), és átvert az LMP. Legyen itt a vége.

Ha nincs rendes áru a piacon, nem költök egy fillért sem. Ha nincs projekt, nem adok egy fillért sem, nincs befektetés. Bocs, de tényleg inkább megvárom, amíg egy valódi párt megjelenik a színen. Nekem megéri. Nekem csak ez éri meg.

És végül, félreértés ne essék, ha most Obama és a republikánus között kellene választani, mert 2012-t írnánk, bár elítélem Obamát és pártját és a kormányt, rájuk szavaznék, választanám a kisebbik rosszat, de nálunk más a helyzet. A baloldal megbukott. Sosem fog már a magyar társadalom egy Gyurcsányos kormányra szavazni, sem egy Demszky-s önkormányzatra. Ez van. Épp ezért fontos túllépni rajtuk (már így is késtünk 4 évet az LMP miatt). Ha most rájuk szavaztam volna, a következő 4 évig ebből éltek volna. Ezt nem akarom. Azt szeretném, ha eltűnnének. Valódi pártokat akarok. Valódi demokráciát. Szélhámosok kíméljenek! #Nemszavazok. #NemOK. És nem miattam van fidesz meg orbán mindenütt, hanem Gyurcsány és társai miatt.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Hetek óta megy a véres dráma, ez a kis cikk azonban nem a gázai hadműveletről szól, hanem arról, ami a mi kis társadalmunkban is zajlik (illetve globálisan), a társadalom polarizálásáról, az emberek hadrendbe állításáról, arról, hogy a zsidóságon belül, s azon kívül is, mindenkinek fel kell sorakoznia Izrael mögött, különben ellenséges személlyé minősül. Nem, ez a cikk nem antiszemita, sőt, ellenkezőleg. S közben még csak nem is un. „Izrael ellenes”, éppen ellenkezőleg, sőt, hisz miért ne ítélhetnéd el azt, akit szeretsz? Ha szereted Izraelt, az a minimum, hogy odafigyelsz arra, amit csinál, és megmondod a véleményed, nemde? Kritizálni egy kormányt, vagy elítélni, demokratikus emberi minimum.

foto: CNN.com (ugrás a CNN cikkhez)

Csöndes de konkrét tiltakozás akar ez a cikk lenni az ellen, hogy Izrael barátságokat, családokat összeroppantó nyomást gyakorol a külföldön élő zsidóságra, és hogy a legkülönfélébb eszközökkel megakadályozza, hogy arról, amit Gázában folyik, értelmes, emberi beszélgetés, reflektáció jöhessen létre.

A megoldás a mi kezünkben van. Bíznunk kell egymásban, bíznunk kell saját humanizmusunkban, s a másik humanizmusában is. Nem szabad (ez is egy vélemény) bedőlni az Izraeli propagandának, és nem szabad olyan döntést hoznunk magunkban, hogy oké belül elítéltem, de Izraelért megteszem, hogy támogatom ezt az offenzívát, hiszen Izrael eleve a jó oldalon harcol.

Ebben az offenzívában nincs jó oldal, csak a béke lehetne a „jó oldal”. A béke és a békés egymás mellett élés. A humanizmus a jó oldal.

Nem szabad ellenséget látni azokban, akik elborzadnak a tények ismeretében. Bíznunk kell barátaink humanizmuságban! Az olyan asztalt borító, s az összes bábut lesöprő „érvelések”, hogy háború van, Izraelt megtámadták, védekezni kell, te semmit sem értesz, és biztos antiszemita vagy – nemcsak elfogadhatatlanok, nevetségesek, de megengedhetetlenek.

Megengedhetetlen az emberek véleményének központi vezérlése, s bármilyen törekvés, kampány, amely ezt célozza. Vegyük észre, ez az a jelenség, amelyre Hannah Arendt is felhívta a figyelmet az Eichmann tárgyalásról készített tanulmányában, tudniillik, hogy a zsidóság túlságosan jól vezérelhető, központilag, fentről irányítható társadalmi rétegnek bizonyult. Ez egy nagyon-nagyon komoly probléma, és a mai napig érzékelhető, sőt, még jobban, mint valaha.

Roppant fontos az egyéni felelősség, az egyén lelkiismerete. Az ember nem azzal tartozik a közösségnek, hogy elfogadja a vezetők akaratát (pl. egy kormányét), hanem hogy saját m,aga, a lelkiismeretének megfelelően alkot képet és alakít ki véleményt. Megadni magunkat a központi képnek a legdurvább dolog amit akár magunkkal, akár egy társadalommal, egy közösséggel tehetünk.

 foto: CNN.com (ugrás a CNN cikkhez)

a többségétől elütő különvélemény

Pár hónapja,vagy egy éve volt egy film, zombi film, Izrael volt a csúcs benne, ott profin felkészültek a legrosszabbra is, éspedig úgy, hogy valahányszor valakinek egy döntéshozó tanácsban volt egy ellenvéleménye, annak a végére jártak, sőt, direkt kapacitálták, hogy minden helyzetben hozzon létre valaki egy a többiekétől elütő nézetet a szituációról ... ez a 9. vélemény (vagy 11.?) intézménye ...
Ez volt az, ami miatt bár (ez csak egy idióta zombi film volt) Izrael felül tudott kerekedni a legdurvább társadalmi folyamatok elszabadulásán. Béna kis film, de modell-értéke az bőven van. Nagyon fontos tanulni a többségitől elütő vélemények vitális szerepéből!

Fikció? Vagy egy intelligens ország tényleg tőkét kovácsolhat az egyének szintjén, alulról felfelé törekvő nem-többségi véleményekből? Illetve, lehet, hogy az tényleg alap egy demokratikus országban, hogy ne erőltessék rá mindenkire központi vezérléssel a kormány és a hadsereg propagandáját?

Szeretünk Izrael, és elítéljük azt, amit a kormányod, ill. a hadsereget Gázában művel!

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

OV, amióta feltűnt, a válságokból profitál, plusz abból, hogy másokat másol, kezdve azzal, amikor 2008-ban megtudta (Hegedűs 'AUDI' Zsuzsától), hogy van ez a válság, amire aztán médiaszerepléseit építette. Gyorsan tanuló, törtető színészként nyomban felcsapott az akkor globálisan ostrom alatt álló liberális gazdaságpolitikával szemben megfogalmazott (kifejezetten baloldali) kritikák propagátorának – lásd a KKV-k terheinek csökkentése, a megszorítások elítélése, az oktatás stratégiai ágazattá emelése, hogy az egyéb koppintott, majd később összegyűrt & kukába hajított szólamait ne is említsük. OV azonban most hatalmasat ugrott, s bár továbbra is válság-szörfös, immár máshonnan merít, nem az értelmiségi sajtóból – egyenesen az 1930-as évjáratú Hitlert utánozza. WTF?

Most, hogy ezt a tusványosi beszédét előadta, nyilvánvalóvá vált, hogy amit csinál, tényleg az, aminek látszik, akármilyen bizarrnak is tűnik ez. Orbán coming out-olt. Előjöhetett, hiszen az ellenzék már hiába kiált ordast, ez már többszörösen megvolt. Immár megmutathatja valódi arcát, hiszen válság van, ami legelőször is a demokrácia válsága, értsd, az emberek nem demokráciát akarnak, hanem több pénzt, munkát, kevesebb nyomort, szóval, biztonságot. Nemcsak nekünk van deja vu-nk, de Orbánnak is, szemlátomást, nem sokat cicózik, egyenesen az 1930-as évjáratú Hitler-ből rendel magának – mintát a politizáláshoz, nap mint nap, csak úgy, az ebéd mellé. Orbán most épp Hitler nagy 1933 február 10-i beszédéhez jutott el - itt tart a párthuzamos sztoriban.

az analógia ... (a párthuzam)

Ami azt illeti, Hitler sem 1933-ban kezdte. Ő is jött valahonnan, ő is egy válság hullámain kapaszkodott fel, ő is a válságban zajló súlyos társadalmi folyamatokon, s a kilátástalanságon szörfözve jutott a csúcsig, válságszélhámos államférfiként. Ő is mindig olyan dolgokat prédikált, amivel éppen meg tudta szólítani, és meg tudta etetni a társadalmat. Kezdetben például „nemzeti szocialista” volt.

Persze ma ez már azt jelenti: náci, s a szó puszta említésére lepereg előttünk az egész film, de akkoriban, az 1920-as években ez még egészen mást jelentett. Egy pokoli válságban lévő társadalom számára a kilátást és a reményt (bár Hitler antiszemitizmusa nyilvánvaló volt, terrorról, Holokausztról szó sem volt). A nemzeti szocializmus és Hitler személye az iszonyatos válságra adott legmeggyőzőbb válasz volt, mármint, amit szóban és propagandában elő lehetett adni. A német társadalom pedig bekapta a horgot – a horogkeresztet.

Adolf munkát ígért nekik és becsületet, azt, hogy ismét emelt fővel lépkedhetnek, vesztesekből győztesek lehetnek ismét. Az őrült Adolf (bár diktatúrává alakította, észrevétlenül militarizálta, kézi vezérlésre kapcsolta az országot) munkát tényleg teremtett. Tény, hogy amit csinált, az nem ugyanaz, mintha felszámolta volna a munkanélküliséget, hiszen a rendszert számolta fel, de ez akkor is siker, és 1933-ban az ország boldogan ünnepelte a Nemzeti Munka Ünnepét (ismerős a nemzetizés?). A munkát megkapták, a demokráciát elveszítették. A demokrácia azonban már 1920 óta válságban volt. Az emberek nem demokráciát akartak, hanem életet, munkát, perspektívát. (Párthuzam: nálunk Deutsch Tamás már 1998-ban azt mondta egy lakossági fórumon, hogy a demokrácia csak egy a lehetséges forgatókönyvek közül). Ezt a „kis” elhajlást az őrült Adolf kiszagolta, és megindult, hogy e résen keresztül betörjön, és legyűrje a német társadalmat.

Hitler - gátlástalan szélhámos módján - reményt adott a népnek, magának pedig egyre több hatalmat a nép felett. 1929 augusztusában, az első Nürnbergben tartott náci nagygyűlésen 100 000 egyenruhás náci vonult fel. Aki jó karriert akart magának, az igyekezett már ekkor ott lenni (a párthuzam itt is világos, nemde?). A náci párt zászlóit Hitler a saját „véráztatta mártír zászlójával” érintette meg, hogy ezzel a rituális hókuszpókusszal mintegy maga mögé, a nemzet hőse mögé állítsa őket (a zászló ugyanis attól mártír zászló, hogy Hitler egy müncheni kocsmában „puccsot” próbált kirobbantani fegyveres haverjaival, aminek a rendőrség vetett véget, 16 lövöldöző követőjét lőtték le a rendőrök – nos, ők mártírok lettek, Hitler pedig hős).

Az 1929-es Wall Street-összeomlás világszerte pánikot, kétségbeesést idézett elő, Németországban pedig a legkeményebb kilátástalanságot, ami megnyitotta az utat Hitler és a Náci Párt számára a német nép szíve felé. Reményt hoztak egy olyan világba, ahol dübörgött a munkanélküliség, a nyomor és a káosz, ahol megbukott a császár utáni demokrácia, és ha ez nem lett volna elég, 6 millió kommunista készült „a forradalomra”, amiről a német középosztálynak a legkevésbé sem kellemes képek jutottak az eszébe. A munkanélküliséggel együtt nőtt Hitlerék támogatottsága. 1928-ban 800 ezer szavazatot kaptak, 2 évvel később 6,5 milliót, 1932 júliusában 13,7 milliót. Hitler akkor egy valóságos isteni csoda volt, egy karizmatikus vezető, egy vezér, aki kihúzza Németországot a legmélyebb sárból.

Bár 1932-ben Hitlerék mindössze 37%-kal jutottak a parlamentbe, ez lehetővé tette, hogy '33 január 30-án Hitlerből kancellár legyen, majd 52 nap után diktátor – mintegy 3 lépésben mattot adva a német demokráciának. Először is, a pszichopata médiasztár kancellárrá választása alkalmából előadott beszédét (feb 10., Sportspalast) 20 millióan hallották a médiában (rádió), és emiatt másnaptól annyira megugrott a náci párt népszerűsége, hogy fel kellett függeszteni a tagfelvételt.

Márciusra új választásokat írtak ki (mert 1932-ben nem jött létre többségi kormány). A választás előtt, február 27-én leégett a Reichstag. Hitler másnap keresztülvitte a „Reichstag tűzrendeletet”, innentől bárkit tárgyalás nélkül el lehetett ítélni. El is kezdték a kommunista párt tagjainak tömeges letartóztatását, megkínzását, bebörtönzését.

A választásokon (mácius 6) már 43%-ot szereztek. Aztán jött a Potsdam Nap-i nagy beiktató ünnepség, a rituális csúcs (amit még Martin Munkacsi testközelből fotózott le a Berliner Illustrirte Zeitung számára, úgy hogy a Horthy-éra miatt Magyarországot már rég ott kellett hagynia, 1928-ban, de Berlinben addig még jó volt – addig és csak addig). Ez a rituális ünnepség volt a nagy napja a német fasizmus és a porosz militarizmus eggyé olvadásának, s nem mellesleg a két nappal később megszavaztatott „felhatalmazás” előzetes megünneplésének – a felhatalmazás lett Hitlerék 2/3-a, amely Hitleréket az alkotmány felülírására is felhatalmazta (csak hogy a párthuzam tényleg ütős legyen). Hitler innentől teljhatalmú diktátor volt.

A Reichstag felgyújtását mellesleg nemcsak a kommunista párt felszámolására, a kommunisták letartóztatására használta fel, de arra is, hogy a sajtószabadságot, a szabad véleménynyilvánítást, s a gyülekezéshez való jogot megszüntesse.

Bár a kommunisták voltak az első célba vett réteg, a terror a társadalom egészét érintette (mint mindig). Innentől például az emberek telefonjait (mindenkiét) lehallgatták, a leveleiket felbontották. De az emberek elfogadták, hogy ez van, hiszen megértették, hogy „a nagyobb jó” érdekében történik mindez, mert a kommunistáktól „meg kell szabadulni”.

Hitler 1933-as beszéde a Sportpalast-ban

itt tartunk ...

Itt tartunk, 1933-ban. Orbán előadta tusványosi beszédét, amelyben kimondja, Magyarország nem lesz liberális ország, Magyarországon nem lesz liberalizmus – mit mondhatnánk, ő dönt, ő vezet. 1933 február 10-e kerül járunk a párthuzamos történelmi időben.

Persze világos, hogy nálunk nem tartóztatnak le senkit, s nem is kínoznak meg, s nem küldenek senkit koncentrációs táborokba – legalább is, amíg Putyin nem dönt úgy (Putyin, akinek Orbán nagyjából ugyanúgy szövetségese, csatlósa, mint Horthy Hitlernek).
Világos az is, hogy amíg Hitler egy megkeseredett társadalomnak munkát és reményt adott, és azt, hogy vesztesekből elkezdett felívelni a sorsuk, addig Orbán nem teremt sem munkahelyet, sem semmit, csak felügyeli az amúgy is lefelé tartó folyamatokat, mint egy kinevezett helytartó egy börtöntelepen, mint egy börtönőr, aki lefogja a rabot és betömi a száját, amíg a testében szétárad az injekció. A Fidesz legalizálta az állam szintű korrupciót (lásd NAV, lásd Földtörvény, vagy kicsiben de országosban a Trafik mutyi), és immár élet-halál uraként, központilag dönt arról, kinek lehet jó élete, s kinek nem. Aki a pártot szereti, bízhat a jólétben, aki nem, az ne is álmodjon ilyesmiről. Így válasszon magának mindenki életstratégiát :)

Világos, hogy Orbán valójában még csak nem is népszerű. Ma már nem csókolnak neki kezet a nénik, nem tekintik messiásnak, az ország megmentőjének. Orbán csupán egy üzletember, egy földesúr, aki annyiban különleges, hogy viktor, hogy győztes, mert állítólag elintézte a politikai ellenfeleit – bár valójában azok maguk intézték el magukat. Orbán nem kínál kilátást, sem víziót, sem semmit, csak egy korrupt kompromisszumot, egy újabb kollektív bűnt, mint amilyen a Kádár-rendszer volt.

A helyzet ezzel együtt mégis olyan, mint 1933-ban Németországban, hiszen a megélhetési diktatúra, amit Orbán vezérként működtet, egy mocskos megélhetési hűségen alapul, s egy megélhetési gyűlöleten – s ez nem más, mint a hitleri modell. Hitlernél utálnod kellett a „kommunistákat” - nálunk a liberalizmust. Orbán, mint egy nagy keresztapa, megvéd a liberalizmustól, mint Hitler a németeket a kommunistáktól. Cserébe a diktátor védelmi pénzt szed, azaz, te elfogadod, hogy ő uralkodik. Örülj neki! Ünnepeld! Mutasd ki, hogy utálod a liberalizmust! Mert liberalizmusból nem terem kenyér. Diktatúrából annál inkább! Csatlakozz! Mondd, hogy szebb jövőt! Vagy valami hasonlót, mondjuk, hogy hajrá Magyarország! Nagy ár ez azért, hogy nem kerülsz bele az évente mélyszegénységbe leszakadozó tömegek darálójába? Nagy ár ez azért, hogy egy masszívan lefele tartó, széteső országban a túlélők közé kerülsz?

a szélhámos markában

Hitlerre általában úgy gondolunk, hogy „megszerezte” a hatalmat, de ez nem pontosan igaz. A hatalmat Hitler nem erőszakkal ragadta magához, hanem odaadták neki. Elcsábította, rászedte a német népet, a parlamentet, mindenkit, kiénekelte a szájukból a sajtot (=2/3).

A szélhámosokat nem könnyű megállítani, mert egyre nagyobb hitet és hűséget követelnek a becsapott, rászedett néptől, és így egyre kisebb az esély a kijózanodásra (lásd ma a Hírtv nézők képesek-e megnézni egy ATV híradót?). A társadalom egyre mélyebbre süllyed – és közben egyre inkább jobbra tolódik. A folyamatok Orbánnak dolgoznak, meg a Jobbiknak. Liberalizmusnak helye nincs.

Sajnos, az egész hitleri manőverre Orbánnak azért van lehetősége, mert kiszagolta, hogy globálisan ez megy, a liberalizmus felszámolása, kezdve Mutti Merkel „no multi-kulti” üzijével, s folytatva azzal, ami az USA-ban folyik, lásd Noam Chomsky kritikáját Obama-val szemben. További rés a pajzson, hogy a liberalizmussal kapcsolatban még mindig nem látunk kollektíve tisztán, hogy ti. van egyrészt a társadalmi liberalizmus, másrészt van a gazdasági liberalizmus, s annak különböző típusai, fokozatai. Így ki-ki arra gondol, amire akar, azzal kapcsolatban, hogy mit szüntet meg Orbán. Ennek a rezsimnek a kézi-vezérléssel befolyásolt nem-mondjuk-ki-milyen gazdaságpolitikáját pedig majd csak akkor ismerjük ki, amikor már rég késő lesz, amikor majd már látszanak a hatásai – 2018 után. Addig pedig kitart ez a non-liberális szólam – felváltva az eddigi unorthodox lózungot.

Mire észbe kapunk, már rég be leszünk húzva a csőbe, és ahogyan most, amikor 20+ év rendszerváltás után kezdünk rádöbbenni, hogy ugyanúgy Kelet-Európa vagyunk, mint előtte, s hogy mind a társadalom, mind a gazdaság szintjén vesztesei voltunk a folyamatoknak (azaz, az egész „kissé” átverés volt), ugyanígy fog leesni Orbánék 12 évnyi ámokfutásáról is, hogy „kissé” átverés volt – de majd azt mondják, nem volt pénz, nem volt tőke, el kellett venni a földeket, kellett magyar nagytőkés osztály, nem volt energia, kellett Putyin, be kellett hívni, fel kellett áldoznunk az amúgy is (már évekkel azelőtt) lejárt szavatosságú demokráciát ...

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Óriási horderejű volt a 2014-es EP-választás. Nem is hinnénk. Lévén 2 választás másfél hónapon belül, 2 darab „igazság pillanata”, ezúttal 2 fázist ugrott hirtelen előre a magyar valóság, és máris egy új korszak közepén vagyunk, jó mélyen. Érdemes körülnézni, mi a nagy helyzet, milyen állapotba került a magyar társadalom, mert ez fogja meghatározni a következő éveinket.

