Orbán azt találta mondani, hogy sohasem a diktatúra ellen harcolt, hanem a diktatúra működtetői ellen. Nem egy kocsmában, nem egy őszödi villában, nem focimeccsen, hotdogozás közben, hanem a parlamentben. Minden okunk megvan, hogy komolyan vegyük ezt az állítását, és összevessük a valósággal.
Ami azt illeti, már 1998-2002 között kiderült, hogy Orbánék nem azok a fiatal politikusok, akik játékosan, tele spiritusszal meg akarják váltani a világot, és az mszmp-mszp éra után új fejezetet akarnak nyitni. Akkor, éppenséggel meglepő módon, az derült ki, hogy Orbánék csak ki akarták ütni a nyeregből az MSZP-t, hogy a helyére üljenek. A szabadsággal, amit a kormányzásra való feljogosítással nyertek, nem kezdtek semmi értelmeset a társadalom szempontjából. Elterjesztették a Fidesz-fanatizmust, bevezették az MDF-vel már megbukott magyarkodós „kultúrát”, és minden pontját átrajzolták a társadalomnak, MSZP-sről fideszesre. Egy újabb felszabadító hadsereg, akik elfoglalta az országot. Nem, nem az MSZP által kiépített és működtetett diktatúra ellen harcoltak, csak az MSZP ellen. Az MSZP ment, a diktatúra maradt.
2010-ben ugyanez ismétlődött meg, nagyban. Nagyon nagyban. Rendszerváltást, korrupció ellenes harcot ígértek az országnak. Ehelyett, az MSZP-SZDSZ kormányt leváltva megcsinálták az ellen-rezsimet. Gyurcsány helyet Orbánt. 2/3-os kormányzásra készültek, a társadalom nagyjából egésze bizalmat adott nekik, hogy majd nem a idesz szavazók, meg a fidesz érdekeit fogják csak érvényesíteni, hanem az egész társadalomét. Ehhez képest első lépésük volt, hogy eltávolították Sólyom Lászlót, aki a magyar történelem során ritka módon egymaga képviselte a társadalom közép tengelyét akkor is, amikor a kormány kilengett az extrém gazdasági liberalizmus idején „a nép mi vagyunk” típusú őrület tartományába. Sólyom László jól jött volna most is, hogy jelezze, a fidesz hol lépte át a határt, hol kezdett saját diktatúra építésbe az mszp-szdsz diktatúrájának felszámolása ürügyén. Jól jött volna a társadalomnak – de nem Orbán Viktoréknak.
Orbánék csinálhattak volna új alkotmányt – konszenzuálisan is, a 2/3 nevében. Csinálhattak volna új adórendszert is – konszenzuálisan, az egész társadalom számára, a 2/3-os felhatalmazásnak megfelelően. Felderíthették volna a korrupciót, a polipokat, meg mindent, az egész társadalom hasznára. Ehelyett még a BKV-t sem sikerült átvilágítaniuk, mármint rendesen, annak fényében, hogy eddig is voltak átvilágítások, és sosem találtak semmit. Demszky Gábor 20 évét úgy zárták le, mintha csak egy egy hónapos kormányzási ciklusnak lett volna vége, és nem a szocializmus óta folyamatosan egyetlen vezetés, egyetlen főpolgármester alatt álló, zárt, nem átlátható rendszerről (a korrupció potenciális melegágyáról) lett volna szó már a botrányok nélkül is.
Orbán nem akart más politikát, Orbán nem akart változást, csak személycserét, elitcserét, rezsim cserét. Ez eddig is világos volt, de most már ki is jelentette, hogy ez van. Jó tudni? Nos, inkább azt mondanánk, jó tudni, hogy ez most már kimondottan hivatalos, és hogy ezt már mindenki tényként ismerheti el, bármelyik beszélgetésnél, és nem kell történelmi elemzést végezni, hogy ezt az állítást (miszerint Orbán és csapata mindig csak a hatalmat akarta, nem változást) bizonyítsuk. Jó tudni, hogy ez mostantól hivatalosan is köztudott …
Orbán tehát nem akart más politikát – de vajon Bajnairól el kell-e hinnünk, hogy más politikát akar? Miért kellene, hiszen a területfejlesztési, majd gazdasági miniszterként, utána pedig mint miniszterelnök eléggé szépen bemutatta, hogy milyen politikát képvisel, ehhez nem kell különösebb kommentár. Ráadásul Bajnai már előre is bejelenti, hogy a cél az, hogy Orbánt elűzzük – együtt, az ő vezetésével. Bajnai sem akar más politikát, csak a diktatúra működtetőjét akarja elűzni. Persze a beszédébe belevett néhány szép gondolatot a más politikáról, de hangsúlyozzuk, ezek csak mondatok, ugyanolyan mondatok, mint amiket Orbán is előadott akkor, amikor Bajnai volt a miniszterelnök. Reformok kellenek, újjászervezett gazdaság, társadalmi megbékélés, igazságosság, munkahelyteremtés, stb, stb, blah-blah-blah … Más politikát eddig bizonyítottan még csak a Lehet Más a Politika párt akar … Bárcsak tényleg igazuk lenne, és tényleg mások is akarnák a más politikát, mert ebből a bal/jobb vetésforgóból ha 22 év alatt nem sült ki semmi demokratikus, semmi gazdasági fejlődés, semmi nyugatosodás, akkor már nem is nagyon fog … és 22 évenként talán érdemes lenne kipróbálni más pártokat is, ahelyett, hogy „csak a fidesz”, meg „csak az mszp”.
