Óriási horderejű volt a 2014-es EP-választás. Nem is hinnénk. Lévén 2 választás másfél hónapon belül, 2 darab „igazság pillanata”, ezúttal 2 fázist ugrott hirtelen előre a magyar valóság, és máris egy új korszak közepén vagyunk, jó mélyen. Érdemes körülnézni, mi a nagy helyzet, milyen állapotba került a magyar társadalom, mert ez fogja meghatározni a következő éveinket.
Társadalmunkban folyamatok zajlanak, melyek nagy horderejűek, messziről erednek, s messzire is tartanak. Ezek a 'társadalmai folyamatok' úgy határozzák meg társadalmunk állapotát, mint, mondjuk a Golf-áramlat a klímát. Semmi nem változhat egyik napról a másikra, minden évekbe telik – ugyanakkor egy vagy két év során már e folyamatok is módosulhatnak, szóval, nehezen változó, mégis mobil az egész. A pillanatkép, ami e két választás során készült, a legmélyebbre ható állapotkép, érdemes hát alaposan megvizsgálni.
a politika mint vicc és harc - populizmus
A folyamatok közül van egy lényeges darab, ez pedig a társadalom populizmushoz való viszonya. A populizmusnak árnyalatai vannak, és nemcsak jobboldali, és nemcsak szélsőséges populizmus van. Éppenséggel, ahogy fikcióssá válik a politika, ahogyan elszakad a valóság talajától a politikáról való gondolkodás, úgy szabadul el a populizmus... (is).
A magyar EP-kampány történelmi rekord primitív populizmus terén. A magyar embereknek fogalmuk sincs az EU-ról, nem értik az EU-t, hisz' a hírekben minden Orbánról meg Gyurcsányról és Bajnairól szól 5 éven át, akkor honnan is értené bárki? Ezzel a helyzettel a pártok alaposan vissza is éltek. Összevissza ígértek, követeltek mindenfélét az olcsó utcai plakátháború során, békét, tiszteletet, jólétet, a baloldal megújulását – bármit ráírtak a primitív plakátjaikra.
a választási eredmények tükrében
A magyar társadalom szörnyű állapotban van. A FIDESZ-nek senki sem mer nemet mondani, ugyanúgy, ahogy Kádárnak, az MSZMP-nek és a szovjet hadseregnek, meg az állami rendőrségnek sem mertek a 70-es, 80-as években.
A Fidesz, illetve a neonacionalizmus áprilisi 2/3-os térnyerése megviselt felnőttet s gyereket. Mintha kihirdették volna a szükségállapotot, a jövő elsötétült, mindenkinek leesett, mostantól keményen kell küzdeni a túlélésért, és az, hogy „a fidesz-szel nem szabad ujjat húzni” number #1 lett a túlélési taktika slágerlistán. Ezt az un. „fideszesek” is ugyanúgy tudják, sőt. Tudják, mert mindenki látja, hogy itt gazdáktól veszik el a földet, a rendőrség nem segít, a törvény pedig az övék, a Fideszé, és ez csak a kezdet.
Az EP-választás részvételi aránya ezzel is magyarázható. Amúgy EU-szerte általános, hogy évről-évre csökkent az elmúlt 29 év során. A hatalom el akarja idegeníteni az embereket a valóságtól, a gondolkodástól, a politikában való részvételtől, otthonülő tévénézőket, bárhol ülő iphone-os facebook-ozókat akar csinálni az emberekből, olyanokat, akik nem gondolkodnak, nem beszélgetnek politikáról – sem. A vita, a gondolatok ütköztetése manapság problémás. Ma az emberek már nem tudnak vitatkozni, csak üvölteni, letámadni egymást (próbáltál mostanában értelmes emberi beszélgetéssel megoldani egy vitás helyzetet, mondjuk közlekedés során?). Ezt csinálja a média az emberekkel, a tévé és a facebook.
Valószínűleg innen is jön az apátia, meg onnan, hogy az EU-ból mindenki azt látja, hogy egyesek pályáznak, és úgy élnek, mint Marci hevesen, mások meg hiába pályáznak, nem nyernek, és nem is élnek úgy. Mellesleg, az is, hogy valakiknek pályázat írásért fizetnek, szinte hihetetlen a 21. században.