Társadalmunkban folyamatok zajlanak, melyek nagy horderejűek, messziről erednek, s messzire is tartanak. Ezek a 'társadalmai folyamatok' úgy határozzák meg társadalmunk állapotát, mint, mondjuk a Golf-áramlat a klímát. Semmi nem változhat egyik napról a másikra, minden évekbe telik – ugyanakkor egy vagy két év során már e folyamatok is módosulhatnak, szóval, nehezen változó, mégis mobil az egész. A pillanatkép, ami e két választás során készült, a legmélyebbre ható állapotkép, érdemes hát alaposan megvizsgálni.

a politika mint vicc és harc - populizmus

A folyamatok közül van egy lényeges darab, ez pedig a társadalom populizmushoz való viszonya. A populizmusnak árnyalatai vannak, és nemcsak jobboldali, és nemcsak szélsőséges populizmus van. Éppenséggel, ahogy fikcióssá válik a politika, ahogyan elszakad a valóság talajától a politikáról való gondolkodás, úgy szabadul el a populizmus... (is).

A magyar EP-kampány történelmi rekord primitív populizmus terén. A magyar embereknek fogalmuk sincs az EU-ról, nem értik az EU-t, hisz' a hírekben minden Orbánról meg Gyurcsányról és Bajnairól szól 5 éven át, akkor honnan is értené bárki? Ezzel a helyzettel a pártok alaposan vissza is éltek. Összevissza ígértek, követeltek mindenfélét az olcsó utcai plakátháború során, békét, tiszteletet, jólétet, a baloldal megújulását – bármit ráírtak a primitív plakátjaikra.

a választási eredmények tükrében

A magyar társadalom szörnyű állapotban van. A FIDESZ-nek senki sem mer nemet mondani, ugyanúgy, ahogy Kádárnak, az MSZMP-nek és a szovjet hadseregnek, meg az állami rendőrségnek sem mertek a 70-es, 80-as években.

A Fidesz, illetve a neonacionalizmus áprilisi 2/3-os térnyerése megviselt felnőttet s gyereket. Mintha kihirdették volna a szükségállapotot, a jövő elsötétült, mindenkinek leesett, mostantól keményen kell küzdeni a túlélésért, és az, hogy „a fidesz-szel nem szabad ujjat húzni” number #1 lett a túlélési taktika slágerlistán. Ezt az un. „fideszesek” is ugyanúgy tudják, sőt. Tudják, mert mindenki látja, hogy itt gazdáktól veszik el a földet, a rendőrség nem segít, a törvény pedig az övék, a Fideszé, és ez csak a kezdet.

Az EP-választás részvételi aránya ezzel is magyarázható. Amúgy EU-szerte általános, hogy évről-évre csökkent az elmúlt 29 év során. A hatalom el akarja idegeníteni az embereket a valóságtól, a gondolkodástól, a politikában való részvételtől, otthonülő tévénézőket, bárhol ülő iphone-os facebook-ozókat akar csinálni az emberekből, olyanokat, akik nem gondolkodnak, nem beszélgetnek politikáról – sem. A vita, a gondolatok ütköztetése manapság problémás. Ma az emberek már nem tudnak vitatkozni, csak üvölteni, letámadni egymást (próbáltál mostanában értelmes emberi beszélgetéssel megoldani egy vitás helyzetet, mondjuk közlekedés során?). Ezt csinálja a média az emberekkel, a tévé és a facebook.

Valószínűleg innen is jön az apátia, meg onnan, hogy az EU-ból mindenki azt látja, hogy egyesek pályáznak, és úgy élnek, mint Marci hevesen, mások meg hiába pályáznak, nem nyernek, és nem is élnek úgy. Mellesleg, az is, hogy valakiknek pályázat írásért fizetnek, szinte hihetetlen a 21. században.

Az EU-val az is a baj, hogy ha valaki globalizáció-kritikus (éspedig nehéz volna nem annak lenni), akkor a G8-as jamboree-ket, Görögország büntetését, a periféria leszakadását ugyanúgy köti Brüsszelhez és az EU-hoz, mint a reménytelen klímacsúcsokat. Aztán ott van az euró esete is - akiknél nincs, nem bánják, sőt, még mi sem bánjuk.

de ... van remény!

Miközben az MSZP-alapú összefogás összeomlott, azaz kiderült róla, hogy nem más, mint aminek az első perctől fogva láttuk, Gyurcsány szépen visszamászott, hogy ismét főszereplő legyen, mint „Feri”. Ne legyenek kétségeink, Ferit ugyanaz a Viktor hozta vissza, akinek a szemétdombján ő maga felkapaszkodott a 2/3-ig. Egymást erősítve akár évtizedekig politizálgathatnának, legalább is, ha rajtuk múlik. Van azonban egy jó hír, az LMP megkapaszkodott.

Az LMP sikere, azaz, hogy elkerülték a megsemmisítő kudarcot, bejutottak, önerőből, immár az RTL Klub baráti segítsége nélkül (szemben 2010-el), majd utána még az Európai Parlamentbe is sikerült bejutniuk, nem kis horderejű fejlemény. Egyrészt van egy új pártja a magyar társadalomnak, amelyik még tiszta, és amiből bármi jó kisülhet. Másrészt, és ez a legeslegjobb hír, az LMP nem azért jutott be, ahogy a politológusok szokták bután ábrázolni, mert sportolókként hajráztak s küzdöttek, hanem azért, mert a magyar társadalomban volt ennyi erő, ennyi józan ész, vitalitás.

Elegen vagyunk Magyarországon ahhoz, hogy egy LMP-t fenntartsunk magunknak – ez elképesztően jó hír. Elegen vagyunk képesek úgy gondolkodni, hogy átlássuk, mi az, ami történik. Elegen vagyunk képesek megbízni ebben a pártban, hogy azok, amiknek mondják magukat, s hogy felnőnek a meghirdetett eszméikhez. Ez óriási hír, mert azt jelenti, van élet a magyar társadalomban, van benne életerő és kraft. Egy humanista összefogásnak lehettünk tanúi, immár kétszer egymás után is, amely során a magyar társadalom felemelte az LMP-t, mint egy aranyos zöld békát, és szájon csókolta, hogy megtörténjen a csoda – és meg is történt: lett egy zöld pártunk a parlamentben, s a zöld pedig azt jelenti, új korszak, valóban új, és megoldáskereső, megoldás-kínáló politikát folytat, az élet minden területén, oktatásban, kultúrában ugyanúgy, mint az energiaszektorban.

Az MSZP-ről már 2010-ben úgy beszéltünk, hogy a vörös óriás most már fehér törpévé zsugorodik, mert ez a természet rendje. Sajnos, ezt a folyamatot +4 évig feltartóztatták (köszi, Bajnai & tsai). De nem is az az öröm tárgya most, hogy az MSZP-ének vége, hanem hogy van olyan párt, ami nincs bedrótozva a hatalom bábszínházába. Mert amúgy az MSZP után simán létre lehet hozni akárhány olyan pártot, ami más arculattal ugyan, de a ugyanannak a hatalomnak a pártja (ahogyan az SZDSZ helyét is simán átvették Bajnaiék együtt a PM-mel).

Magyarország tehát így vág neki a következő 4 évnek. Egyáltalán nem rossz esélyekkel, hisz a társadalomban van vitalitás, van gondolkodás, valóságérzék, és nem kevés ember, akik az egészet ki tudják emelni a ragadós trutyiból. Ja, és mindehhez az emberi adottsághoz van még egy apróság, egy valóban létező eszköz, egy működőképes párt, ami a magyar társadalomé. Az LMP a magyar társadalom új ösztöndíjasa.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

A magyarok értelmi szintjével általánosan elfogadott dolog tréfálkozni, persze keserű tónusban, úgy, hogy milyen szörnyű, hogy például hatalmas tömegek vannak, akik ugyanúgy hajlamosak Izaurának gyűjteni, mint mondjuk elfogadni a felvetést (már aki), hogy Orbán vagy Gyurcsány köztársasági elnök legyen, mármint itt, nálunk, és valami saját gyártású kalandfilmben. Ez a borzasztó nemzeti elmeállapot az Európai Parlamenti választások idején konkrétan tetőzik – lásd miféle plakátokkal kampányolnak odakint, az utcákon ...

 A helyzet tényleg borzasztó, és ebben mindannyian vétkesek vagyunk, nemcsak az Izaura-aktivisták, akik saját hangjukkal teszik lehetetlenné saját maguk számára, hogy bármilyen kívülről érkező emberi szót felfoghassanak. Van pár millió honfitárs, akik tényleg szektaszerűen működnek, és saját vezér sztárjaikat segítik be a hatalomba, vagy próbálják. Az ostobasági zóna persze itt nem ér véget, hisz' ott vannak például azok a baloldali hatalomgyakorlók, plusz az ő szellemi holdudvaruk, profi és busásan fizetett tanácsadókkal s az őket támogató profi sajtóval, akiknél nem verte ki a valóságérzék-biztosítékot egy olyan terv, hogy akkor legyen egy civil mozgalom, a sajtószabadságért, ami majd aztán, mint gyermek, anyja ölelő kebelére, úgy siet beleömleni az Orbánt leváltani akaró keresztes lovagok szupersztárokkal kidekorált mennyei seregébe, az MSZP-be és annak egyéb variációiba – mondjuk, TGM felkonferálásával.

Eközben a magyar Ficó és csapata azzal hülyíti a rájuk szavazó tömegeket, hogy jobban élnek, mint 4 éve, s évről évre még jobban, amely gyönyört minden lelkes „hazafi” köteles átélni vagy a legnagyobb átéléssel színlelni, mint egy orgazmust, a vezér legnagyobb örömére. A magyar emberek úgy kénytelenek elhinni, hogy az egykulcsos adó számukra jó, ahogyan Winston az 1984-ben arra volt kényszerítve, hogy amikor 4-et lát valamiből, a vezér parancsára azt mondja, ötöt látok, igen. Ezek fényében az, hogy egy Holokauszt emlékmű helyére egy olyan történelemhamisító emlékművet csinálnak, amilyet Horthy és az akkori nacionalista magyarok is megtapsolnának, úgy tűnhet, nem a véletlen műve.

Ezek után persze várható, hogy egy EP választással kapcsolatban túl sok mondanivalója nem lehet az ilyen pártoknak, akik ennyire néphülyítésben utaznak. És mellesleg: nincs is.

A Fidesz annyit tesz, hogy először ellepi az utcákat „Tiszteletet a Magyaroknak” poszterekkel, ami remekül illeszkedik a pattogós, neo-nacionalista habzó szájmenésükhöz – kifordítva persze a való helyzetet, hisz épp a magyarokat brutalizáló Fidesz követel tiszteletet a magyaroknak, ami olyan, mint a felirat a haláltáborokban, hogy a munka szabaddá tesz: gonosz, bestiális cinizmus, ami az emberek nyomorán röhög. Második körben a fidesz már csak annyit tesz, hogy kisméretű minimál plakátokkal ragasztja tele Budapestet: narancssárga alapon „csak a fidesz”. Jegyezzük meg, utoljára az MSZMP ment el ennyire messzire az egypártrendszer és a totalitarizmus pályáján.

A bajnaista csoport, akik Budapest jól kereső, magasan a város felett gyémánt toronyban élő értelmiségét, tipikusan a multiknál dolgozókat képviselik, meg akik hozzájuk szeretnének tartozni (szóval, azokat, akiket korábban az SZDSZ) plakátjaikon egy kakukktojás játékkal kedveskednek a Budapestieknek. Kinek az arca az, a sok Rettenthetetlennek maszkírozott harcos aktivista közt, aki nem odaillő – és meg kell találni Bajnait, a neoliberális milliárdost, az MSZP legutóbbi miniszterelnökét, aki manapság gyakran ábrázoltatja magát aktivistaként :)

Az Együtt PM amúgy az Orbáni szlogent másolva kezdte a kampányt, miszerint európai béreket akarunk, nem csak európai árakat. Ez „Bence álma”, ezt követeli az EU-tól, ami ugyanaz a cinizmus, mint a tiszteletet követelő Orbán esete, lévén, hogy Bajnai pont azt a gazdaság politkát képviseli, amelyhez a TB-privatizáció vagy a devizahitel, no és a folytonos megszorítások tartoznak – illetve, az EU-n belül a perifériák leszakadozása.

A Jobbik, azt hinnénk, nem kampányol, hiszen EU-ellenesek, de nem így van, azért Brüsszelben ott lenni, havi 2.1 millióért, juttatásokkal együtt 3,7 milláért eléggé nagy csáberő ahhoz, hogy ezt az elvüket feladják. És miért ne? Miért ne harcolhatnának az EU ellen, és közben indulhatnának az EP választáson? Elvégre Magyarországon is ugyanezt teszik, a demokrácia ellen harcolnak a parlamentben is.

Gyurcsány pártja, amely nevét tekintve önmagában is egy koalíció (nyilván ő kart lenni az a ernyőpárt, amely az összefogást a barikádra vezeti) mi mással? - Gyurcsány arcával kampányol, és Orbán szlogenjének egy kifordításával, miszerint „Európa Jobban teljesít” – amiben a cinizmus ugyanúgy ott van, mint az eddig említett esetekben.

Az MSZP biztonságot ígér, amiben a pikantéria az, hogy ezt a populista hívószót külföldön a széljobbos pártok szokták alkalmazni – de nálunk belefér, hiszen az MSZP eleve baloldalinak mondj a gát, miközben a társadalom és a tőke közül egyértelműen tőkepártiak, bizonyították, s vezéreik is milliárdosok szoktak lenni, nagypénzű erősemberek.

A meglepetés persze az LMP, a Lehet Más a Politika, akik egyáltalán nem rugaszkodnak el a többi párt üzeneteinek színvonalától, azaz nem tűnik igazából másnak, amit ők produkálnak. Ők azt üzenik, „Új az irány, Európa”, meg azt, hogy „május 25-éán újra LMP”. Nem vitték túlzásba. Szép, hogy a más politikát, mint „új irányt” az EU-ra is rákényszerítik majd (Magyarország felé pár hete az volt az üzenet, hogy „Új az irány, Magyarország”). De ez az „ÚJ” szóval való játék, mint megújuló energiák, megújuló Magyarország, Új az irány, Európa, Új az irány, Magyarország, plusz az, hogy „újra LMP” inkább poénosak, mint értelmesek, és az egésznek a fedezetét egyedül a ZÖLD szó képezi, meg az Európai Green Party, akiknek a manifesztóját olvasva persze kiderül, hogy értelmesek, és nagyon is komoly a gondolkodás, ami náluk folyik, de miért akad el a fordításban mindez, a magyarok orrára miért nem köti a magyar leányvállalatnak kínálkozó LMP, a magyar zöldek pártja, hogy mi a probléma, és hogy mit kellene tenni? Mi miért csak azt kapjuk, hogy újra LMP? Amúgy meg, EU szinten a szocialisták is tök komolyak. Szóval, visszakanyarodva, lehet, hogy nálunk van a baj, az általános magyar színvonallal?

Amíg az nyilvánvaló, hogy az EP választásnak nagy és komoly tétje van, nálunk, idehaza az EU úgy néz ki, magyar alulnézetből, hogy Bokros Lajos, a neoliberalizmus, s azon belül a neoliberális megszorítások atyja és fő végrehajtója (azaz gyakorlatilag Bajnai senior kollégája) Brüsszelben üdül egy már nemlétező párt, az MDF mandátumával, ami annyi, mint: havi 2.1 milla, meg a juttatások, amivel együtt 3,7 millióról beszélünk. Bokros brüsszeli rezidenciája előtt a már nemlétező MDF jogi utódja, a YES nevű formáció időnként tiltakozásokat tart, követelve, hogy adja „vissza” a jogtalanul bitorolt mandátumot, de ez csak kis színes a nagy képhez képest. Mert a nagy kép valahogy úgy néz ki, hogy ... Magyarország alaposan le van maradva Európától, minden tekintetben, kezdve ez értelmi szintnél, kulturálisan, le vagyunk maradva, és ezerrel sodródunk a periféria felé, és ezzel szemben nem hat semmiféle ellenerő, sőt, a magyar pártok épp e lemaradottságból termelnek politikai profitot – így vagy úgy ... Nos, így néz ki az EU alulnézetből...

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Mindenkinek hozzá kell szólnia. Mindenki látja a csúsztatásokat a másik („oldal”) állításaiban. Velünk is ezt történt, most épp a Fent és Lent (kedvenc blogunk) követett el egy furán lejtő okfejtést. De miért, de miért, de miért? Az ember nem éri fel ésszel. Csak arra lehet gondolni, hogy akik ilyesmiket írnak, azok eleve támadással vádolják „a másik oldalt”.

sassal viaskodó ifjú - partizán szobor - hősi emlékmű

A F&L szerzője ilyeneket ír állításokként:

(nagyjából)

1. „ (...) Láthatóan valami ilyesmit szerettek volna a Kormányváltók törmelékei is elérni”.

2. „Miféle ostoba elvárás az, hogy nem emlékezhetünk meg (tökmindegy, hogy milyen színű kormány alatt) a német megszállás tényéről?”

3. „Magyarország ezért 2014-ben még egy nyomorult antifasiszta emlékművet sem állíthat. Ezt csak kiváltságosok tehetik. Például maguk a németek, vagy a zsidók, ...”

4. „Németország múltjával „leszámolni” csak Németországnak és emlékezetpolitikai szövetségeseinek van joga.”

5. „Akik ezt megtiltják neki, azok persze arra hivatkoznak ...”

6. „A megvert establishment-baloldalnak mindenesetre épkézlábabb ötlete is lehetne, legalább az EP választásig kihúzni, mint az antifasiszta harc egy alapvetően antifasiszta emlékmű ellen.”

A F&L kép a megtámadott emlékmű tervről valahogy így néz ki:

(interpretáció)

A kormány teszi a dolgát, de a baloldali párttömörülés választási vereséget szenvedett, s így és ezért most ebbe az emlékműbe próbál kapaszkodni, próbál társadalom-szerte ádáz indulatokat szítani.

E kép, mellesleg, totál egybeesik a Fidesz kormány által propagált képpel, és mellesleg, sok értelme nincs, hiszen az un. baloldal nem is álmodhat arról, hogy saját „táborán” túlnyúlva az egész társadalmat maga mellé lenne képes állítani, mármint az ügy mellé.
Sőt, éppenséggel, pont az ellenkezője az igaz, mert hiszen minden egyes perc, amit ebben a csatában eltölteni kényszerül az un. baloldal (baloldali képként azonosítva a Holokauszt zsidó nézőpontból, az áldozat nézőpontjából való interpretációját), csak árt annak az egész helyzetnek, amelynek egyik folyománya ez a kialakult (még nem minősítjük) konfliktus.

Az eleve-megtámadottság illúziója is, természetesen, alapvetően hamis, lévén, hogy az Orbán-Kormány kért ideológiai tűzszünetet a vitában, addig, amíg a választás és a húsvét le nem megy (a Húsvéttal kapcs, persze, volt egy szemét beszólás, amely mindkét vitában álló oldal számára egyaránt fontos ünnepként jelölte meg a Húsvétot, csak a rend kedvéért jegyezzük ezt meg).

Az Orbán-kormány rúgta fel a vita-csendet, s tette ezt úgy, hogy nem is valamiféle új érv-csomagot dobott a piacra, hanem az egész vitát lesöpörve, fű alatt elkezdte folytatni az emlékmű kivitelezését. Láttunk már ilyet. Kossuth Téri fák kivágása, példának okáért. Tudták, hogy törvénytelen kivágni, figyelmeztettük őket, röhögtek rajtunk, és megtették. Most, a bírósági ítélet is minket igazol, akkori fa-védőket – de nem a fákat, mert ők már nem élnek, pedig még több száz évig élhettek volna, ha nem jön közbe a Fidesz.

Kérdés:

Mit csinálsz, ha a társadalom nevében, konszenzust feltételezve olyan emlékművet épít az Orbán-kormány, ami ellen a Holokauszt áldozatai s azok leszármazottjai messzemenőkig tiltakoznak – mondván, hogy őket nem a németek deportálták, nem a németek terrorizálták őket, hanem a magyarok, a magyarok egy része, mondjuk, az akkori többség, az akkori 2/3. Vidéken egy zsidó ember számra a bujkálás, a menekülés a reménytelenségig volt lehetetlen. A zsidóság deportálása után pedig az áldozatok vagyonának újra-elosztása országszerte egy kollektív rítussá emelkedett. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt egyetlen igaz ember sem, hisz' volt, nagyon is – csupáncsak annyit, hogy Magyarország nem volt ártatlan áldozat, mint állam, nem volt ártatlan ugyanúgy, mint az áldozatok, hiszen elkövető volt egy iszonyatos kollektív bűncselekményben.

Mellesleg, a Német megszállás a szövetséges náci állammal, az 1944-es Magyarországgal szemben nem ugyanaz volt, mint Lengyelországgal vagy Franciaországgal szemben, és a kollaboráns kormányokat el szokták ítélni minden körülmények közt. A Horthy kormány kollaboráns és eleve antiszemita kormány volt. Magyarország azonban nem pusztán kollaboráns volt, hanem eleve szövetséges, egy olyan náci elvtárs, amely 1920-tól a zsidóság elleni harcot nyíltan a zászlóra tűzte. A zsidó törvények Magyarországot a nácizmus élvonalával végig szinkronban tartották.

Ezek után hogy kérhetne bárki az akkori Magyarország számára kollektíve helyet a Holokauszt emlékműben – a magyar állam s az akkori társadalmi többség számára, az áldozatok között?

Vagy, ha valaki „a náci német megszállás áldozatainak” akar emléket állítani, azaz, a Horthy korszak és az annak egyenes fejleményeként létrejött német bevonulás, és a Holokauszt áldozatainak, akkor miért akarná a zsidóságot, mint áldozatot ebben az emlékműben nem nevesíteni? S miért akarná a náci szót is kivonni a címből? A náci Németország bevonulása a náci Magyarországra nem fordulatot hozott, hanem kiteljesedést, az addigi 24 év kiteljesedését, mint ismeretes. Ismeretes?

Mi hát a megoldás?

A megoldás az emlékezés, s az, hogy lándzsát törünk, kollektíve az emberiesség oldalán. Németországban volt nácítlanítás. A Német társadalmat, amelynek 25%-a még 1952-ben is jó véleménnyel volt Hitlerről, az összeesküvőket, Stauffenberg-éket pedig árulókként tekintette, nácítlanították. 1952-ben a német társadalom 37%-a úgy volt vele, hogy jobban megvannak a zsidók nélkül. Innen jutott el Németország oda, ahol ma tartanak, egy egységes társadalommá válva, amelyben a nácizmust vita nélkül elítéli a társadalom konszenzusos többsége. Nem kis munka volt ebben, s nem kevés kudarc.
Nálunk, Magyarországon e folyamatok még csak el sem indultak. A késés katasztrofális léptékű. Több évtizedes a lemaradás, organikus fejlődéssel valószínűleg (nyilvánvalóan) behozhatatlan. Csakis katartikus ugrásokkal haladhatunk előre. Ebben azonban minden fél ellenérdekelt: Orbánék ebből élnek, az antiszemitizmus szinonim képeinek extenzív alkalmazásából. A Jobbik: detto, idevéve nemcsak a szinonimákat. Az un. baloldali tömb is abszolút tevékeny résztvevője e polarizációt gerjesztő folyamatoknak, Gyurcsány (+ Gergényi és Demszky) rengeteget tett 2006-ban azért, hogy a szélsőjobb azzá váljon, ami azóta is. Az LMP-t és a 4K-t leszámítva mindenki érdekelt e hasadás tovább hasításában (ezzel együtt, és nem holmi csavar kedvéért, a Schiffer által előadottakat Kálmán Olgával szemben, ideértve az érveit, elítéljük).

Megoldás egyetlenegy van, a kijózanodás. Meg kell értenünk, hogy a politikusok odafent tömény hisztériát küldenek le infúziós csöveinkbe. Ezt minden esetben el kell utasítanunk. Nem utálhatjuk sem Orbánt, sem Tarlóst, sem Rogánt, sem Gyurcsányt, sem Gergényit, de Vona Gábort sem, mert amint felsorakozunk egy gyűlölet-zászló alatt, gyűlölet-katonákká válunk, akik, amint a frontokra vezénylik őket, lőni fognak. Persze, csak védekezésből. Mint mindig.

Van kiút, abszolút van, beszélgess, lásd meg az embert a másikban, lásd meg a szépséget, az emberit. Van kiút, de csak magunkra számíthatunk, együtt, mi, mindannyian. Értsd meg a másikat. Lásd, amit ő lát benned, és meséld el neki, hogy te mit látsz – de soha ne tekintsd a másik oldalt ellenségként, mert ez méreg, nem más, gyilkos méreg, amit szélsebesen ki kell izzadnunk magunkból. Kollektíve.

Visszatérve az emlékműhöz:

• Miért kellene „antifasiszta” emlékművet állítani Holokauszt-emlékmű helyett?
• Miért kellene „antifasiszta” emlékművet állítani az egész 1944-es Magyarország számára?
• Ha valaki „antifasiszta” emlékművet állít, tegye, és írja rá, az antifasiszta ellenállók hősies emlékének – de ne az egész 1944-es náci Magyarország számára.
• Ha valaki az 1944-ben kisebbségben lévő nem zsidó magyar emberek számára akar emlékművet állítani, akik szenvedtek a náci kormányok alatt, tegye, de csak miután elkészült az emlékmű a Holokauszt áldozatainak emlékére.
• Ha valaki a magyarországi Zsidó Holokauszt áldozatainak akar emlékművet állítani, az tegye, de ne vegye fel az áldozatok listájára az akkori magyar társadalmat is, ha lehet.
• Ha valaki relativizálni akar, s 1944-ben is valami olyat próbál kimutatni, ami „az egyik oldalnak” is és „a másik oldal” számára is tragikus, az állítson emlékművet az akkori magyar csendőrség, a feljelentők, s a várost „felkoncoltatik” feliratokkal elárasztó állampolgárok tömegei, s Horthy Miklós, Sztójay Döme, és társaik számára – ha talál rá humánus indokot. Ha azonban ez nem megy, hallgasson. Nincs minden tragédiában egy másik áldozat is, és véletlenül sem igaz, hogy áldozat minden elkövető maga is, ugyanúgy.
• És végül: nem, nem volt minden állampolgár náci, nem volt mindenki bűnös, nem vett részt mindenki tettleg, s aki nem vett részt, az mentesül az elkövetőket sújtó vádló emlékezetünk súlya alól – de kollektív bűn volt az, ami történt. Nácizmus államhatalmi terror idején. Horthy pedig elsőrendű vádlott, Hitler magyarországi fő szövetségese. Az egyik.

PS: A ma élők 95%-a azok közé tartozhatna, akik abszolút mentesülnek a vádló emlékezet nyomása alól, abszolút itt volna a helyük, mindenkinek, kivéve az egykori elkövetőket. Mindez azonban saját döntés kérdése, s ezért borzasztó, ezért katasztrofális kár, hogy e döntést folyton felkínálja a profitéhes politika, ezüsttálcán. Melyik oldalt választod? Akik elismerik Horthy-t, és úgy vannak vele, hogy mindenki egyformán áldozat volt, nagyjából? Vagy a zsidók, az áldozatok s az áldozatokra emlékezők oldalán találod meg „inkább” a helyed? Melyik oldal a tiéd, amelyik azt mondja, ez csak hisztéria, mert a baloldal elveszítette a választásokat? Vagy az, amely visszautasítja a történelmi emlékezet alantas manipulálását? Sosem volna szabad felkínálni választásra ezt a Vagy/Vagy-ot ... és sosem volna szabad élni e választási „lehetőséggel” ... mert csak 1 db lehetőség van.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Magyarország, a magyar társdalom borzasztó állapotban van – lásd a választási eredmények. Egy dühös és elégedetlen (Jobbik) vagy a hatalommal elégedett (Fidesz) társadalmat elnyomni a legkönnyebb feladat. Csak tovább kell erősíteni ezeket a társadalmi folyamatokat, amik ide vezettek. Az MSZP tömb abszolút hajlamos részt venni ebben partnerként, hiszen bár a szélsőjobb ellen „harcolnak”, amit ez a „harc” elér, az a további jobbikos növekedés, a társadalom további polarizációja. Szerencse, hogy ott van az LMP – de mit csinálhat az LMP, illetve mi az, amit elvárunk tőle?

Az LMP megcsinálta, a magyar társadalom egy része kapcsolt, és bevitte az LMP-t a parlamentbe. Immár saját jogán, akként, ami. Ez már nem 2010, amikor rengetegen szavaztak olyanok is az LMP-re, akik valójában nem más politikát, hanem egy új pártot akartak, amely majd a régiekkel együtt azt csinálja, amit szoktak. Az LMP e átment a tű fokán, megvan a remény, az LMP megkapaszkodott. De mit jelent ez? Mi következik most? Mi fog történni a következő 4 évben?

Az elmúlt 4 év során az LMP bizonyított, hogy következetes, tiszta politikát folytat. Ez rengeteget jelent egy ilyen lepusztulásra ítélt országban, társadalomban. Tényleg megvan a remény, hogy történhet valami. Az LMP új irányról beszél, gondoljuk, irány Norvégia! (Moszkva és Kalifornia helyett).
Mire használja az LMP a lehetőséget, hogy felkértük, vegyen részt a parlamentben?

Az LMP rengeteget bizonyított, de sajnos, nemcsak azt, hogy következetes, tiszta politikát folytat, hanem azt is, hogy a politikai tevékenységeinek megvannak a korlátai. Sajnos, megfigyelhettük, hogy az LMP hajlamos a hagyományos pártműködésre: parlamenti munka, kritizálni a kormányt, gyakran sarokba szorítani, remek törvény-javaslatokkal előállni, utána pedig interjúkat adni, bemenni az ATV-be beszélgetésekre, illetve várni azt, hogy a média mit reagál az LMP szerepléseire. Bár nyilvánvaló, hogy az LMP kimeríti mindazt, amit egy parlamenti párt csinál, illetve csinálni képes, észrevehetjük azt is, hogy ez a működés végső fokon kőkemény korlátok közé terelve zajlik.

Az LMP akármit csinál, az egy bombabiztos „forradalom”, egy páncéldobozban lezajló robbanás-sorozat, és nem terjedhet, és nem eszkalálódhat, nem juthat ki a páncéldobozból – ideértve a média nyilvánosságot is. Amikor Kálmán Olgival beszélgetnek, Olgi interpretálja őket, azaz pont a kép, a másfajta kép, a másfajta látásmód az, ami nem juthat át, miközben az MSZP-s, Bajnais politikusok által felvázolt képekre ugyanaz az Olgi abszolút vevő, mert ők mind ugyanazokkal a képekkel dolgoznak.

Szél Detti azt mondta:

„Van egy csomó elkeseredett és méltán dühös ember, aki nem tudott politikai otthonra lelni és a napi problémákban sem tudtak számukra megoldásokat adni. Az a kérdés, hogy ki fogja őket megszólítani a következő 4 évben. Ez az a terep, amit én nem szeretnék átadni a Jobbiknak.”

Oké, de megszólítani a dühös embereket ... mit jelent ez a gyakorlatban? A dühös emberek dühe már önmagában reagálás, válasz egy (csomó) problémára. A Jobbik, naná, csak a dühös embereket szólítja meg, aminek egyetlen módja van, csatlakozni hozzájuk a dühükben – és eszkalálni azt (a rájuk jellemző, az őrájuk hatni képes populizmussal – antiszemitizmus, rasszizmus). Ezt csinálja a Fidesz, és persze az MSZP-s pártok is a maguk saját módján.

Orbánék a gyurcsányi 8 év nyomán keletkezett dühön ugrálnak, úgy mutogatva a baloldalra, mint legyőzött ellenségre, akiken most a vendettát végrehajtják. Az MSZP-s pártok ezzel szemben az Orbán kormányzása nyomán és a jobbik térnyerése miatt elkeseredett, felháborodott emberek dühét lovagolják meg. Orbán-gyűlöletet szítva, elvakultságot általában.

Ebben a hárompárti fanatizáló, elvakultságkeltő, düh és elkeseredés generáló kommunikációs tornádóban a kicsi és zöld LMP mire készül? S egyáltalán mire lehet képes?

Hogyan képes az LMP ebben az elvakultságszító kánonban egy új hangot megalapítani, egy új irányt felmutatni, s egy újfajta jövőképpel a zászlója alatt felsorakoztatni egyre több és több embert a magyar társadalomból? Hogyan lehet képes az LMP az ország s a társadalom problémáiról úgy kommunikálni, hogy minden egyes magnyilvánulásuk megvilágosító erejű lehessen, s meggyőző abban a tekintetben, hogy nemcsak Orbán és a Jobbik a gáz, hanem az egész politikai (hatalomgyakorlási) hagyomány, ez az egész hatalmi pártokból álló uralkodóosztály, s az egész rendszer.

Az LMP rengetegszer megvilágította már, hogy amit a Fidesz csinál, az egy egyenesvonalú történésbe illeszkedik, mint aktuális fázis. A Fidesz mutyijai (korrupció tevékenységei) legtöbbször kormányokon és pártokon ívelnek át, s amiért a Fideszt ma elítéljük, azért pár éve még a Gyurcsányékat, az MSZP-t kellett elítélnünk. Az LMP ezt rengetegszer kimutatta – de ez sosem fog átjönni Kálmán Olgán és az ATV képernyőjén. Nem is jött. Nem is jöhetett – ez a koncepció. Az a koncepció az ATV-ben, hogy „az LMP csak vendég, helyesek, de bizalmatlanok vagyunk, plusz ők még nem olyan gyakorlatiasak, mint Mesterházy vagy Bajnai, vagy éppen Karácsony Gergely).

Az LMP ott volt a NAV ellen tüntetve, és Horváthy Csaba (MSZP) odament nyilatkozni a médiának, a színpad mellett, miközben Vágó Gábor épp arról beszélt a színpadon, hogy az MSZP sem szavazta meg a beadványt, hogy ki kell vizsgálni a NAV ügyet (vagy annak az akkor aktuális egyik elemét). Az MSZP megtehette ezt, mert amíg Kálmán Olga hisz nekik, addig mindenki hinni fog – a baloldalon. S amíg a hírtévé és az összes jobboldali médium az MSZP-t utálja, addig mindenki hisz nekik (az MSZP-s pártoknak) – a baloldalon. Ugyanennek a fordítottja is igaz, értelemszerűen a Fideszre meg a Jobbikra, és a ballib médiára.

Szóval, mit csinál az LMP? Mit csinálhat? S mit várunk el tőlük?

 E kérdésre egy darab válaszként azt mondanám, az LMP egy rendhagyó párt, hát viselkedjen is úgy, legyen innovatív, s a hónap s az év minden napján folytasson minden szinten társadalmi agitációt, meggyőzést, felvilágosítást. Mutassa meg, hogy működik ez a korrupt rendszer, s hogy hogyan lehet ezt megváltoztatni.

Az LMP-ben éppenséggel megvan ez a potenciál! A korrupció ellen pl. olyan törvénymódosítást adtak be, amely, ha megvalósult volna, az egész rendszer az aljától a tetejéig most átalakulna (azt, hogy közbeszerzés tendereken offshore alvállalkozóval ne indulhasson cég, amit Orbánék arra butítottak, hogy csak a pályázó cég ne legyen offshore, vicces vagy tragikus ez?). Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala detto ilyen törvény lehetne, mert ha ma látnánk, hogy ki kicsoda volt a magyar rendszerváltás történetében, s az azt követő privatizációkban, illetve azóta is, akkor itt ma olyan szintű társadalmi megdöbbenés menne végbe, hogy az emberek az Őszödi Beszéd dühének 10x-ével lennének felháborodva, s többet Fideszre, MSZP-re nem nagyon szavaznának, valószínűleg.

Az LMP a törvényről törvényre történő rendszerváltoztatás pártja, de erőt a kormánnyal, s a többi két párttal, plusz a társadalomban ezerrel zajló és gerjesztett kártékony folyamatokkal szemben, csak a társadalomra, s a társadalmi párbeszédre támaszkodva képes kifejteni. Csakis az általa generált társadalmi párbeszédre támaszkodva LEHET képes kifejteni! Várjuk hát az új irányhoz tartozó új stratégiát! És irány Norvégia!

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Fura érzés az, ami most történik. Hihetetlen és valószínűtlen, de mégis itt van ... valami a levegőben, és teljesen jól kivehetően történik. Olyan ez, mint az igazság egy nagy pillanata, amikor mindenki hirtelen kijózanodik, és egyszerre annak lát valamit, ami – a valóságot, a politikát, az elmúlt 25 évet, 1990-től napjainkig, ma, péntek délutánig.

foto: LMP.hu

Fura érzés, ami napok óta zajlik, emberek egymás tekintetét keresik az utcán, biciklizve vagy gyalog, egymás szemébe akarnak – akarunk nézni ... valahogy ... valamiért. Megerősítést várunk, s közben szimpátiát küldünk ki mindenki felé. Mosolyt, egy olyan tekintetet, amely azt jelzi a másik felé, hogy én is ... én is abban élek, amiben te, és értelek. Valami ilyesmi.

Ez az egész politika valahogy onnan indul, hogy van Gyurcsány, van Orbán, van Őszöd, ja, van rendszerváltás, meg egy csomó olyan fogalom, amiről megvan, hogy kb. mit gondolunk – egyik és másik oldalon. Ezek az oldalak pont így jöttek létre, ma már világos, hogy legyen választási lehetőség, láthatod így, és láthatod ellenkezőképpen. Up to you. Sajttal, vagy sajt nélkül kéred a saját nyomorod?

Tegnap este, mintha huszonévesek lettünk volna, 4-en beszélgettünk a Kino-ban, aznap, ott és akkor ismerkedtünk össze – egy LMP fórum után. Rengeteg dologról beszéltünk, amikről, később leesett, alig volt alkalmunk beszélni az elmúlt 25 év során. S miközben beszéltünk, a kép a fejünkben kezdett átrajzolódni, simán, csak úgy, mintha magától állna össze. Eszméletlen élmény volt. Mintha kb. a berlini fal omlott volna épp le, sőt, mint annak az elősejtelme – hogy tényleg lehetséges, és rögtön bekövetkezik az, ami korábban lehetetlennek tűnt.

Ma délután, az LMP kampányzáróján különös volt látni azt a színpadot, ott, azokkal az emberekkel. S különös volt érezni a melletted ülők jelenlétét a nézőtéren, mert ott mindenki ugyanabban gondolkodott, ugyanabba a vízióba kapaszkodott. Ez az egész jelenet kinézhetett volna úgy is, hogy „lám, még egy párt, náluk nem a piros és nem a narancssárga a háttérszín, hanem a zöld, de ők is csak egy párt, pulpitussal” – kinézhetett volna így is, de tök más volt. Az egész. Díszletek helyett valami valóság.

Róna Péter, a maga fantasztikus stílusában, amellyel a megismerésvágytól hajtott elméknek szépen sorban tölti be a képeket az egyetemen, finoman magyarázva, nehogy elsiesse – előadta, hogy mi a nagy szimmetria tárgya. Felvezette, hogy ami az elmúlt 25 évben történt, az egy egyenesvonalú történet (elnézést az egyszerűsítő interpretációért), amit a társadalom úgy élt meg, mintha a jó és a rossz seregei csaptak volna össze, rendszeresen, miközben a valóság úgy alakult, hogy a két oldal, ki-ki a maga sajátosságait domborítva – lásd Orbánéknak nincs szükségük demokráciára, míg a másik „tömörülés” az általuk ellenőrzött fékekben és ellensúlyokban utazik – egymást váltogatva uralkodott, lényegét tekintve ugyanúgy. Miközben számukra az üzlet virágzott, Magyarország folyamatosan csúszott lefelé a lejtőn (itt számos brutális adatot említett fel). Ha minden így megy tovább, mondta, akkor 8 év múlva az EU legszegényebb országa leszünk. Ha ezeken múlik, akik 25 éve egymással szimbiózisban játszanak, és gazdagodnak, akkor 8 év múlva ez vár ránk, Bulgáriával holtversenyben maximum.

Róna Péter elküldte Orbán miniszterelnök urat, mondván, mit képzelnek, hogy 2%-nyi növekedést ígérnek, amikor a fejlett világ többi országa 3% feletti növekedéssel számol, az USA 3,7% -kal, például. Hogy merik ezt valamiféle perspektívaként felmutatni? Hogy merik Magyarországnak azt a jövőt szánni, hogy a magyarok mások szellemi termékét szereljék itt össze fillérekért? Azt mondta, Kínában egy iphone-t 36 dollárért készítenek el, és 400-ért adják el nyugaton. Miért a kínai 36 dolláros nívót állítják be nekünk, miért ezt a sorsot róják ki a magyar társadalomra, s miért nem a 364 dollárosat?

Schiffer pedig később elküldte Bajnait, aki kb. azzal vádolta az LMP-t, hogy a saját eszméiket fontosabbnak tartják az ország sorsánál, Schiffer azt mondta, „Gordon, az LMP fontosabban tartja az elveit, mint a Ti érdeketeket” (egy régi „meccs”, egy régi háború aktuális fázisa ez).

Róna Péter azt mondta, a politika színpadán a nívótlanság uralkodik, mögöttük s felettük pedig, az oligarchák részéről, a telhetetlen kapzsiság. Azt mondta, azt akarja, hogy az értelmes, dolgos, becsületes magyar emberek hadd tudjanak méltó életet élni idehaza, mert a magyarok mind ilyenek. A magyar nép a tehetségéről híres, és nem szabad őket, minket, összeszerelő segédmunkásokká degradálni, akinek az olcsó munkaerejével a Szaúd-Arábiaiaknak eldicsekedhet Orbán (úgy, hogy mellette, a delegációban ott van egy korábbi gazdasági miniszter is, Kóka János, hívta fel erre később Schiffer András a figyelmet az ő beszédében, s Kókának Szijjártó szerzett diplomata útlevelet, s Kóka épp egy Gyurcsány-cég képviseletében járt ott, kint, Orbán delegációjában).