Az EU-val az is a baj, hogy ha valaki globalizáció-kritikus (éspedig nehéz volna nem annak lenni), akkor a G8-as jamboree-ket, Görögország büntetését, a periféria leszakadását ugyanúgy köti Brüsszelhez és az EU-hoz, mint a reménytelen klímacsúcsokat. Aztán ott van az euró esete is - akiknél nincs, nem bánják, sőt, még mi sem bánjuk.
de ... van remény!
Miközben az MSZP-alapú összefogás összeomlott, azaz kiderült róla, hogy nem más, mint aminek az első perctől fogva láttuk, Gyurcsány szépen visszamászott, hogy ismét főszereplő legyen, mint „Feri”. Ne legyenek kétségeink, Ferit ugyanaz a Viktor hozta vissza, akinek a szemétdombján ő maga felkapaszkodott a 2/3-ig. Egymást erősítve akár évtizedekig politizálgathatnának, legalább is, ha rajtuk múlik. Van azonban egy jó hír, az LMP megkapaszkodott.
Az LMP sikere, azaz, hogy elkerülték a megsemmisítő kudarcot, bejutottak, önerőből, immár az RTL Klub baráti segítsége nélkül (szemben 2010-el), majd utána még az Európai Parlamentbe is sikerült bejutniuk, nem kis horderejű fejlemény. Egyrészt van egy új pártja a magyar társadalomnak, amelyik még tiszta, és amiből bármi jó kisülhet. Másrészt, és ez a legeslegjobb hír, az LMP nem azért jutott be, ahogy a politológusok szokták bután ábrázolni, mert sportolókként hajráztak s küzdöttek, hanem azért, mert a magyar társadalomban volt ennyi erő, ennyi józan ész, vitalitás.
Elegen vagyunk Magyarországon ahhoz, hogy egy LMP-t fenntartsunk magunknak – ez elképesztően jó hír. Elegen vagyunk képesek úgy gondolkodni, hogy átlássuk, mi az, ami történik. Elegen vagyunk képesek megbízni ebben a pártban, hogy azok, amiknek mondják magukat, s hogy felnőnek a meghirdetett eszméikhez. Ez óriási hír, mert azt jelenti, van élet a magyar társadalomban, van benne életerő és kraft. Egy humanista összefogásnak lehettünk tanúi, immár kétszer egymás után is, amely során a magyar társadalom felemelte az LMP-t, mint egy aranyos zöld békát, és szájon csókolta, hogy megtörténjen a csoda – és meg is történt: lett egy zöld pártunk a parlamentben, s a zöld pedig azt jelenti, új korszak, valóban új, és megoldáskereső, megoldás-kínáló politikát folytat, az élet minden területén, oktatásban, kultúrában ugyanúgy, mint az energiaszektorban.
Az MSZP-ről már 2010-ben úgy beszéltünk, hogy a vörös óriás most már fehér törpévé zsugorodik, mert ez a természet rendje. Sajnos, ezt a folyamatot +4 évig feltartóztatták (köszi, Bajnai & tsai). De nem is az az öröm tárgya most, hogy az MSZP-ének vége, hanem hogy van olyan párt, ami nincs bedrótozva a hatalom bábszínházába. Mert amúgy az MSZP után simán létre lehet hozni akárhány olyan pártot, ami más arculattal ugyan, de a ugyanannak a hatalomnak a pártja (ahogyan az SZDSZ helyét is simán átvették Bajnaiék együtt a PM-mel).
Magyarország tehát így vág neki a következő 4 évnek. Egyáltalán nem rossz esélyekkel, hisz a társadalomban van vitalitás, van gondolkodás, valóságérzék, és nem kevés ember, akik az egészet ki tudják emelni a ragadós trutyiból. Ja, és mindehhez az emberi adottsághoz van még egy apróság, egy valóban létező eszköz, egy működőképes párt, ami a magyar társadalomé. Az LMP a magyar társadalom új ösztöndíjasa.