Mert a magyarok tehetségesek és becsületesek, és szeretnek dolgozni – mondta Róna Péter.

Szél Detti – az új magyar politikusnő prototípusa ... szó szerint a következőket mondta (egyebek közt):

Ne higgyenek azoknak, kedves barátaim,
akik azt mondják, hogy most
befogott orral kell szavazni!
Itt a tavasz! Miért fognánk be az orrunkat?
Vegyünk egy mély levegőt, menjünk be a
szavazófülkébe, és ikszeljük be a Lehet Más a politikát!
Mi pedig be fogjuk vinni a friss levegőt a magyar parlamentbe.

Valaki egyszer azt mondta, hogy hallgass a szívedre,
én azt mondom, hogy higgy a szemednek – ez az, aminek látszik!
Hallgass az érvekre, amiket 4 éve folyamatosan mondunk nektek.
Bízz az országodban, és menj el szavazni!

Minden szavazat, amit a régi erőkre pazarolsz,
még mélyebbre löki ezt az országot a lejtőn,
ahova ezek az erők taszították.
(...)
Szavazz ránk, ha eleged van, mert mi is
csak veled együtt vagyunk elegen,
találkozunk április hatodikán,
adj nekünk egy esélyt, hogy ott legyünk,
adj ennek az országnak egy esélyt,
találkozunk április hatodikán, és utána
minden egyes nap.

Schiffer arról beszélt, hogy mit nyer az ország, a magyar társdalom egy erős LMP-vel, s hogy ez a következő 4 év annak bevezetése lesz, hogy Magyarország irányt vált, és elindul felfelé a lejtőn. Meggyőző volt – mindenki számára, aki ott volt. De vajon mi a helyzet másokkal?

A millenáris tereiből az út kifelé nem járt ugrásokkal, nem járt kijózanodással. Sőt, végül, az utcára és a totális napfényre kiérve (oké, borult idő volt és van még mindig, sőt, már sötétedik) az volt az érzésünk, hogy ... vannak megkerülhetetlen igazságok, s hogy a valóságot nem lehet állandóan erőszakosan magyarázni. Az erőszak és az erőszakosság végül mindig felsül. Az LMP egy jó ügy valódi képviselete. Óriási dolognak lehetünk tanúi április hatodikán este ... szó szerint egy új korszak kezdetének ...

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

a HAHA eléggé durván érvelt ... a választás jogával való élés, a részvételi demokrácia ellen

A HAHA megszólalt. Megtörte a csendet – vagy inkább csatlakozott a hangzavarhoz? További zavart keltve? Ahelyett, hogy a diskurzust, az értelmes közös gondolkodást katalizálná? Amit a HAHA most művelt, az 3 ponton megengedhetetlen ... a HAHA által (is) képviselt eszmékkel való ütközés miatt ..

LSD: "ér otthon maradni",  "miért szavazz érvénytelenül"

#1

A HAHA nem lehet MSZP, nem lehet JOBBIK vagy FIDESZ – nem lehet egy olyan szervezet, amelyik megmondja, hogy mit kell gondolni, hogy mi a hivatalos gondolat, viselkedés, viszonyulás. Ezt megszegte.

Amikor a HAHA azt propagálja, hogy lázadni trendi – oké. Amikor azt, hogy a fiatalok kell, hogy lázadjanak – oké (sőt, gyönyörű). Amikor azt propagálja, hogy ez a kormány óriási károkat okoz, és hogy ezt nem nézhetjük tétlenül – oké, sőt.

Fontos azonban látni, hogy mindezek közben a HAHA feltételezi mindenkiről, hogy autonóm, szabad gondolkodó, s világossá teszi az eszméket, elveket, amelyek alapján a kormánnyal vagy az egész rendszerrel ütközik.

Itt, ebben a ... manifesztóban NEM ... Itt a tömegszellem jegyében, a trendiség meghatározásának kiváltságával visszaélve azt mondja, ér otthon maradni. Ehhez a viselkedés mintához az ember nem úgy csatlakozik, hogy gondolkodik, és aktivitás mezejére lép, hanem ellenkezőleg, feladja mindezt.

S ez ronda dolog ...

#2

A HAHA szembemegy a részvételiséggel, a részvételi demokráciával. Kell-e mondani, hogy ha van egy párt, amelyikben 3 ember van, de számodra fontos, ha van egy képviselő, akinek a pro-society üzemmódjáról meggyőződtél, fontos, hogy támogasd – akkor is ha tudod, hogy nem ő lesz a következő miniszterelnök? Kell-e mondani, hogy a választás nem totó, és hogy mindenkinek a maga helyén kell kiállnia, ahelyett, hogy feladná, mondván, úgy is az lesz, amit a tömeg akar?

A HAHA eredeti szellemével összhangban az ember akkor is elmegy szavazni, ha tudja, hogy kisebbségi vélemény az övé. PONT. Persze, ez nem a HAHA szelleme – ez a szellemi és etikai integritás hagyománya.

Mit csináljanak az Egri nők? A törökök eléggé sokan vannak, a statisztika az ő oldalukon, abszolút. Meg amúgy is, mi értelme? Miért megy el valaki szavazni, ha nem csaphatja szavazatával arcon az éppen uralkodó korrupt pártot, az egyiket a két „család”, a két corporation közül?

A részvétel lényege, hogy az ember önmagáért szavaz, bízva a rendszerben (a demokrácia rendszerében). Önmagáért – illetőleg a közösségért. Nemszavazásra buzdítani álnokság. Az emberek lumpen szintre degradálása. Minden értelmes ember ez ellen küzd.

#3

A HAHA megpróbálta elintézni az LMP-t. Nem kis durvulás ez, ha belegondoltok. Éveken át politizál a HAHA (igen, politizál), és itt a végén, a választási ciklus végén hirtelen színt vall, és elhelyezi az LMP-t. Pontosan ott és oda, ahova az MSZP vagy a Magya Liberális Párt (MLP), vagy a MILLA vagy TGM tenné, vagy Bajnai vagy a PM.

Van értelme vagy az LMP-re vagy a Jobbikra szavazni? Ez minden, ennyire tartja említésre méltónak az LMP-t a HAHA, egy olyan propaganda, mások választási döntését nyíltan befolyásoló „mozgósító” (paralizáló) szövegben, amely ELVILEG arra a problémára keres választ, hogy az egyik oldal és a másik oldal egymással virulens szimbiózisban uralkodik – lásd:

„Azt akarom, hogy hosszú távon eltakarodjon a Fidesz, és ezt úgy látom megvalósíthatónak, ha nem támogatom se az MSZP-t, se semmi olyat, ami alapvető szimbiózisban él a jelenlegi kormánnyal.”

Az LMP hogy marad ki ebből a képből? Mi tette az LMP-t olyan párttá, amelyik a két korrupt és antidemokratikus uralkodói oldal harca közben FEL SEM MERÜL tiszta harmadik erőként? 4 év kőkemény parlamenti munkája után, hogyan kerül oda egy civil mozgalom, hogy úgy csináljon, mintha az LMP nem is létezne? Vagy mintha része lenne ennek a korrupt szimbiózisnak?

Ha valaki Fodor Gábort vagy Bajnait akarja leírni – tessék! Ha valaki a Jobbikot – tessék! Mindegyikre vannak tiszta és racionális érvek. Ha valakik olyat TETTEK, ami elítélendő, ha valakik szembementek olyan eszmékkel, intézményekkel amelyeket tisztelünk, tessék, ítéljük el őket! De az LMP 4 év konzisztens munkája, erőkifejtése során nem hinném, hogy kiérdemelte volna, hogy egy kalap alá vonják akár Bajnaiékkal, akár a Jobbikkal. És nem azt mondom, hogy „még tiszta párt” – azt mondom, már 4 évet bizonyított, hogy tiszta. Egy bejáratott párt. Amely mellesleg a részvételi demokrácia eszméjét elsőként tűzte zászlójára ... Az LMP-s aktivisták az embereket arra agitálják ma is: „menjen el szavazni!” (Tudom, tegnap én magam, is ilyen aktivista voltam – és boldogan vállalom, naná!, és ha valaki azt mondja, ez ugyanaz, mint a DK vagy Bajnai aktivistájának lenni, nos, nem, nem ugyanaz, maradjunk ennyiben, illetve legyen ez egy MÁSIK vita tárgya)

A HAHA pontosan úgy írta le az LMP-t, mint az ATV vagy a NOL (akik az MSZP-családnak dolgoznak, értelemszerűen, mármint egzisztenciális logika alapján úgy). Leírta azt a pártot (+ egy szintre hozta azt a szélsőjobbos, ~neonáci párttal), amelyik felvállalja a társadalom képviseletét, az elmúlt 25 évben példa nélkül való módon, az egész politikának,a hatalomért folytatott harc hagyományának hadat üzenve. Nem volt szép ...

PS:

A HAHA-ról gondolhatjuk most azt, hogy mindig érezhető volt, hogy a hatalom különböző szálakon, keresztül emberi szálakon keresztül próbál utat törni a HAHA control room-ba, s most gondolhatnánk, lám, a HAHA is felsorakozott a ballib vagy a jobboldali tömb szimbiotikus érdekét képviselve. Gondolhatnánk ezt – de javaslom, ne tegyük. Becsüljük meg a HAHÁt, és a rengeteg szép és nagyszerű pillanat alapján ítéljük meg, s ne a mentén, hogy most egyszer a hatalom egy pillanatra zavart idézett elő a működésében. A HAHA-t a hatalommal szembeni harc miatt becsüljük meg – s ne írjuk le őket picit sem amiatt, hogy egyszer, egy pillanatra a hatalom utat tört a control room-ba. A HAHA az egyik legjobb dolog, ami a magyar társadalommal történt, a KIHA idevéve. Szóval, becsüljük meg, javaslom – és kedves HAHA prominensek, javaslom Ti is becsüljétek meg magatokat, s azt, amit képviseltek.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Egy rövid bejegyzés akar ez lenni. Para Kovács és egy másik értelmiségi nevetgélős beszélgetéséről. Érdekes volt látni, ahogyan próbálják – anélkül, hogy kimondanák – megbeszéltté tenni a tényt, hogy nincs kire szavazni, és hogy nincsenek új pártok. Érdekes volt látni, hogyan kerülik totál következetesen – ebben az explicit kontextusban – az LMP létének puszta említését is. Párszor felmerült, de 15 percből, mondjuk 30 másodpercre sikerült leszorítani. Érdekes volt látni, Para-Kovács hogyan engedett végül mégis a tiszta logikának s valósághűségének, amikor kimondta, vagy komolyan vesszük az LMP-t, vagy ismerjük el, hogy nem akarunk és nem is tudunk akarni semmit, csak az MSZP pártokat.

Mindez érdekes volt, de a döbbenet a műsor után következett. Átszörfözve a hírtévén, egyetlen pillanat alatt beütött valami furcsaság: 3 ember beszélt, s mindhármon kokárda. Basszus. Miért? Kisajátították? Hogyan sikerült nekik?

Miért csinálja ezt az ATV? Hogyan fordulhat elő, hogy egy műsorban senkin sincs kokárda Március 15-én????? A fidesz kisajátítja????

Hogyan alakul úgy spontán, hogy sem a műsorvezetőn, sem a két vendégen nincs kokárda??? Ez egyrészt nem lehet véletlen. Másrészt, elképzelem, hogy bemegyek egy műsorba beszélgetni ... Előtte mondják, hogy miről ne beszéljünk, majd szólnak, hogy a kokárdát, ami egész nap rajtam volt (nem hiszem, hogy e személyek ne viselték volna napközben) vegyem le ...

Nevettem volna, s ha még egyszer megkérnek, kisétáltam volna ...

Másik lehetőség, nem volt rajtam a nap során végig kokárda. Mert mondjuk, kabátot cseréltem, pulcsit, zakót, vagy áttettem a kabátomra. Bármi. Bemegyek ... ott vagyok ... lassan kezdődik a beszélgetés ... kezdődik az adás ... nyilván megkérem a sürgölődő asszisztenseket, hogy adjanak kölcsön egy kokárdát. Tiszteletből ... Március 15 felé ... Azok felé az emberek felé, akik azt a csodálatos forradalmat s szabadságharcot vívták ...

Döbbenet ... Döbbenet, mennyire komiszak, s mekkora hatalmuk van azoknak, akik a valóságunkat – s benne a tévé adásokat – felülről, hátulról formálják, mint valami bábszínházat ... s policy-ben meghatározzák azt is, hogy nincs kokárda ..

PS:
később kiderült ez egy napokkal azelőtti adás ismétlése volt, amely tényről persze nem informálták a nézőket képernyőn egy felirattal, hogy "a márc xx-i adás ismétlése" ... ezért úgy vélem, ez nem az én hibám ...

mondhatni, "árnyékra vetődtem" - de a szándék jó volt, ezért nem kérek elnézést az olvasóktól, sem az ATV-től, ha most tapasztalnám ugyanezt, ugyanezt írnám le

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Szépen süt a nap, egész télen kellemes volt a hőmérséklet. megszoktuk, hogy szóvá sem tesszük, senki nem beszélt róla. Nem hívtak be a tévébe meteorológusokat, hogy arról faggassák őket, ez klímakatasztrófa, vagy csak sima jó idő? Örüljenek a fogyasztók, nem kell tudniuk, mi micsoda – a klímaváltozás amúgy is tiltott téma a médiában. Pár napja Putyin elfoglalta Ukrajnát, valódi anschluss, és senki nem csinál semmit. Nehéz elhinni, hogy tényleg ez történik, pedig sajnos a helyzet meglehetősen egyszerű ... Ami most elkezdődött, arra már régóta készül mindenki ...

Miért hallgat a nyugat? Miért nem csinál semmit senki? Magyarország sem. Nemcsak a kormány, de a magyar ellenzéki pártok sem. Elfoglalták, hát elfoglalták. Egy újabb háború, amit nekünk, fogyasztóknak a tévé előtt, a média előtt (facebook) kell végignéznünk. Majd az USA megmondja, mi van, az USA és a média, mi pedig feldolgozzuk.

Európa, a helyett, hogy sajátjaként tekintené Ukrajnát, úgy viszonyul, hogy a távolságtartásra helyezi a hangsúlyt. Kiüríteni a nagykövetségeket, felmérni, mit jelent majd energiaárak terén az új helyzet, satöbbi. Küzdenünk kellene érte, hisz Európa. Egy EU tagállam kellene, legyen. A társadalom EU tagállamnak szeretné Ukrajnát. Putyin nem.

Putyin először a politikusokon keresztül igyekezett elfoglalni Ukrajnát. Ez nem jött be, az Ukrán társadalom kivívta függetlenségét. Ekkor jöttek a tankok. Ha nem megy észrevétlenül, gulyás kapitalizmus formájában (gazdasági gyarmatosítás), akkor jöjjenek a fegyverek.

Úgy is az a vége. De miért? Miért tűri ezt el a nyugat? Miért nem pattognak, hogy Putyin takarodjon, azonnal? Miért nézik végig csöndben, ahogy kiépíti az állami terror rendszerét – mint Hitler?

van itt egy kis háttérinfó, ami mindent megmagyaráz

Népvándorlások jönnek. Új területi követelések. Ez az USA számára már a 2000-es évek eleje óta ismert forgatókönyv. Mindez köszönhető a klímaváltozásnak (és a kapitalizmus válságának 2008-2009 óta, amióta a nyugati világ a nemnövekedés állapotába jutott, ami mellesleg egy tök jó állapot, nem betegség, hanem új fejlettségi fokozat – lásd DEGROWTH / POSTGROWTH).

• lásd: A klímaváltozás népvándorláshoz, az pedig háborúhoz vezet (2007, HVG)
• plusz: KLÍMA ÉS TÁRSADALOM - frontátvonulások (HVG, 2004) („a Pentagon katasztrófa-forgatókönyve szerint”)

Natalja Naryshkina, egy Putyinista ideológus már 2010-ben arról álmodott, egy műsorban konkrétan arról beszélt, hogy 2014-ben orosz csapatok masíroznak a Champs Elysees-én.

Az USA számol a kelet-európai térség destabilizációjával, népvándorlással, miegymással. Ezért nem avatkozik be, sem ő, sem nyugat-Európa, amelytől a keleti blokk, 2000 óta szépen leszakadozott, levált a „magországokról”, és megszilárdult, mint periféria, amely sosem fog felzárkózni (mert minden folyamat ennek ellenében hat).

 Putyin lépése tehát nem váratlan, hanem csak az van, hogy ő lép először – a rossz zsaru szerepében. Az USA és Nyugat-Európa pedig majd eljátszhatja a jó zsarut, megvédve Európából, amit lehet.

 Januárban 18 fokok ... Bár februárban Ukrajna kivívja a függetlenségét, Márciusban Putyin lerohanja Ukrajnát.

Klímaváltozásról senki sem beszél – és ez senkinek nem is szúr szemet. Szép időnk van? Kellemes tavaszi időben nézhetjük a tévében, a facebook-on a háború aktuális fázisait ... 2014 elején ...

• Magyarország szólítsa fel Putyint, hogy azonnal vonuljon ki Ukrajnából!!!

• Az ellenzéki pártok azonnal szólítsák fel a kormányt, hogy bontsa fel a gazdasági és politikai együttműködéseket Putyin Oroszországával !!!

• Nehogy már a sötét, neo-horthysta Orbánék miatt megint a vesztesek oldalán találjon minket egy új globális konfliktus !!

Greenpeace akció 2007-ből
(vágod az összefüggést a GREEN ésa PEACE között?)

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Választások előtt 5 héttel, a finisben az index média birodalom a blog.hu-n megszüntette a politika rovatot, plusz a keresést.

Ezáltal az olvasók nem tudnak rákeresni politikai tartalmakra úgy, ahogy eddig tették, és mivel nincs is olyan rovat, hogy politika, egyáltalán semmilyen módon nem lehetséges az, hogy valaki maga választ magának olvasnivalót.

A blogok lényege az, hogy ne függjenek az olvasók a média birodalmak műsorszórásától. A blogok a demokratizálódás irányába hatnak. Az index médiabirodalom ezzel most szembemegy ... Nyilván majd azt mondják, bocs, ez még a beta verzió, lesz majd ismét keresés mező – de nem most ...

A sajtószabadság ebben az ügyben is nagyon tisztán megjelenik ... Ez a lépés ezerrel blokkolja a blog írók és olvasók találkozását, a cikkek eljutását olvasókhoz ... s központosított hatalmad ad a médiabirodalomnak – amit ők kiemelnek, az megjelenik, amit nem, az nem ...

Köszönet az index.hu-nak ezért a kis hozzájárulásért a magyar sajtószabadság ügyéhez – amit a fidesz nem vett el, azt elveszi egy bazi nagy konszern.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Közeledik az igazság pillanata, 1990 óta ez az 5. ilyen pillanat, amikor kiderül, melyik média-birodalomnak, s mely média színészeknek sikerült hatékonyabban magához láncolnia nézőit, olvasóit az elmúlt 4 év során. Kár, hogy kamu showműsorok alapján kell döntést hoznunk, és kár, hogy hogy végül csak egy X-et írhatunk le, mint az analfabéták, de ez van, ennyire vagyunk beavatva. Döntésünk következményét amúgy sem érthetjük, és mindegy is, melyik oldal, nem igaz? Inkább élvezzük a show-t! Mit hiszel? Homousion vagy homoiusion?

ilyen most

 Az embertől elvárják, hogy érdekelt legyen a nagy mérkőzésben, Kovááács Kokóó Orbááán, a másik oldalon pedig Gyurcsány Fletóó Gordon ... Mindkét csapat frottír köpenyekben vonul, kapucnik alatt, mint holmi szerzetesek. A celebrity death match nagy látványosságnak ígérkezik, hiszen óriási pénzekről van szó. Egy lottósorsolás ehhez képest bolhacsípés, egy legyen ön is milliárdos, unalmas bolhapattogás. Egy választás, az már valami. Legyen ön is billiárdos!! Kik nyerik meg a giga-tendert? Az „A” vagy a „B” csapat? Kik röhöghetnek aztán a másikon, hogy narancsbukta, vagy piros szafaládé? Óriási összecsapás, nincs ember, aki kihagyná.

a tét

Nem mindegy, hogy a következő 4 év során melyik csoport osztja ki a munkákat, megrendeléseket – saját cégcsoportjainak, s döntik el, hogy a Római partot lebetonozzák, vagy sem, s hogy hányan és mennyiért tanulhatunk iskolákban, hány éves korunkig. Valakik nagyon jól fognak járni, valakik pedig valami NAGYON NAGY jóról – billiókról fognak lemaradni. Óriási látványosság.

Az egész műsor fel van építve, a nézők, mire elkezdődik a show, már mind alaposan fel vannak pörgetve, a hangulat-mesterek már javában tapsoltatják, üvöltetik, éljeneztetik őket. Minket.

Mégis, hogy kerülünk ide? Hogy jutunk ebbe az állapotba? Mi ez a veszett rítus? Mi ez a gigászi eksztázis, amely során elherdáljuk a következő 4 évre kiosztott egyetlen beleszólási lehetőségünket?
(Mellesleg, miért pont 4? mi találtuk ki, vagy valakik a szánkba adták? Lehetne másképp? Lehetne például 2 év a ciklus, vagy 3? Ha nem, akkor miért nem?)

A média hoz bennünket rituális állapotba, lázba. A média és a média politikai szereplői, műsorvezetők, értelmiségiek, politikusok, művészek tüzelnek fel bennünket. Elkezdenek arról beszélni, hogy földi és mennyei seregek csapnak össze. Ahogyan Lendvai Ildikó mondta pár éve, a „sötét erő seregei most összecsapnak” a mi seregeinkkel (vagy valahogy így). Válassz! Homousion vagy homoiusion? Mi pedig nézzük a Star Wars-t, a Hunger Games-t, és fogalmunk sincs, mire megy ki a játék valójában. Nem tudjuk, és nem is akarjuk tudni.

Egyáltalán mi a különbség az egyik "sereg" és a másik "sereg" között? Plusz, miért kellene pont e két óriásvállalat között választanunk? Miért csak milliárdosok szövetségei irányíthatják az országot? Hol van ebben a demokrácia?

Emiatt veszünk össze barátokkal? Emiatt élünk stresszben? RIP az az idős hölgy, aki 2002-ben meghalt, miközben voksolni igyekezett. Ezért stresszelünk, hogy eldöntsük, a 2 vállalat közül most épp melyik kapja meg a megbízatást, Strabag vs. Simicska, a legyen ön is billiárdos játékban? Ujjal mutogatunk Orbánra, hogy Putyin szövetségese – és közben ezerrel küzdünk, nehogy felmerüljön a tény, hogy Gyurcsány detto Putyin szövetségese volt, hogy az MSZP detto Putyin szövetségese szokott lenni általában. Miért nem mutatunk mindkettőre? Mert csak egy mutató ujjunk van? Mert valakit ki kell választanunk kettő közül, akikért csalunk és hazudunk, s alkalomadtán amnéziába zuhanunk? Azért kell, mert ezt mondják? Ezért válassztunk a két „igazság” közül, "homousion vagy homoiusion"?

ilyen lesz

 A birkanyírás örömteli rítus. A birkák izgatottak, kicsit félnek, hogy bajuk esik, de aztán örülnek, megkönnyebbülnek, hogy mégsem. Örülnek, hogy megszabadítják őket a bundájuktól, fellélegeznek, és vidáman élnek tovább. A gazdáik pedig feldolgozzák a gyapjú tonnákat, ami ... arany tonnákat ér.

Mindenki megkapja a magáét a különös rítus során. Felmerül persze a kérdés, hogy Ady Endre mit tenne? Radnóti mit tenne, József Attila mit tenne? Mit tenne Petőfi? Odatenné-e az X-et az A vagy B cégcsoporthoz – vagy elgondolkodna, hogy (szemben az amerikaiakkal, akiknél már le van gyalulva a társadalom A és B-oldalra) nálunk még ... van harmadik lehetőség is, stílszerűen az a neve, hogy "lehet más", és ha a 4K-nak összejött volna az aláírás, akkor lenne még negyedik is ...

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Mi kell ahhoz, hogy egy ember elítéljen egy agressziót? Személyes és fizikai érintettség? Üzleti és politikai érdek? A magyarok nehéz helyzetben vannak – mint mindig. Próbálnak jól kiállni, de a kép, ami alapján döntést hoznak, durván torzított, hisztérikus politikai motívumokkal mérgezett kép. Egy magyar ember, bal vagy jobboldali vallású legyen is, olyan eséllyel áll ki egy ügy mellett jól, mint egy fogoly, akit hetek óta sötétzárkában tartanak, és csak a börtönőröktől jut hozzá információhoz, majd hirtelen az arcába világítanak, és megkérdik, igen vagy nem? Így van ez még egy olyan nyilvánvaló ügy esetében is, mint amilyen Ukrajna és az orosz agresszió esete ...

tüntetők, akiknek nem okoz gondot elítélni az orosz agressziót, és kiállni Ukrajna függetlensége mellett

baloldal

Az un. baloldali vallású emberekkel most nincs baj, Ukrajna tiszta sor, tisztán és pontosan értelmezhető kép, amely alapján Orbán diktátornak látszik (annak, ami valójában), és így a csatlakozás a jó ügyhöz, a kiálláshoz Ukrajna mellett, hálistennek akadálytalan. A török Gezi parknál még probléma volt a kísérteties hasonlóság a 2006-os kormányzati és rendőri erőszakhoz, e párhuzamot el kellett hessegetniük a baloldali vallású embereknek. Most azonban tiszta sor, Ukrajna, az ukrán helyzet az, ami, és a baloldali „érzületű” emberek, azok, akik ballib médiát fogyasztanak, humánus szabadságvágyuknak engedelmeskedve, szabadon csatlakozhatnak a jó ügyhöz. Ők a szerencsések – a politikai vallású oldalak közül.

jobboldal

A jobboldali médiára kapcsolódott embereknek nehezebb a helyzetük. Bár az agresszió nyilvánvaló (egy 1 éves gyerek is felismeri), mégis, amint valaki kimondaná, hogy Putyin egy agresszor, annak a következő pillanatban olyan következményei lennének, hogy el kellene ítélnie Orbán Viktor Oroszországgal, Putyinnal kapcsolatos politikáját. Ez pedig vállalhatatlan egy olyan ember számára, aki a jobboldali média stream-re van rákapcsolódva. Pszichikailag fájdalmat, törést okozna – kognitív disszonanciát – a számára, amikor a kép a fejében ütközésbe kerülne azzal a képpel, amit az a média propagál, amelyre rábízza magát. Alapvetően rendülne meg egzisztenciális biztonságérzete, amint kiderülne a számára, hogy politikai és anyagi érdekekből kifolyólag megvezeti őt a manipulált média, amelyre az életét bízza, a szabadságát, a valóságról való képalkotását. Nem jó dolog összetűzésbe kerülni azzal, aminek ki vagyunk szolgáltatva. Egyszerűbb nem kirobbantani a konfliktust – nyelünk egyet, elfordítjuk a fejünket, és meg van oldva. A baloldali média is ugyanúgy sáros, most nekik a könnyű, most nekünk kell megalkudni valami részigazsággal – mondjuk azzal, hogy energiára szükség van :)

a harmadik lehetőség

Mindig van egy harmadik lehetőség, amikor az ember fejének szegezik a kérdést, hogy „igen vagy nem?, sosem mondják neki, hogy van harmadik lehetőség is, bármi más. Ezt a harmadik lehetőséget mindig az embernek magának kell kiharcolnia. Az ember ma már „normálisan” csak a felkínált menüből akar választani, mert erre szocializálták az oktatással, a politikai rendszerrel csak úgy, mint a telefonokkal, komputerjátékokkal, tévésorozatokkal, mindennel – arra, hogy mindig a menüből lehet választani, mindig azt kell megnézni, mik a választási lehetőségek. Galilei azonban toppant egyet: akkor is mozog a Föld! Akkor is van harmadik lehetőség!

Bár harmadik média-oldal nincs, harmadik lehetőség van. Ez praktikusan a valódi ellenzékiség, a valódi szabadságpártiság, valódi haladáspártiság – amely mindig elítéli az adott kormányzat agresszív, anti-demokratikus működését, és az adott ellenzék (kormányuzásra váró hatalmi tömb) álságos akcióit is. Média terén a recept úgy néz ki, hogy jobboldali kormány esetén a hírtévének nulla, az ATV-nek (a korlátokat figyelembe véve) nagy figyelmet tulajdonítani, és fordítva, egy Gyurcsány-Bajnai kormány esetén nem a NOL-t és az index-HVG-t érdemes olvasni.

Ez persze még nem minden – hiszen a lényeg most következik: akármelyik hatalmi tömb médiumaira vagy rákapcsolódva az adott ciklusban, véleményt, képet a valóságról sose fogadj el készen, úgy, ahogyan azt a szádba próbálják adni, az agyadba beültetni. Mert itt kezdődik a szellemi szabadság, hogy a képed a valóságról Te magad hozod létre, a médiából csak az alapanyagokat szerzed be.

a média-csapda

Nyilván ismered a logikai feladványt, miszerint az A-városiak mindig hazudnak, a B-városiak mindig igazat mondanak, és mindkét város lakói bármely városban előfordulhatnak – neked pedig egy jól irányzott lekérdezéssel, kérdéssel, el kell tudnod döntened, hogy most éppen hol vagy, azaz, hogy mi a valóság.

Amíg e feladványnak van megoldása, a média és a hatalom esetében a modell ennél milliószor bonyolultabb: mind az A-, mind a B-városiak néha hazudnak, néha igazat mondanak, néha pedig valami mást – neked pedig azt mondják, vagy az A-nak, vagy a B-nek légy az állandó hívője.

Ezek után, melyik pirulát választod, a pirosat vagy a kéket?
tégy egy próbát, tekintsd meg ezt a felvételt a tegnapi (márc. 3.) tüntetésről:

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Újabb fordulat! Gyurcsány lehet, hogy mégis! Vagy lehet, hogy mégsem? Most akkor igazságbeszéd volt, vagy mégsem? Na itt mondjuk, hogy megálló :) Ha már 2006 szeptemberében nem sikerült józanul gondolkodnunk, az idő most ad egy második sanszot. Lássunk tisztán őszöd ügyben!

mérleg: 10 darab Gyurcsány évérékelő, alaposan beírta magát a történelembe (fotó: 444.hu)

Először is, mielőtt bármi, emlékezzünk meg egy egy katasztrofális tényről ...

Óriási katasztrófa, hogy a média képes arra a primitív, izaurai szintre levinni egy társadalmat, hogy a lakosság 90%-a számára evidens legyen, hogy a politika egy harc bombákkal, igazság csomagokkal, amiket a másik oldal arcába lehet dobni. Egyet robbantanak ők, aztán egyet meg mi, és ez így megy. Persze nemcsak dobálunk, közben sokat dolgozunk azon is, hogy az általuk a mi arcunkba robbantott igazságokat hatástalanítsuk, körbepakoljuk semlegesítő tényekkel, relativizáló érvekkel, csúsztatásokkal, s ha kell, hazugságokkal. Mert ők is ezt csinálják.

Őszöd – és a ballib média

Az egész Őszödi Beszéd katyvaszt nem Gyurcsány, hanem a ballib média gyúrta azzá a hazugság-görgeteggé, amivé lett. Őszöd egy neuralgikus pont, egy valóságtörés, egy olyan téma, amiről magyar és magyar ember nem képes beszélni – mert elviselhetetlen kognitív disszonancia lépne fel. Ezt nem Gyurcsány csinálta – hanem a ballib média.

A legeslegnagyobb hazugság Őszöddel és Gyurcsánnyal kapcsolatban az, hogy a média eljátszotta a sajtószabadságot, miközben (korrupt módon) kiszolgálta a hatalmat, a kormányt. Bizony, akkoriban a NOL, az Index, a HVG és a többi vezető médium főszerkesztői hetente vettek részt eligazításon (meetingen) az MSZP-s összekötővel. Ez egy borzasztó horderejű tény.

A társadalom hiteles és független tájékoztatása? Vagy a bukás szélén álló kormányfő szolgálata? Ég és föld. Média árulás. Az értelmiségi árulás egy újabb variánsa.

Az olvasók jóhiszeműek, feltételezik, hogy a tiszteletreméltó újságírók, akik évtizedek óta szolgálják a publikumot, a legjobb lelkiismeretük szerint ítélik meg a helyzetet és tájékoztatnak. Az, hogy a ballib média összes közlése keresztülmegy az MSZP szűrőjén, sőt, az MSZP koncepciója és stratégiája alapján történik az egész kommunikáció, összehangoltan, meg sem fordul egy NOL vagy egy HVG olvasó fejében.
(szabad sajtóból propaganda gépezet – s ennek vezényelt elfogadtatása a publikummal)

Őszöddel a probléma az volt, hogy a ballib média létrehozott egy frontot, egy harcvonalat az Őszödi Beszéd ill. a Gyurcsány nevű MSZP-s milliárdos védelmére, és ezzel valóság-háborút robbantottak ki. A valóság (nem először) megtört, volt, aki erre, volt aki arra az oldalra került. Mindkét oldal relatívvá vált, köszönhetően a háborúnak. Elszabadult a hazugság-pokol.

Ma már persze nevetgélve beszélnek a ballib újságírók az „igazságbeszéd volt” kampányukról, mondván, „jó,jó, valamivel csak vissza kellett vágnunk” – azt azonban nem veszik figyelembe, mennyire megengedhetetlen, hogy egy újságíró és egy szerkesztőség a saját háborújának tekinti egy nyíltan antidemokratikus kormányfő hatalomért folytatott harcát. Válaszul a mentegetőzésre: nem, barátom, nem kellett volna visszavágnotok, a társadalmat kellett volna szolgálnotok, lelkiismeretes tájékoztatással, nem Gyurcsányt és csapatát – lelkiismeretlen propagandával.
(és nem ér azt mondani, hogy az MNO és a hírtévé is ezt teszik. mellesleg, ez nem is állja meg a helyét, hiszen az MNO és a hírtévé MOST teszik ezt, akkor 99%-ban a társadalmat szolgálták, mint ahogy ma a NOL és a HVG legtöbb cikke is ugyanezt teszi)

reagálás beszéd: a Hajós kiáltvány

Kár, hogy a média szőnyegbombázással blokkolta a beszélgetést ember és ember között. Ennek a valóságtörésnek a fedezékében tudták megcsinálni 2006 október 23-át. „Nem voltak túlkapások” – mondja ma is az amúgy szimpatikus nő, Kálmán Olga, és ne feledjük, egy tévépásztornak vannak ám követői is, akik ugyanazt gondolák, és ugyanúgy, mint ő, és nem is képesek és nem is akarnának mást gondolni, másképpen látni bármit is. Baloldalon (a valóság baloldalán) a hivatalos valóság tehát még mindig az, hogy nem voltak túlkapások.
(a túlkapás nem fedi azt, ami történt, túlkapás esetén egy-egy rendőr követ el bűncselekményt, itt viszont maga a rendőrség követett el valamit, felülről vezényelten és szervezetten)

Valóságtörés sorozat jött létre 2006 őszén. Ennek füstje nemcsak a rendőrség és a kormányzó hatalom „túlkapására” borított felejtés fátylat, de Kuncze és Demszky számos durva szerepléseire is (lásd egy megvert képviselő nyilvános kigúnyolása, a 200 ezernyi békés tüntető, sőt, ünneplő lecsőcselékezése). A füst sok mindent eltakart, és csak az maradt meg, amit odafent is úgy akartak. Hajós András média kiáltványára például nem igazán szokás emlékezni – véletlen?

vagy Hajós András kiáltványa volt elítélendő, vagy Gyurcsányé

Hajós András elküldte Gyurcsányt. A naiv művész-szociológus nyilván abban volt, hogy ez a teendő, ezt tenné minden ember, és nyilván ezt is fogja tenni őt követve. Hajós a barikádra akarta vinni a népet, értelmiségi szókimondással, etikai következetességgel, de árnyékra vetődött, mert nem követte senki (a tettét ez csak még jobban dicséri!). Hajós kiáltványa ezzel együtt nem holmi kudarc, hanem egy fix pont, amelyből ki lehet zökkenteni az egész hazugság komplexumot, mert ez a kiáltvány egy bizonyíték.

Bizonyíték, hogy ez egy végtelenül természetesen adódó reagálás volt egy baloldali, sőt, liberális értelmiségi demokrata részéről. Hajós kiáltványának a tartalma és a puszta ténye is azt demonstrálja, hogy Gyurcsány beszédét a média manipulációi, szőnyegbombázása nélkül így látták volna az emberek, ahogyan ő. Így kellett volna látniuk.

Eléggé egyszerű. Valakiről kiderül, hogy hazudott. Bevallotta? Nem – csak hivatkozott a hazugság tényére, titokban, egy titkos gyűlésen, olyanok előtt, akikkel együtt hazudtak. Hogyan másképp lehet tekinteni a kiszivárgott beszédet, mint lelepleződést? Hogyan másképp, mint egy hazugság lelepleződését? Nos, e kérdésre a ballib média gazdagon, variációk százaival válaszolt az „igazságbeszéd volt” c. kampányban.

és akkor mi van, ha Gyurcsány maga szivárogtatta ki?

Nagyon vicces belegondolni, miféle spekulációkba bocsátkozhatnak ma értelmes (de megvezetett, és manipulált publikációkkal toxikált gondolkodású) emberek az Őszödi Beszéd kapcsán. Hát mégis ő volt? Mi lehetett a célja? Előrelátta a sakkjátszma alakulását? Orbán és a rezsicsökkemntés, esetleg az atombővítés ellen harcolt? Satöbbi.

De maga a spekuláció is hamis vágány. Tökéletesen mindegy ugyanis, hogy ki szivárogtatta ki, hiszen a felháborodás a hazugság, a kollektív és szisztematikus hazudozás tényének szólt.

Mellesleg, akkor is nyilvánvaló volt, hogy Gyurcsány szivárogtatta ki, már csak azért is, mert csak ő tudhatta előre, hogy mit fog előadni, és hogy azt érdemes lesz felvenni :) A felvétel pedig a helyi hangosítás erősítő jeléről készült, és nem holmi diktafonnal, telefonnal, kézből, titokban – azaz csakis belső „meló” lehetett, felülről megrendelve. Nyílván senkinek fel sem tűnt, hogy felvétel készült, a technikus pedig kapott egy milliót vagy kettőt, aláírt egy nyilatkozatot, és ennyi.

Az egész kiszivárogtatás csupán egyetlen módon ad hozzá az őszödi beszédben lelepleződött hazugság tényéhez, éspedig azzal, hogy leleplezi, a kiszivárogtatónak totál hiányoznak a demokratikus szenzorai. A kiszivárogtató helyében ugyanis minden értelmes ember felfogta volna, milyen durván veszi ki magát egy ilyen szöveg. Újabb bizonyíték, hogy csakis Gyurcsány lehetett :) .) Eegyedül egy ember lehetett ugyanis, aki ennek a felfogására képtelen lett volna, és az nem más, mint aki ezt a szöveget kitervelte, megírta és előadta :) Mindenki más, MSZP-sek közül is, hallotta volna, hogy mi az, ami valójában elhangzott, az előadó azonban arra fókuszált, ami az eredeti szándéka volt a beszéddel, és amit előadott, azt egyenlőnek tekintette a szándékolt tartalommal (ugyanaz a jelenség ez, mint amikor valaki nem veszi észre, aki hibásan ír le egy szót, mert tudja, hogy mit akart leírni, és felismeri benne a szót).

Gyurcsány azt tervezte, hogy majd ő lesz a jófej szoci, mint Nagy Imre Bátyánk, akinek a sírjánál meditált is állítólag, hogy „Imre, te mit tennél?” :) Azt hitte, azt adja elő, hogy „elég a hazudozásból, tegyük rendbe az országot” – és nem tűnt fel neki, hogy valójában azt adta elő alkoholmámoros lelkesültségében, hogy „hazudtunk és elkúrtuk”. Kellett neki rögtönözni. Máshova kerültek a hangsúlyok :) Nem vette észre – utólag sem vette észre. Nem vehette észre, mert nincsenek demokratikus szenzorai.

demokrácia Magyarországon?

Isten, küldd e helóta népre Földed legszörnyűbb hatalmát, hadd kapjon érdeme díjába index.hu-t, RTL Klubot, Való Világgal, barátok-közt-jóban-rosszbannal, minden nap bulvárt s izaurát ...

Magyarország a Mosoly Birodalma, ahol egy MSZP-s milliárdos 2004-ben bevásárolja magát a pártba elnöknek, és új erősemberként jogot vásárol magának ahhoz, hogy a médián keresztül a fél ország immár 10 éve az ő évértékelőjét nézze a tévében, és ennek következményeként tükörbe nézve, még saját maguknak is, ezer dologról ne mondják ki az igazságot ...

Gyurcsány körbebástyázva az egyik évértékelőjén (fotó: népszava)

Gyurcsánynak 7 éve el kellett volna tűnnie, s ma még mindig itt van, és ugyanúgy elfogadják, drukkolnak neki értelmes emberek, mintha a politika, a demokráciáért folytatott harc valami bokszmeccs lenne, ő pedig egy néhai baloldali bajnok, aki egyszer jól megadta a másiknak, és ezért örökre tiszteletet érdemelne, miközben nem más ő, mint egy korrupt milliárdos ripacs, aki óriási károkat okozott ...

Demokrácia? Olyanunk nincs, és egy darabig még nem is lesz. A demokrácia ott kezdődne, hogy választásokkor milliárdos erősemberek, MSZP-s milliárdosok helyett egy fiatal vidéki tanítónő lenne a miniszerelnök jelölt. De mi (a média vezetésével) elfogadjuk, hogy a hatalommal rendelkezők kell, hogy gyakorolják az adminisztratív hatalmat, az ország vezetését. Csak mert ... – mert övék a hatalom ... és a média ...




...

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Rendszerváltásról beszélni természetesen túlzás, hiszen ez még mindig (sőt, jobban, mint valaha) a jó öreg (neo)liberális kapitalizmus. Ezzel együtt, az átalakítás-csomag, amit a fidesz végrehajtott, döbenet és figyelemreméltó, már csak azért is, mert totál egybeesik a globális átalakítási munkálatokkal. Igen, ugyanaz történt nálunk, mint máshol. Nem rendszerváltás, de rendszer módosítás, a rendszer felkészítése egy új érára. Olyan ez, mint a komputerek felkészítése volt a Y2K korszakra. De lássuk ...

A legnagyobb problémát természetesen az un. „baloldali” sajtó (a másik kormányzó hatalmi tömb sajtója) propaganda tevékenysége okozza. Amíg ugyanis Orbán központosításáról, a sajtószabadság hirtelen megszűntéről, a köztársaság megszűnéséről, az alkotmányos válságról, a korrupció hirtelen elburjánzásáról adnak hírt, addig népvakítást végeznek, és nem teszik lehetővé egy valós kép kialakítását a helyzetről.

De lássuk a helyzetet. Sajtószabadság nem volt Orbánék előtt sem. Totál nem. Amikor 2006-ban a NOL, a HVG és más ballib médiumok főszerkjei hetente találkoztak az MSZP embereivel egy kis stratégiai fejtágításra, meetingre, a sajtószabadság ott, helyben megszűnt, Lamperth Mónika akkoriban el is szólta magát, hogy kézi vezérlésre fogták a médiát. A sajtószabadság azonban nem itt ment tönkre, az egész kereskedelmi média úgy van kitalálva, felépítve, hogy a sajtószabadság lehetetlen, sőt, konkrétan ki van iktatva. A kereskedelmi érdek csak látszólag „politika-semleges”, valójában a hatalomnak ad totális kontrollt bármi felett, a média felett is. Tulajdonképpen maga a hatalom az, ami némiképp pártsemleges. A korrupt nagy-pártok egyformán a hatalom kiszolgálásán dolgoznak, cserébe .. pénzért.

Akármilyen nehéz a ballib médiára rácsatlakozott embereknek ezt megérteni, ami világszerte történik, az történik itt is. Obrán rendszert változtatott, felkészítette a rendszert az új minőségi követelményekhez. Magyarország tényleg jobban teljesít – ha úgy vesszük. Magyarország egy szinten tényleg élvonallá vált. De miről van szó?

KONTROLL.

Az új éra, ami elkezdődött, amelynek Chelsea Manning, Edward Snowden, a Pussy Riot, a Bolotnaya tériek, az Ukrán forradalmárok, a Gezi parkos törökök, a társadalmilag szolidáris spanyolok harca a rendszerrel MIND a részei. A rendszer egy dolgot akar TOTÁLIS KONTROLLT ... Ezt akarja az USA-ban, és ezt Ukrajnában, Moszkvában, és nálunk is. Az emberi tényező, a társadalmi szerveződések végső kiiktatását.

Orbánék nagyon sokat tettek – de korábban az MSZP is ugyanezen dolgozott. Lásd, a gyűlöletbeszédért való elítélhetőség projektjét ifj. Bárándy és társa részéről – az MSZP színeiben. Lásd, az álarc és védekező eszközök (pajzs) viselésének tilalmát. Plusz lásd 2006-ot, ahol mindazt elkövették, felülről szervezetten, amit azóta valaha láttunk más országokban. A különbség csak annyi, hogy nálunk azt mondták, a ballib médiában, hogy a a csőcselék ellen harcoltak, a békés polgárok védelmében (ilyen állat szemétséget társadalom ég nem szopott be!!! – de nálunk igen).

Magyarország kiszolgáltatottá vált, ez a state capture esete.

Azt csinálnak velünk, amit akarnak. Nincs és nem is lehetséges ellenállás. Mielőtt elkezdődne a szerveződés, már tudnának róla (és elhelyeznék az ügynökeiket, hogy meglegyen a kontroll). Központosítás? Igen. Úgy, mint az MSZP-SZDSZ idején is.

Tök mindegy, hány feje van a rendszernek, a lényeg, hogy amikor pl. kormányváltás van, akkor a hírszerző pont hu 2 héten belül bejelenti, hogy nem tud megélni. Addig tudott, és állítólag a piacból éltek. Kormányváltás után – nem tud. A HVG vette őket magához, költségvetési ernyőként. Miért ilyen jótékony egy kereskedelmi média akkor, amikor más médiumok amelyek ugyanabból a piacból élnek, tönkremennek? Lehet akár ezer feje is a rendszernek, a hatalomnak, a hatalom egyik vagy másik tömbjének, az ugyanaz a központosítás, ugyanúgy köz-pénzből történik a finanszírozás – vagy kereskedelmi cégek kasszájából, akik a hatalomhoz konkrét szálakkal kötődnek.

megvalósult a totál kontroll

Megvalósult, és immár nincs semmi, ami szembe mehetne a rendszergazdák által kiadott paranccsal, intézkedéscsomaggal, direktívával. Magyarországot ezüst tálcán szolgálják fel Orbánék annak a globális kereskedelmi hatalomnak, amely ellen olyan lelkesen szónokolt a kis Orbán, mármint Orbán kiskorában, amikor még csak pályázott erre a szerepre, erre az állásra, erre a pozícióra.

Magyarország immár egy stabil pont a térképen.

Orbánék megcsinálták, megnyerték az évtized dolgozója versenyt a globális helytartói mekiben. Navracsics valahányszor ellenzékben nyilatkozott, mindig a befektetők érdekeiről beszélt. Nos, most már tudjuk, miről beszélt. Amikor Orbán azt mondta, ne azt figyeljék, amit „a zembereknek” mond, azt is értjük most már.
A hatalom számára nincs bal és jobb. Csak érdeke van, csak kereskedelem van, és csak stabilitás. Orbánék tudták, hogy ha felmutatják, hogy keményebbek, mint Bajnai, ha jobban át tudják vinni a projekteket (megszorítás, megregulázás, megosztás), akkor az MSZP-SZDSZ-re nem lesz szükség. És ha odafent kihúzzák a heart-plug-ot a ballib tömbből, akkor az lufiként zsugorodik össze. Orbánék a legprofibb és legalázatosabb helytartók szerepét akarták megszerezni maguknak - és sikerült. Gyurcsány, Bajnai és Kuncze hiába tépik a hajukat.

Magyarország egy olyan szemétdomb, ahol immár rend van. Gyurcsányék „alatt” az egész rendszer folyton összeomlás közeli állapotban volt, 2006-ban felülről kellett beavatkozni, a hatalom ilyen direkt módon még sosem mutatta meg magát Európában!

Orbánék alatt minden stabil. Stabil és kiszámítható, mint a világ legjobban organizált rabszolgatelepe. Bajnaiék nem tudnak ilyet.

Orbánék megmutatták – és mind a számok, mind a tények őket igazolják. Az MSZP-SZDSZ érának annyi. Ők nem voltak soha ilyen jók. Ennek oka, hogy túl régi már a szervezetük, nehezen egyben tartható. Orbánék viszont új hatalmi kiosztást hajtottak végre, mindenkit bevonva, a legkisebb trafikosokig, mindenütt megvan a kormányhű, rezsimhű réteg. Nem úgy, mint Gyurcsányéknál. Orbánék megcsinálták. Bizonyították, hogy bármit meg tudnak tenni a rájuk bízott országgal. Ők a legkeményebb és egyben legnépszerűbb helytartók. A leghatékonyabb rendszergazdák. És kérnek engedélyt Magyarországot jobboldali országként tekinteni. És meg fogják kapni. Ha hagyjuk. Ha-ha.

Ha most Bajnai lett volna a rendszergazda?

Ugyanezek a folyamatok mentek volna végbe. De senki nem panaszkodott volna (az lett volna a mottó, hogy „miért? nem teszik a kapitalizmus? akkor hogy akarsz olyan jólétet, mint ami más kapitalista országokban van? ne röhögtesd ki magad!”).

A ballib körökben ez jól ment volna, de az csak a társadalom 1/3-a. A stabilitás viszont egyre gyengült volna. Orbánéknál: egyre növekedett. Mert Orbánék látszólag a full magyar társadalmat képviselik, az alapján, hogy NEM a ballibeket, tehát-ergo: az egész mínusz 1/3 -ot képviselik :) Ez persze nem igaz, ők is max egy 1/3-ot képviselnek. Csak ma Gyurcsányék miatt úgy tűnhet, hogy mindenkit, kivéve őket.

Orbán győzött

Bajnai nem indul miniszterelnök jelöltként, már másodszor. Orbán győzött. Magyarország vesztett. Meggyengült, kiszolgáltatottá vált. Kiszolgáltatottabbá, mint valaha. És Orbán hadserege ezt azért tudja megtenni, mert ha ma elindulna egy mozgalom Orbánék leváltására, 5 perc alatt ott lennének benne az MSZP/SZDSZ ügynökök, akik végül egy „Bajnai for president” kampányba folyatnák bele az egész mozgalmat.

ez itt a baloldali forradalom helye

ezt a fejezetet egy másik cikkben bontjuk ki, itt és most csak annyit, hogy:

Ha majd a ballib „szavazók” kikérik maguknak Gyurcsányt és Bajnait, akkor majd mondhatjuk, hogy a szellem napvilága ragyog elegendően sok ház ablakán.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

A magyar társadalom próbálna beszélgetni arról, hogy vajon jó lesz-e nekünk az atom ”bővítés”, vagy sem, de odafent az egész ügyet igyekeznek minél gyorsabban keresztül nyomni, a parlamenti szavazást egy héttel hozták előre, hogy ne lehessen a társadalomban tudatosságot ébreszteni ... Áder János pedig a ma esti tüntetés hírére, aminek az üzenete az, hogy „Ne írd alá, János”, már alá is írta ... nehogy a társadalom elkezdjen vitatkozni, gondolkodni az ügyről ... Nos, ebből elég ... ezt nem ússzák meg, a magyar társadalom képbe fog kerülni azzal, ami történik – ez a minimum, amivel önmagunknak s a jövő generációinak tartozunk ...

Néhány dolog, amit tudnunk kell, s amit a média nem siet megértetni velünk ...

#1 Fukushima tanulságai

Amikor a veszélyekről van szó, egyből beindul a kenegetés, tévében ilyenkor tipikusan krákognak, köhécselnek, orrukat babrálják – póker gesztusok ... Tegnap az ATV-ben a fiatal fideszes katona (részvényes) azt próbálta köhécselve, lefelé bámulgatva, szemüvege mögül előadni, hogy Fukushima más, mert ott gyakoriak a földrengések :)

1/a.) nincs védettség, nincs garancia váratlan jelenségek, gebaszok ellen

A Fukushima-i nukleáris katasztrófát egy földrengés idézte elő, egy olyan jelenség, amely Japánban a leghétköznapibb jelenség, az első, amire a mérnökök gondolnak, az első, amivel a mérnökök számolnak. Ha Japánban egy földrengés idézett elő nukleáris katasztrófát, az arról árulkodik, hogy a legelemibb veszélyeket sem tudják érdemben kivédeni, helyette sokkal inkább „egy mi megtettünk mindent, ami ésszerűnek látszott akkor és ott” típusú védekezést valósítanak meg, ami nem jelent garanciát (sőt). Mindent megtettek? Csak hát a természet hirtelen túl nagyra nőtt? Pontosan ez az, amit ki kell védeni, egy váratlan katasztrófát, ráadásul a földrengés Jszsapánban része a hétköznapoknak, és még így sem tudták kivédeni.

1/b.) hazudtak, hazudnak, hazudni fognak

Hazudtak előtte, közben, és utána – hazudnak azóta is. Pont úgy, mint a Szovjetunió Csernobil kapcsán. Pontosan ugyanúgy. Hazudtak a nukleáris katasztrófa bekövetkezéséről, majd hazudtak a kialakult helyzetről, és hazudnak a következményekről – s ezt teszik azóta is. A következmények pedig katasztrofálisak – és felmérhetetlenek, e percekben is eszkalálódnak, globalizálódnak. Nemcsak az történik, hogy egy területen 150-200 évre megölték az élet lehetőségét is. Nemcsak emberek 10ezreinek az életét vették el, ilyen vagy olyan formában, nemcsak Japán egy gyönyörű részéből csináltak radioaktív zónát, de a föld legkülönbözőbb területeit, az élővilág legkülönfélébb spektrumait (például a tenger élővilága), érik el a nukleáris katasztrófa hatásai. Ez a katasztrófa nem lezajlott – hanem e percekben is zajlik.

1/c.) tudhatták volna előre, de nem akarták tudni – ezért volt „olcsó” az atom

Fontos látni, hogy Fukushima-val kapcsolatban nem az történt, hogy valamire mégsem gondoltak. Az eseményeknek e lejátszódott egyszerű láncolata semmi rendkívülit nem tartalmaz. Egy végtelenül egyszerű szcénárió. Pontosan ezért adhatták el úgy, mintha lett volna ellene védelem. Az egy 8 általánost végzett családapánál is felmerül, hogy és mi van, ha valami bekavar a hűtésnek? Például áramkimaradás? Elektromos meghibásodás? Mármint egy bekövetkezett katasztrófa elhárítása közben – akkor, amikor a rendszer kivédené egy nukleáris meltdown (amikor atombomba lesz a reaktorból) bekövetkezését. Mi van, ha besz*rik a hűtés – egy katasztrófa nyomán? Ezzel a lehetőséggel minden józan és épeszű ember számolna. Egyedül a végtelenül kapzsi és gátlástalan politikusok, uralkodók, üzletemberek és szakértőik nem számolnak. De ők is direkt, totál szándékosan nem számolnak ezzel. Pont úgy, ahogyan Tarlósék nem hajlandóak beismerni, hogy a mobilgát pontosan az, aminek látszik (nem nyújt védelmet árvíz ellen a területen, csak néhány ingatlant véd helyileg – közpénzből).

Így tudják előadni, hogy az atomenergia olcsó. Számokkal dobálóznak, amiknek semmi relevanciája mondjuk egy 3-5 éves viszonylatban sem, nem említve egy 20-40 évet, a 60-70 év pedig nonszensz. De aki ebben részt vesz, az gátlástalan politikus, aki elárulja a közösséget, mert ahelyett, hogy a közösség érdekét nézné, elfordítja a fejét, és hazugság-konstrukciókkal védi le magát, meg a mentelmi joggal, meg azzal, hogy 5-6 év múlva ő már úgyis máshol lesz.

#2 az atomenergia további veszélyei: terrorizmus

A konkrét nukleáris katasztrófa bekövetkezése olyasmi, amivel épeszű ember önmagában, egymagában, például a konyhájában, vagy az autójában ülve nem számol, illetve számol, de feltételezi, hogy a döntéshozók és a szakértőik okosabbak, és ezt jobban tudják. Mert az nem lehet, hogy felelős vezetők egy katasztrófába sodorják az országot, a saját hazájukat. Ezt gondolja minden józan gondolkodású ember. Fukushima ebből is kijózanít. Magyarország pedig pláne – lásd a TB privatizáció kísérlete, lásd a földrabló törvény, a magyar föld végső elidegenítése, lásd az atomgyarmat ügyet.

Franciaország atomtérképe - bizonyíték, hogy jó az atom, vagy bizonyíték, hogy a slamasztika óriási?

Az atomreaktorok veszélye óriási, nemcsak földrengés idézhet elő katasztrófát, de terrortámadás is. Francia aktivisták videón dokumentálták, hogy minden további nélkül be tudtak jutni egy franciaországi atomreaktor szívébe, ahol egy hátizsáknyi primitív robbanóanyaggal atombombát csinálhat bárki a reaktorból. Ha van terrorveszély – márpedig úgy tűnik, hogy van, akkor az atomreaktorok messze a legveszélyesebbek. Mégis be tudtak jutni az aktivisták, csak úgy. Erőszak nélkül, természetesen (lásd a Kísérleti egerek vagyunk? c. filmet).

#3 (fel)halmozódó atomfüggőség, atomhulladék – elszabaduló atomrezsi

A legmeghatározóbb veszély az, hogy függőségbe kerülünk. Ahelyett, hogy lázasan dolgoznánk azon, hogy kijussunk a kőolaj és az atom kínálta energiaellátási katasztrófa-zónából, itt maradunk, feladjuk, meg sem próbálunk kikerülni. Minek? Minek, hiszen van atomunk. Emiatt, amíg a világ előrefelé halad, Magyarország visszafelé csúszik – ez a fidesz általános nemzetstratégiájának a jellemzője ...

(lásd városkoncepció: turizmus, a helyiek, itt dolgozók, másodlagos hozzáféréssel a saját városukhoz, ami a városok elnéptelenedéséhez vezet, a kultúra kihalásához, lásd Velence, Olaszország, egy díszlet város, amiből a korrupt kormány és a maffia szedi be a pénzt //
// vagy lásd föld koncepció: a magyar gazdák kisemmizése, ami Trianon szintű katasztrófa a magyar területek elidegenítése terén //
// lásd mezőgazdaság koncepció:  majd pedig a bio gazdálkodás helyett, és annak ellenében a GMO termelés, a nagyüzemi, vegyszeres és GMO termelés beindítása – picit durva //
// lásd oktatás-koncepció ... nem is szükséges részletezni .. és így tovább).

Utána jön az atomhulladék szitu, hova vigyük, illetve mások hova vigyék? Magyarország jó hely, kapunk érte pénzt, nem mondhatunk le a pénzről, nem igaz? Olcsóbb itthon elásni az atomhulladékot, mint másoknak fizetni, nemde? Vagy, ha kivisszük a hulladékot, olcsóbb fizetni érte, és plusz növekvő függőségben élni, exponenciálisan növekvő atomrezsi mellett.

Mert az atomrezsi egyre nő. 5 éven belül is gigantikus léptékben nőhet. Mindenki le akar állni az atomról, és egy (esedékes) európai atomkatasztrófa után akár hisztéria is kialakulhat, és akkor a számok, amikkel a miniszterek ma a tévében a népet hülyítik, 1 000 000-val szorzandóak. De hisztéria nélkül is, simán is, 10-zel, majd 100-zal.
Mert ez a trend, menekülés az atomtól. Az atom a középkor, a lepusztulás, az eladósodás, az életveszély, a másodrendű társadalom, az innováció lehetőségének elpasszolásának a szinonímája. Az atomenergia az olcsó föld, olcsó munkaerő, az olcsó ország szinonímája.

Áder János mondjon le

Áder János nem egyszerű döntéshozó, neki azt kell mérlegelni, hogy a döntés, ami a nemzet jövőjét a legérzékenyebben érinti, vajon tényleg jó-e, vagy átgondolásra szorul. Vagy átgondolásra szorul-e? Értsd, ha egy pici kételye is támad, és ha egy picit is foglalkozik ennek a nemzetnek a sorsával, akkor visszaküldi megfontolásra. Az, hogy gondolkodás nélkül aláírta, a politikai gátlástalanság legújabb mérföldköve – az elmúlt 100 évet tekintve.

A Fidesz is mondjon le. Úgy hoztak döntést, hogy nem voltak hajlandóak még csak meghallgatni sem a felmerülő ellenérveket. Nem voltak hajlandóak vitatkozni a parlamenti ellenzékkel. Egy ilyen apró horderejű kérdésben, mint Magyarország energia stratégiája, atom stratégiája, majd évszázados orosz függőség, úgy, hogy Oroszország egy diktatúra. Nem voltak hajlandóak vitatkozni, és egy héttel előre is hozták a projekt (a buli) keresztülvitelét. A fideszes képviselők, akik ebben részt vettek, mind mondjanak le, és kérjenek bocsánatot, mert nemcsak ostobák, és nem értenek semmihez, de haszonért cserébe a legnyilvánvalóbb módon sodorták az országot kritikus helyzetbe.

Magyarország, 2014 február ... pár héttel azelőtt, hogy robban a földtörvény-bomba ..

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Ukrajna: a 8. utas előugrik – újabb lehetőség a magyar baloldaliaknak ... belátni, mi történt 2006-ban

Ma délután tüntetést lesz Budapesten, szolidaritás az Ukrán ellenállókkal. Gyönyörű gesztus, és mellesleg rádöbbenhetünk, rengeteget lehet tanulni az egész szituációból.

Először is, egy kis önismeret.

Érdemes megfigyelnünk, hogyan tekintjük kollektíve az eseményeket. Érdemes megnéznünk, hogyan viszonyulunk a felkavaró képekhez. Mit érzünk, amikor meglátjuk az első lángoló objektumot és a nemzeti zászlókat. Olyasmit-e, például, hogy attól a ponttól, hogy kukákat gyújtogatnak, már másról szól az egész, nem békés tüntetés, és kultúrember ezzel nem azonosulhat? Olyasmit érzünk-e esetleg, hogy szélsőjobbos (= náci, = éppen egy újabb holokausztot akarnak létrehozni) tüntetők randalíroznak, nem hagyva békében tévét nézni, a család, az otthon melegét élvezni akaró rendes, becsületes honpolgárokat?

Vagy esetleg felmerül az az aspektus is, már megint nyolcadik utas a halál szitu van. Már megint előtör a rendőrségből, a politikai vezetésből, a titkosszolgálatokból, az egész uralkodó bagázsból az állat? Hogy a demokráciának kinéző berendezkedésből, némi köhécselés után, egyszer csak előugrik a szörnyeteg? A háborús hadseregként alkalmazott rendőrség?

Felmerül-e az, hogy amikor ilyen szitut látunk, akkor csak az az egyetlen viszonyulás, hogy ez megengedhetetlen? Az, hogy embereknek egy hivatásos hadsereggel kelljen háborúzniuk, hogy egyáltalán legyen esélyük a társadalom akaratának, érdekének az érvényesítésére?

Felmerül-e ez ... - vagy úgy vagyunk vele, hogy jó-jó, de fontos ismerni a részleteket, mert az ördög mindig a részletekbe fészkeli be magát? Értsd, majd a ránk vonatkozó média-tömb megmondja nekünk, hogy ők most épp jó vagy rossz tüntetők-e, egy jó vagy rossz kormánnyal szemben, egy jó vagy rossz ügyért, és hogy a tüntetők jó fiúk-e, vagy nácik.

Másodszor ...

Amikor megtudjuk, hogy mit művelnek a civil ruhás (vagy épp egyenruhás) szervek a tüntetőkkel, hogy tudniillik, levadásszák őket, és kiviszik az erdőbe megkínozni őket, akkor mit érzünk?

Olyasmit-e, hogy rohadt szemetek! Ez nem történhet meg Európában, épp ezért akarják Ukrajnát leválasztani az EU-ról? Vagy olyasmit-e, hogy úgy kell nekik, kellett nekik kimenni az utcára. Tetszett volna otthon maradniuk.

És mit érzünk akkor, amikor kiderül, hogy sokuk művész és értelmiségi? Vajon azt-e, hogy szemét állatok, támadják és terrorizálják a rendes embereket? Vagy azt-e, hogy csodálatos társadalom, ahol a művészek, értelmiségiek is részt vesznek a társadalom oldalán az erőfeszítésben, még akár háborúban is?

És végül, és nem utoljára, eszünkbe jut-e, akár egy átvillanó gondolat erejéig is, hogy 2006-ban mi történt Budapesten?

Világos, hogy a tévében mindig azt a 60 embert mutatják, akik a TV székházat konkrétan ostromolták ... ez az a kép, ami a baloldali embereket elrettenti. Nácik. Orbánt akarták trónra. Nem demokráciát akartak. Csőcselék, akik kimentek az utcára. Azt, hogy ugyanaznap délután néhány tüntető leszedte a TV székházról az EU zászlót, majd más tüntetők felmásztak, és a tüntetők teljes tömegének (5-600 / 1000-1200 ember?) egybehangzó tetszésére visszatették a helyére, nem igazán jelent meg a ballib médiában – naná, hogy nem.

De tényleg elfogadható, hogy egy egész ballib társadalomnak befogják a száját, és senki sem meri immár azt mondani egy Kunczénak, hogy bunkó antidemokrata? Amiért egy megvert képviselőtársát nyilvánosan kiröhögte, és gúny tárgyává tette?

Elfogadható-e, hogy a rendőrség megtámadta a békés tüntetőket, és általában a tüntetők ellen is embertelen, törvénytelen és a legfelsőbb szintről előkészített és levezényelt módon lépett fel, és iszonyat brutálisan?

Tudtad-e, hogy az őrizetbe vett tüntetőket hogyan brutalizálták a rádió udvarán? Tudtad-e, hogyan vadászták le a fiatalokat, akinél megpillantottak egy zászlót? Hazafelé a rakparton, vagy bárhol, ahol tök magányosan, kis csoportokban tartottak hazafelé? Tudtad-e, hogy a rendőrök levetették a cipőiket, fiatal tinédzserekkel, és a Dunába dobatták velük, mielőtt bevitték őket, hogy amikor majd kiengedik őket, a hideg októberi hajnalon, mezítláb, megalázva jussanak majd haza?

Csodálatos dolog a szolidaritás az Ukrán társadalommal.

A szolidaritás kifejezése még csodálatosabb. De a magyar baloldal (a baloldali érzületű emberek – baloldal igaziból nincs, csak mint a jobboldal ellenpontja, lévén a baloldaliak is hatalom-pártiak és konzervatívok, csak akkor akarnak változást, amikor a másik oldal van hatalom) még mindig adós a magyar társadalom felé egy bocsánatkéréssel, és a szolidaritás utólagos kifejezésével. Akkor is, ha ők elégedettek a Gyurcsány kormány minőségével, beleérte a demokráciához és a társadalmi igazságossághoz, és a társadalomhoz való viszonyulást.

Mert az, hogy a demokrácia testéből egyszer csak előugrik egy nyolcadik utas, az nem megengedhető, sem az, hogy a társadalommal szemben a hatalomnak és a rendőrségnek adjunk igazat. És ha egy embert kínoz a rendőrség, nem merülhet fel a kérdés, hogy jobboldali vagy baloldali-e.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

PS: 10 dolog, amit fontos tudnunk az Ukrán ellenálásról:
http://www.businessinsider.com/understanding-euromaidan-2014-1

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Akik szeretnek politikai krimiket, thrillereket nézni, most összecsaphatják a kezüket, hogy hú, a mindenit! Egy igazán látványos manővert (hadműveletet) látunk most az LMP ellen, akik ismét kongresszusra készülnek, és ismét egy olyan kihívással kell megküzdeniük, amely azt próbálja bizonyítani, hogy „nem lehet más”. Ezúttal azt nyomják az LMP arcába (lásd HVG-hu), hogy „te sem vagy más”, utalva az átlátszón megjelent korrupció-leleplező cikkre a napelem tenderről, amelyben LMP-s pénztárnok is hunyó (vagy legalább is, annak tűnik lenni). Ennél az utalásnál persze keményebb csapás az, hogy az LMP nem csinált még semmit, hogy ezeket a vádakat látványosan eloszlassa.

A helyzet végtelenül komplex s közben ugyanennyire egyszerű is. Az LMP egy probléma, hiszen egy új és nem-korrupt párt, amely ráadásul nem illeszkedni akar, nem beépülni a már meglévő hatalmi tömörülések közé új csoportosulásként, hanem MÁS-t akar. Más politikát, MÁS közéletet. Emiatt csomó minden összeegyeztethetetlen az LMP-vel, csomó minden elfogadhatatlan az LMP számára.

Mindig ebből volt a baj, lásd, amikor Schiffer azt mondta, hogy ex-elnökökkel holtbiztosan nem alakítanak kormányt. Utána egyből bedurvult a Népszabi, és meghívták Jávor Benedeket is ellen-nyilatkozni (miközben Schiffer nyilatkozata mögött kongresszusi döntés állt).

A helyzet most azért cifra, mert itt van ez a NAV ügy – ami elszabadult. Valakik rosszul mérték fel egy ex tisztviselő félelmeit és tűréshatárát, és hanyagul jártak el az elhallgattatása során, Horváth András beszélt. Megvádolták, hogy az LMP ügynöke (azóta már mással is), de tök értelmesen elmagyarázta, hogy éppen ellenkezőleg, az LMP Horváth András ügynöke (és nem fordítva), hozzátette, hogy a PM is az, mert már ők is támogatják az ügy kivizsgálását, és reméli, hogy az MSZP is végre átáll a társadalom oldalára.

Az MSZP persze nem áll át – hiszen benne vannak. Az ügy 2007-től datálódik (és nem ez az egyetlen kormányokon átívelő ügy, lásd ügynökakták Veres Pálné gimi, etc). Durva helyzet alakult ki. Az MSZP azzal próbálkozott, hogy azt mondták, „nem alkudnak meg a Jobbikkal” – ezért nem vizsgálják ki az ezer milliárdos adóbűncselekményt. Mintha a Jobbik bármit is kért volna az MSZP-től :)) Hol itt az alku? A klubrádió hallgatói és az ATV nézői számra persze világos, hogy ez nem megengedhető, hiszen a Jobbik jobbos, szélsőjobbos, így, ha kivizsgálják az ezer milliárdos adócsalást, amiben az MSZP is érintett, akkor az MSZP a szélsőjobb útjára lépne :)))))))

Végeredmény: az LMP-ről kiderül, hogy vannak ám korrupciógyanús ügyeik. „LMP-pénztárnok cége is nyert volna a felfüggesztett naperőműtenderen”.

Az LMP azonban, sajnálatos módon, iszonyat rosszul reagál, nem csinál semmit, mintha egy olyan nagy és hatalmi pozícióból politizáló párt lenne, mint az MSZP. Simán csak kivárnak? Majdcsak elmúlik ez az offenzíva ? :( Ne már!
Basszus, ez az, amit az MSZP is csinálna!! Pontosan ez az!

És akkor jön a HVG cikk, LMP-s belső forrásokra hivatkozva (akik nyilvánvalóan PM-es források, mint mindig is), közli, hogy milyen ellentétek vannak az LMP-n belül, meg minden. Ja, és azt is, hogy a kampányukat a korrupcióellenességre építették volna :) A HVG (nem először) le akarja írni az LMP-t.

Lássunk tisztán: Ciki, hogy a PM a NAV ügy kivizsgálásának látszólagos támogatásával felsült, és katasztrófa, hogy az MSZP ugyanannyira érintett, mint a Fidesz. A ballib hatalomnak minden érdeke az, hogy az LMP-t hiteltelenítsék, karakter-lemészárolják (az LMP egyetlen gyenge láncszem, amely szóváteszi, hogy az MSZP és a Fidesz együtt csinálják ezt, és hogy a PM-nek nem kampányolnia kellene, hanem az MSZP-t, a társaikat, rávenni arra, hogy szavazzák meg a kivizsgálást).

A PM-esek nyilván összeszedték emlékeiket, elmentett doksijaikat, stb, és arra jutottak, hogy ez egy szuper botrány lehet. És igazuk volt!!! Annál nagyobb botrányt, hogy az LMP politikusai, pénztárosa korrupt pályázaton vesznek részt, mint „a nagyok” .... elképzelni is lehetetlen. Nyilvánvalóan nem jófejek a PM-esek, de ezt a vádat az LMP tényleg nem engedheti meg magának, azaz, minden épeszű LMP szimpatizáns most úgy van vele, hogy hálistennek, hogy ez kitudódott. Hála a PM-nek! Hála Bajnainak és a HVG-nek is! Köszönet mindenkinek!! Ennél nagyobb szívességet az LMP-nek nem tett még senki ... és tegyük hozzá, nem az LMP a fontos, hanem az ügy, az, hogy LEHET MÁS a POLITIKA!!

Ha ez az ügy, ha ez a forradalmi próbálkozás dugába dőlne, semmi sem maradna, így azonban bármit elérhetünk! Nem, nem az LMP-ről beszélünk, az LMP „csak” egy képviselőcsoport, egy pro-aktív társaság, amely beindítja és futtatja e folyamatokat. A magyar társadalomról beszélünk. Arról, hogy közösen szakíthatunk a korrupcióval, leépíthetjük a korrupciót, és mivel kis ország vagyunk, a kezünkbe vehetjük a sorsunkat! Nem kell Dániának lenni, nem kell Norvégiának lenni, nem kell bálnákat vadászni és olajat eladni, elég, ha a korrupciót visszaszorítjuk, szisztematikusan, és hathatósan!! És minden MÁS lesz!!

Ehhez azonban az LMP-nek kell lépnie – most. Le kell ráznia magáról ezt az ügyet, mint kutyának a bolhát. Ki kell vizsgálniuk, és átláthatóvá kell tenniük az egész szitut. El kell érniük, hogy a végén az Átlátszó kimondja: „hm, basszus, ezek tényleg mások, basszus, tényleg lehet más...”

Jó kis kihívás, nemde? :)

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

2011 novemberében volt, hogy Karácsony Gergely az MSZP-vel való összefuzionálást sürgette az LMP részéről (az ATV képernyőjén). Ma, 2 évvel később, a Népszabadság beszámol a hírről, hogy Karácsony megérkezett az MSZP székházba. Elképesztő belegondolni, mi lett volna, mi lenne ma, ha a tervük sikerült volna, ha sikerült volna feltörniük az LMP-t. De lássuk! Mi lenne ma!

szorosabbra zárt az MSZP és az E14 szövetsége

Schiffer így is, úgy is már rég ki lenne téve az LMP-ből, a fúzió rá soha sem vonatkozott, lehet tudni, nem olyan, hogy valaha is ferdítsen az elvein, s bizonyos tényekhez való hozzáállásán, s hogy újragondolja korábbi állásfoglalásait. Ahogy mondani szokták: www.integrity.hu :) Schiffer (és még jó páran mások) ma már garantáltan nem lennének ott az LMP-ben. Tudjuk, mert a hatalom mindig is így működött, amióta a világ világ, s ezen belül, az a hatalom is, amely nálunk 1956 óta regnál.

történelmi híradó következik – a kiosztott híradószemüvegeket most kéretik felvenni .)

Proxi-képzés. Ez történik, s ez történt mindig is. Adott valami, ami a hatalom számára veszélyes, mert ellene van. Ekkor, mint a kalózok, meghekkelik, megcsáklyázzák az illető szervezetet. Bejuttatnak egy-két trójait, akik majd kinyitják a kaput, plusz akik közvetítenek odabent a hatalom és a szervezet között – anélkül persze, hogy a bentiek tudnák, hogy ezek kinek az érdekében járnak el (ügynökökként). Aztán, amikor sikerült feltörni az illető szervezetet (ami azt jelenti, hogy a hatalom csatornát épített ki a szervezet számos vezetőjéhez, és ezen a privát csatornán keresztül létrejött egy kontroll és egy állandó kapcsolat, és ezáltal az egész szervezet döntéshozási mechanizmusát kontroll alá tudták vonni a kapcsolatok kritikus tömege, s az eredő befolyás révén), szétszedik, és újra összerakják.

Majdnem olyan lesz, mint újkorában – csak picit más. Proxi = picit módosított. Mert ez a szervezet már kontroll alatt áll. Immár nem valódi, hanem csak olyan, mintha – proxi. Ez így megy. Lásd MSZMP.

Az MSZMP forradalom volt, a többpártrendszer forradalmának pártja, csütörtökön alakult, november 1-én. Aznap délután Kádár beszéde elhangzott a rádióban, de már csak felvételről, mert Kádár ekkor már az oroszoknál volt. Kádár beszédében arról szónokolt, hogy az AVH-sokat el kell távolítani a az államgépezetből, s gondoskodni arról, hogy ne tölthessenek be funkciót. Másnap, pénteken megalakult a Népszabadság, az MSZMP lapjaként.

Amikor Kádár további tankok élén visszatért, következő hét szerdán, november 7-én (amely nap a „nagy októberi szocialista forradalom” ünnepe lett, nemzeti ünnep), ő MSZMP elnökségi tag volt, a Népszabi pedig a forradalmi MSZMP lapja.
A szitu látszólag folyamatosságról árulkodik. De később ... (különösen Nagy Imre kivégzése után) az MSZMP már nem az az MSZMP volt, ami akkor, amikor alapították, november 2-án, pénteken.

És nyilván a Népszabadság sem lehetett korábbi önmaga, hiszen megtartották. A meghekkelt MSZMP megtartotta a Népszabit (november 24-én volt egy népszabis sztrájk, amiért minden tisztelet megilleti az akkori újságírókat). A Népszabadság maradt.
Mind az MSZMP, mind a Népszabadság annak a hatalomnak a flottájához tartozott immár, amely ellen e-re-de-ti-leg a barikádra léptek. Proxi MSZMP, proxi Népszabadság. A hunyó Kádár, aki először ellenforradalomnak nevezte a forradalmat, majd szépített, de aztán visszatáncolt, és sokak számára a mai napig .. de ezt már hagyjuk ...

Hogyan csinál proxit valamiből a hatalom – erről szólt a mai filmvetítés :) Amit az LMP-vel csinált ugyanaz az 1956 óta regnáló polip, az totál analóg azzal, amit a Népszabadsággal és az MSZMP-vel csináltak. Majdnem pontos az analógia, leszámítva, hogy az ügynökakták nyilvánosságáért ma még magányosan küzdő Schiffer (és társainak, barátainak) a pártja ellenállt a feltörésnek – a megcsáklyázás még bejött ugyan, de utána Schiffer ugyanakkora kommunikációs erőfeszítést dobott be, mint amekkorát a hatalom, és mivel Schiffer belülről és az LMP küldetéséhez törés és ferdülés, elhajlás nélkül állt hozzá továbbra is, a kisebb erőfeszítés is nagyobb eredménnyel tudott járni, mint mindaz, amit a hatalom be tudott vetni.

Ma, amikor a Népszabadság azt post-olja a fb-on, hogy a Karácsony már novemberben megérkezett az MSZP-be, észnél kell lennünk, hogy ezt a képet tényleg pontosan le tudjuk képezni.

Látnunk kell, hogy az eredeti tervek, illetve a hatalom ma már kiszámítható működésének ismerete alapján ma az MSZP székházba az LMP-nek kellett volna beköltöznie (természetesen Schiffer és társai nélkül, őket mára már kidobták volna, mert nem elég együttműködőek, személyeskedőek, és veszélyeztetik a kampányt, vagy valami hasonló alapon). Ma ha a megcsáklyázás és proxi-képzés folyamata sikerrel járt volna, akkor is Karácsony lenne a fő LMP-s, és ugyanúgy őt említette volna a Népszabi.

Viccet félretéve, bele kell gondolnunk, mi lett volna, ha sikerül nekik.

Ma lenne egy olyan kamu LMP, mint amilyen kamu MSZMP és kamu Népszabadság jött létre anno az eredeti forradalmi szerveződésből. Gondolj bele, ma a Lehet Más a Politika hitelesítené azt, hogy Orbánék után ugyanaz a rezsim visszatérhessen, csak picit másképp, Gyurcsány helyett a klónjával, Bajnaival vagy egy következő arccal az élen. Így azonban az egész beolvasztósdi, nagy olvasztótégelyezősdi zátonyra futott ... Ezért ma sokak számára nem Orbán leváltása a főcél, hanem az, hogy a „váltóműszakokban” egymást váltó pártok (MSZP-SZDSZ / Fidesz-KDNP) uralkodásának kontinuumát megtörjük, és a döntéshozásba a társadalmat képviselő szerveződéseket juttassunk, lásd LMP, 4K.. és a sor nyitott!!

És konkrétan, itt van a NAV bűncselekmény és a botrány. Az MSZP leszavazta a vizsgálóbizottság létrehozását. Megakadályozták, ugyanúgy, mint az ügynökakták nyilvánosságát megteremtő törvényt, az ügynöktörvényt is.

Az LMP azonban ott van, az LMP itt van, és nem lehet azt mondani, hogy ez a az ügy nem fontos. Plusz, itt van a HAHA és más nagyszerű szervezetek is !!! Ezért a PM, mint az MSZP-Bajnai junior tagozata kénytelen támogatni a vizsgálóbizottságot, azért, hogy ne lehessen azt mondani, hogy nem akarják. Helyette majd azt mondják „apu dolgozik, nincs ideje, ja, 1 milliárdos adócsalás a NAV-nál, igen, hallottunk róla, a fiatal tagozatunk ott is volt, mi is támogatjuk, persze, ez csak természetes”.

Ha az LMP nem lenne ma az, ami, akkor ma az LMP mondaná azt, hogy ez egy jobbikos ügy, a szélső-jobbosok akarnak valamit, de ezt nem támogathatjuk, stb, stb, mert ők rosszat akarnak, hiszen rosszak. És ezzel az egész NAV ügy el lenne kenve. Jobbikosok akarják, jobbikosok állítják – ez lenne a mantra. Miközben a valóság az, hogy egy adóhatósági tisztviselő osztotta meg a rendszert leleplező infót a magyar társadalommal ... és vagy lépünk valamit, vagy nem! Horváth Csaba, mindenesetre, odament az LMP-s tüntetésére mosolyogni és nyilatkozni egy kört :) Jelezve, hogy akár lehetne is valamiféle vizsgálat? :) Who knows? A lényeg az, hogy mi tudjuk, mi kell ahhoz, hogy ez így ne mehessen tovább.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

A Nemzeti APEH lelepleződése óriási botrány egy gigantikus bűncselekmény nyomán, ami most a fidesz tankerhajó gyomrában robban – tetszett volna nekik nem lenyelni, hanem leleplezni a bűntényt. Volt választásuk. A robbanás órási (16x-os Watergate, 256x-os BKV, 1024x K&H), a fidesz tanker körül ronda olajfolt terjed, a bukás tényét már maguk előtt sem tudják tagadni. Arcukba robbant, és megérdemlik minden cseppjét a fekete trutyinak, ők is, és mindenki, aki benne volt vagy/és benne van. Tetszettek volna alázatosnak lenni és nem gyalázatosnak, volt választás – és mellesleg nekünk is lesz. Most már nincs az a pampers és ultra-pampers mennyiség, ami a fidesz körül terjedő bűn-olajfoltot felfogja.

A Nemzeti Hivatal működésének ilyen kézi vezérléses befolyásolása kimeríti korrupció állami szintre emelésének tényét, a Grand Corruption-t, ez a legmagasabb szint (a State Capture alatt). Ennek az ügynek és a cikkeknek a nyomán a korrupciós mutatónk lezuhan oda, ahova való, a banánköztársaságok szintjére, és ez csak a kezdet. A fidesz 2 éve megpróbálta lenyelni az egyik legdurvább ügyet, emiatt az alábbi tényekre derül most fény:

#1 A politikai hatalom (a kormányzó hatalom és a másik oldal, a „váltó műszak”) ellenérdekelt a magas szinten elkövetett bűncselekmények kinyomozásában (lásd K&H bűncselekmény, lásd a BKV-nál megvalósult korrupció, lásd a meghekkelt offshore közbeszerzési törvény, de ide tartozik az ügynöktörvény, az aktanyilvánosság létrejöttének megakadályozása is).

#2 Van egy politikai elit = uralkodó osztály, és van egy elnyomott „réteg”, a társadalom (lásd K&H bűncselekmény, a társadalom pénzét VIP ügyfelek használták – és sosem nyomozták ki, vagy lásd Hunvald-ügy, amelyben pár száz milliós károkozást állapítottak meg, egy csomó mindent pedig nem).

#3 A társadalom bal- és jobboldara való felosztása (megosztása) egy mesterséges börtön-intézkedés, ami kizárólag az uralkodó osztály érdekét szolgálja, más értelme nincs, elvégre bal- vagy jobboldali politikáról aligha beszélhetünk, ez tisztán a korrupció politikája ... minden más a nemzeti vagy a baloldali máz csupán gagyi műanyag díszlet ...

#4 a hatalom a markában tartja az intézményeket – beleértve a bűnüldözést

#5 a hatalmat csak az érdekli, hogy a „nép” milyen sokáig fogja még emlegetni az éppen felrobbant ügyet ... a Fidesz most azt nyilatkozta, hogy úgysem fogja tudnia sajtó sokáig felszínen tartani ezt az ügyet – ahelyett, hogy azt nyilatkozták volna, hogy ennek az ügynek nagyon súlyos következményei lesznek, mindent elkövetünk, hogy a társadalomban visszaálljon a bizalom a kormányzó hatalomban, és az adóhatóságban is ... Őket a bűncselekmény nem érdekli, csak az, hogy mekkora a botrány.

#6 a fidesz nem zárt le semmiféle elmúlt 8 évet, és nem zárt le semmiféle elmúlt 20 évet, sőt, a fidesz révén immár elmúlt 24 évről beszélhetünk ... aminek pontot kell majd tennünk a végére.

konzekvenciák:

A fidesz nagyon durván kormányzott, az első perctől a gátlástalanság legdurvább megvalósulása, amit csináltak – egy következmények nélküli országban. Naná, hogy következmények nélküli, hiszen soha nem nyomoznak ki semmit. Durván kormányoztak, kihasználták az abszolút többségüket, ámokfutás volt ez az első perctől kezdve. Olyan, mintegy motoros, akinek eszébe sem jut betartani az 55 km/h sebességkorlátot. Hát most itt a gebasz, jött egy olajfolt. Aki durva sebességgel közlekedik, nagyobbat bukik ... Itt és most robban a 2/3 a fidesz arcába, a 2/3-os támogatottsággal való visszaélés a fidesz és a kdnp arcába – visszaéltek, azt gondolták, még ezt is megengedhetik, hiszen 2/3-uk van, plusz a baloldal még mindig emlékezteti a társadalmat a gyurcsányi BKV-s időkre, szóval be vannak betonozva, azt gondolták, még ezt is le tudják nyelni=(mint az ügynökaktákat és megannyi korrupció-ellenes törvényjavaslatot is).

Azt gondolták, le tudják nyelni, és sosem fog robbanni. Melléfogtak. Mint minden bukott bűnöző, rosszul mérték fel a helyzetet.

A magyar társadalom pedig örül, és ismét a szokásos módon: kiderült, hogy megloptak minket, visszaélésszerűen kormányoztak, becsaptak, hülyére vettek minket – de örülünk, mert legalább lebuktak. Így örül a magyar ember, akit az ág is húz. Nagy a bukás és nagy az öröm – s a fidesz tanker körül a fekete folt már a Holdról is látszik.

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

„Álszent az LMP nyilatkozata, hogy a fű fogyasztása betegség” – teszi címlapjára a 4K! Az ember nem érti, mi az ördög folyik a 4K!-ban, és ha nyomnak valamit, az tuti, hogy nem fű, hanem crack vagy speed, szóval meth. Döbbenet, amit a 4K! művel – felrúgja az értelmes politizálás asztalát, borítja az új baloldalt, a harmadik pólust. Mindezt miért? Mert nem jött be a Dózsa kampány? Rosszak a mutatók? Ez nem mentség, mindenkinek rosszak a mutatói, a gátlástalanság nem megengedhető.

Amit az LMP-s politikus mondott, az ez: „a könnyű drogok fogyasztását betegségként kellene kezelni, nem bűncselekményként”. Az LMP valószínűleg az összes drogtörvény ellen érdemben fellépett eddig, a kannabisz dekriminaliációja pedig a legértelmesebb első lépés, enélkül legalizációról beszélni vicc. A 4K! maga is dekriminalizációról beszél, szóval iszonyat durva úgy beállítani, mintha az LMP betegnek nevezte volna, abnormálisnak a fűszívókat. Az LMP nyilvánvalóan az addikcióról beszélt és a dekriminalizációról. Hogyan löki át őket mégis a 4K a barikád másik oldalára? Nos, ez a döbbenet ...

A fű addiktív, a fű drog, aki ezt vitatja, szabálytalan műveletet hajt végre. Az, hogy addikcióként tekintsük a fűszívást, és ne bűncselekményként, csak valami nagyon súlyos drog hatása alatt értelmezhető álszentségként, illetve fű legalizálásával ellentétes gondolatként.

A gond természetesen az, hogy itt nem a fűről van szó, hanem a párttámogatottságról. A 4K! olyan eszközt alkalmaz, ami nem megengedhető. A szándékos torzítás és az ellenségeskedés eszközét. Sajnos, ez nem az első alkalom, hogy a 4K! valakikkel szemben ellenszenvet igyekszik kelteni, lásd nyugdíjasok vs. diákok (miért kell összekötni és szembeállítania két réteget? – miért kell szembemenni a társadalmi szolidaritással?). Amit most tesz a 4k!, az politikai extremitás, és lássuk be, a Gyurcsányhoz és Orbánhoz kényszer-szocializálódott magyaroknak ez már olyan terep, ahol otthonosan mozognak. Monjonle-monjonle, takarodjon, fujj. 15 perc hírnév ... minden nap ...

Az, hogy a 4k! most hirtelen átcsap extrémbe, ijesztő fordulat. Mert ne feledjük, a 4K! egy diskurzus, egy rendszerváltoztató diskurzus egyik hajtása, megtestesülése. Ez a társadalmi beszélgetés, diskurzus éppen a Gyurcsány és Orbán utáni korszakot hivatott megalapozni, valódi baloldalisággal, ami mind a jobboldali emberekhez, mind az egész társadalomhoz, mind a politikához egy egészen MÁS viszonyulást jelent. Valódi baloldalisággal, valódi eszmeiséggel kezdtünk el építeni új korszakot. Eredményünk egy beszélgetés, egy diskurzus, máris csomó átbeszélt jelenség, csomó letisztázott gondolat, képet alkottunk arról, közösen, hogy mi az, ami ma van. Egy új korszak határán állunk, köszönhetően annak, hogy megtanultunk egymással közösen beszélgetni, képet alkotni a valóságról.

Új korszak ez, ami jön, mert a régi már többé nem elfogadható, a régi korszakban használatos eszközöket közös erővel lelepleztük, és mint vegyi fegyvereket szétszereltük. Nincs ilyen, hogy vagy az Orbánnak vagy „igaza” vagy a „MÁSIKNAK”, nincs olyan, hogy aki jobboldali, az náci, aki baloldali, az meg kommunista, a diktatúra időszakából. Nincs hiperralitás, nincs karakter-leegyszerűsítés, nincs bal és jobb, társadalom van, és a hatalom. Idáig már eljutottunk ... S most ezt borítja a 4K .(

Ezt borítja, hiszen a valóságtól elrugaszkodott közleményeket dob piacra, amivel rombolja az értelmes párbeszédet, mármint nem az LMP és a 4K között, hanem a politikai pártok és a társdalom között – amit e két párt kezdett el megalapozni totál nulláról ... Ezért durva ez az értelmes beszédet borító harcmodor ... Egyszer majd magához fog térni a 4K, mert akik jóról szólnak, mind magukhoz térnek egy idő után ... de lehet, hogy az akkor már késő lesz ...

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★  

Schiffer András bevallotta, hogy erre, ami történik, legvadabb álmaiban sem számított, nem hitte volna, hogy a Fidesz-KDNP blokkolni fogja az aktanyilvánosságot, azt gondolta, a kormány leszavazza az LMP-s törvényjavaslatokat, de utána majd gyorsan előjön a „sajátjával” – nos, nem így lett. Rétvári Bence a KDNP képviseletében azt mondja, azért szavazzák le rendszeresen az LMP-s törvényjavaslatot, mert a sajátjukat akarják megcsinálni, és meg is fogják csinálni – 2014 májusáig.

vita a bem moziban (foto: altmti)

Kissé széttartóan indult a beszélgetés, az ügynökakták még mindig titkos voltából adódó korrupt helyzetet világították meg, jobbról is, balról is. Az egyetértést harapni lehetett. Mígnem aztán Schiffer kimondta, hogy de miért nem engedi a Fidesz-KDNP még azt sem, hogy egyáltalán napirendre kerüljön az LMP-s (Schiffer által kidolgozott) törvényjavaslat, vagyis hogy tárgyalhasson róla az országgyűlés? Válaszként Rétvári egyetlen mondatot mondott erre (miközben csak ebben a fordulóban is percekig beszélt), éspedig azt, hogy azért szavazzák le, mert a sajátjukat akarják majd beterjeszteni és persze elfogadni.

Ami minket illet, hihetetlen volt nézni a két politikust. Az egyik a kormányon belülről, a másik a kormányon kívülről beszélt, ráadásul úgy, hogy az LMP-sek még sosem voltak kormányon, így semmilyen körülmények közt nem lehet velük szemben azt a technikát alkalmazni, hogy „persze, most ezt mondjátok, de a Gyurcsány kormány alatt meg mi volt?”.

Ehelyett: ott volt a Schiffer, aki abban utazik, hogy a politika MÁS legyen, és azt kérdezi, miért nem engeditek azt sem, hogy egyáltalán napirendre kerüljön ennek a törvénytervnek a vitája? Ott ül, ezt kérdi, és nem jön rá válasz. Mert az, hogy a sajátunkat akarjuk, ami már alakul is, és májusra elkészül, semmilyen formában nem állja meg a helyét.

vita a bem moziban (foto: altmti)

Nem állja meg a helyét, és nyilván nem véletlenül intézte el egyetlen mosolygós mondattal ezt a választ Rétvári Bence. Azt, hogy a Fidesz saját törvényt akar, és nem az LMP-ét, azt csakis úgy lehet érteni, hogy megcsinálják, és úgy, mintha nekik jutott volna eszükbe, és ők dolgozták volna ki. De az, hogy a törvény megteremti az aktanyilvánosságot (amiről szól), nem is kérdés, ez az alap. Pont. Ezt nem lehet megkerülni – vagy mégis?

Az ún. Nemzeti Emlékezet Bizottságával előjönni, aktanyilvánosság helyett, eléggé megkerülésnek „tűnik”. Vagy akar a parlament – benne a hatalmi többséggel – aktanyilvánosságot, vagy nem. Aktanyilvánosság helyett nemzeti emlékezetről beszélni nem ér. Különösen úgy nem, hogy az LMP-s ügynöktörvényről még beszélni sem engednek a parlamentben (még napirendre sem hagyják kerülni a kérdést).

Rétvári arról beszélt, nem lehet hólapáttal nekiállni, csipesszel kell kezelni az ügyeket. Schiffer azt mondta, aktanyilvánosság kell, annak meg kell valósulnia.

Közben vegyük észre, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a Fidesz részéről nyilvánvalóan egy közbülső, „áthidaló megoldás” akar lenni, ami igen is, meg nem is, szolgálja is a majdani aktanyilvánosság ügyét, meg közben nem is. Azaz, a Fidesz-kormány valójában egy újabb akadályt épít az aktanyilvánosság elé. Már eddig is 3 és fél éven át blokkolták az akták nyilvánosságra hozatalát, most pedig majd jön egy Nemzeti valami (a Nemzeti csomagolás jellemzője, mára már kiismertük, hogy mindig más a tartalma, mint ami rá van írva – egyfajta hatalomgyakorlási irónia vagy cinizmus ez), ami majd egyszer valahogy létrehozza az aktanyilvánosságot :) De csak miután a Kennedy Gyilkosság aktái napvilágra kerültek. Azaz, 24 év időhúzás, blokkolás után most egy újabb beiktatott közbülső fázis, ami után nem is az aktanyilvánosság következik, hanem az akták valamilyen módon való majdani kezelése. Az akták gyámság alá helyezése ez, ha megnézi az ember.

vita a bem moziban (foto: altmti)

Schiffer éppenséggel az eddigi összes Fidesz-KDNP-s kifogást lereagálta, a törvénytervezet immár a v3.0 fázisnál tart, és ha lenne politikai akarat (ha a Fidesz nem lenne az állambiztonsági múlt ügyeletes őrző-védője), akkor egyetlen nap alatt meg lehetne szavazni. Schiffernek még a határozati javaslatát sem fogadták el!! Amiben az Országgyűlés arra kötelezné a kormányt, hogy nyújtson be törvényjavaslatot idén december 31-ig. A válasz ugyanaz, mint eddig – néma csend.

Rétvári azt magyarázta, hogy egy Nemzeti Emlékezet Bizottságot állítanának fel, és az kezelné .... Mire Schiffer: az aktákat nyilvánosságra kell hozni, ez az, amiről beszélni kell, ez a feladat. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága kezelheti az aktanyilvánosság nyomán kialakult helyzetet, de az aktákat nyilvánosságra kell hozni, ezt nem lehet megkerülni. A Fidesz nemzeti emlékezet projektje tehát semmilyen körülmények közt nem helyettesítheti az aktanyilvánosságot megteremtő és szabályozó ügynöktörvényt.

Rétvári egy mondattal válaszolt arra, hogy miért nem engedik napirendre kerülni sem az ügynöktörvényt, plusz hozzátette, hogy így is népszerűek, és ha megnyerik a választásokat megint, akkor az majd azt jelenti, hogy az embereknek ez tetszik – amire Schiffer azt mondta, hogy na ez az, ami nem ér. Ugyanezt csinálta Gyurcsány is, azt mondta, ha újraválasztottak, az azt jelenti, hogy bármit megtehetek utána.

Tökéletesen egyetértünk Schiffer gondolatával – sem a 2010-es 2/3-os felhatalmazás, sem az, ha a mostani kormánypártok esetleg megnyernék a választásokat tavasszal (Schiffer jelezte, bízik benne, hogy ez nem fog bekövetkezni), nem mentené fel őket az alól, amit elkövettek – és bizony a földrablásról/földtörvényről is szó esett.

Rétvári azzal érvelt, hogy a gazdák nem tüntetnek sehol, nem lát gazdatüntiket, akkor hát mi a probléma? A Fidesz-KDNP az embereket képviseli kormányban – folytatta – mire Schiffer: igen, nyilvánvalóan, és van nekik nevük is, Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Mészáros Lőrinc, és társaik. Rétvári a MAGOSZ-t emlegette, hogy a MAGOSZ nem tüntet – nyilván nem véletlenül azonosítja az MAGOSZT „a gazdákkal”, hiszen ez az első, amit a földrablással kapcsolatban tájékozódók megtanulnak, hogy a MAGOSZ nem az, aminek látszik, a MAGOSZ nem képviseli a gazdákat, ezt maguk a bábonymegyeri kisemmizett és megfenyegetett gazdák mondták.

Rétvári ehhez hozzátette, hogy azok kapnak földet, akik művelik, ott laknak, abból élnek – amivel szemben Schiffer megemlítette Kishantost, ahol egy salgótarjáni építési vállalkozás kapott földet, de a kishantosiak egy négyzetcentimétert sem. Jegyezzük meg, Kishantos nagyon durva eset, de csak a kezdete egy katasztrófának, amely során először a magyar gazdákat, majd Magyarországot fosztják meg a természeti kincsétől, a termőföldtől. Lásd még a bábonymegyeri gazdák esetét, akiktől úgy vették el a földet, mint ahogyan azt az AVO c. dokumentum filmben lehet látni, amikor emberek ingatlanjait csak úgy elvették, mert kellett egy fejesnek. Ez a hatalom cinizmusa, gonoszsága, betömi a száját az áldozatnak, és rámutat, ez nem panaszkodik, akkor mi a gond? Kínában csinálják ezt az elítéltekkel.

vita a bem moziban (foto: altmti)

A vita végére nézőként arra jutottunk, nem cserélnénk semmi pénzért egy ma Magyarországon kormányzó politikussal, beleértve azokat, akik az elmúlt 24 évben kormányoztak, nincs az a pénz vagy karrier, ami ezt „megéri”. Mert a nap végén maradnak az egyszerű tények: az ügynöktörvényről még beszélni sem lehetett a parlamentben. A Fidesz-KDNP blokkolja az aktanyilvánosságot, 3 és fél éven keresztül egymaga játszva el az őrző-védő szerepét. Kishantoson emberek a testükkel védik a jogszerűtlen új tulajdonosoktól a földet, a Bábonymegyeriektől pedig mindent elvettek, és odaadták egy helyi kiskirálynak. Schiffernek pedig nem ez az egyetlen törvényjavaslata, amit lemostak. Ott van például az oligarchizmus egyik fő eleme, az offshore pénzkiszívás, Schiffer javaslata egy egyszerű módosítással tenné ezt lehetetlenné közpénzek esetén: ne vehessen részt még alvállalkozóként sem egy közpénzből finanszírozott projektben olyan cég, aminek a tulajdonosi szerkezete nem 100%-ig átlátható, értsd, offshore kizárva. Ennyi. De ez sem volt elég jó a Fidesz-KDNP-nek, helyette megcsinálták a „sajátjukat”, és azóta offshore cégek nem vállalkozhatnak – de alvállalkozóként persze simán :)) Ez az eljárás emlékeztet a Hamburger-törvényre, ami Chips-törvénnyé, majd chips-adóvá silányult. Felmerül a kérdés, hogy a Fidesz-KDNP vajon megcsinálta a törvényt, a törvény kitűzött, eredeti céljának megfelelően – vagy csak létrehozott egy alibi-törvényt, egy díszlet-törvényt? Az aktanyilvánosságra detto ez tűnik érvényesnek, abból pedig, amiket Rétvári mondott, nyilvánvaló, hogy a Fidesz-KDNP nem sajátjaként akar jegyezni egy fontos ügynöktörvényt, ami végre megteremti az aktanyilvánosságot, hanem meg akarja kerülni azt, meg akarja kerülni az aktanyilvánosságot, és egy díszletre mutogatva akarja azt kommunikálni, hogy de hát mi megtettük, amit kell, és a közvélemény kutatások azt mutatják, jó az, amit csinálunk.

Nos, nem tették meg. Ez tény, napirendre sem engedték kerülni. Plusz, nemcsak az számít, hogy lesz-e valaha ügynöktörvény, hanem az is, hogy mostanáig blokkolták, nem engedték létrejönni, mert ez is tény. Nem az számít, hogy csinál-e valamit a Fidesz-KDNP, ami foglalkozik az aktákkal, hanem az, hogy lesz-e aktanyilvánosság, vagy sem. Apropó, most, hogy választások közelednek, az ember úgy van vele, lehet, hogy nem kéne ennyit bíbelődni a Fidesz-KDNP-vel, láthatóan nem akarják a társadalom érdekét szolgáló törvényeket keresztülengedni, megértettük, vettük az adást, viszont másokra is lehet szavazni, nem igaz?

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★