Az ausztriai választások plakátjait tanulmányozva összeszorulhat az ember gyomra, a szakadék kelet és nyugat között ugyanis drámai, még mindig, sőt, jobban, mint valaha, jobban, mint 1990-en. Nagyobb és összetettebb. Azt, hogy kulturális szakadékról van szó, melyet a gazdasági szakadék úgy határoz meg, ahogyan a lét a tudatot, már már akkor is tudtuk. Halálos csapdának már ez is épp elég, de ma még tovább bővült a kép, s immár látjuk, hogy nemcsak mi nem tudunk átkerülni keletről nyugatra, de bizonyos nyugati intézmények, jelenségek sem képesek nálunk, keleten meghonosodni. Lásd egy ZÖLD párt esetén …
Az osztrák ZÖLDEK plakátjait látva tisztán és világosan rajzolódik ki lelki szemeink előtt, kik szavaznak a zöldekre, és hogy nekik kb. milyen életük van. Azt mondani, simán csak, hogy a felső középosztálytól felfelé, intellektussal, kultúrával megküldve, ezúttal szinte elég is … – lenne, ha az osztrák felső középosztály csereszabatos lenne a magyarral. Gyorsan kimondhatjuk: nálunk ez a réteg nem is létezik.
Létezhetne, de őket 1989 óta a néhai SZDSZ látja el impulzusokkal, gondolatokkal, szlogenekkel, támogatni vagy támadni való projektekkel, politikai témákkal, és kultúrával is. Ez a réteg csak kamu zöldség támogatására alkalmas. Erre van igénye és hajlama, így lettek szocializálva.
Amíg Ausztriában sokan vannak, közép- és felső középosztálybeli polgárok, akik megengedhetik (lét → tudat) maguknak az értelmes gondolkodást környezettel, jövővel, válsággal, társadalommal, politikával kapcsolatban, addig nálunk ez a réteg nem létezik, legalábbis, így, ebben a formában nem. A középosztály nálunk ugyanis totál kiszolgáltatott, függ a mindenkori kormánytól és annak haveri holdudvarától, amellyel nem tanácsos bajszot, szekérrudat, akármit összeakasztani (fidesz érában, mszp érában egyaránt), a gyerekeik számára pedig borítékolhatóan nem lesz könnyebb egy fokkal sem, mert csak a NAGY pénz és az ismeretség számít, az pedig nekik nincs igazán, csak foszlányokban.
Akik nálunk az osztrák közép- és felső középosztály lehetne, ők SZDSZ és Bajnaiék szavazói 1989 óta (konzervatív gazdasági liberálisok, neoliberálisok), és nem is tartoznak a középosztályhoz. Látszólag igen, hiszen előfordulnak a városban, ugyanolyan társasági-, társadalmi életet élnek, mint a középosztály felemelkedni kívánó feltörekvői, valójában azonban rájuk egészen más sors vár felnőttebb korukban, mint középosztálybeli haverjaikra. Valójában semmi közük a középosztályhoz.
Azok a ZÖLD szavazók, akiket Ausztriában megszólítanak a ZÖLDEK, garantáltan kényelmes, felhőtlen, boldog és kultúrában gazdag életet élnek, és kulturálisan kifinomultak, ideértve a fogyasztói „kultúrától” való tudatos függetlenséget is. Ilyen rétegünk a középosztályban nincs. A felső osztályok imént említett neolib rétege (akiket a PM-Bajnai csoport céloz) garantáltan érdekeltek a rendszer fenntarthatóságában (az oppresszív konzervativizmusban), ebben sokkal inkább, mint a jövő fenntarthatóságában (e kettő pedig 180 fokban ütközik).
A fenntartható rendszer a neoliberalizmus, a megszorításokon alapuló kulturális- és egzisztenciális leépítés rendszere, amely sehova nem vezet, „csak” egy olyan diktatórikusan üzemeltetett társadalomhoz, gazdasághoz, fogyasztói állatfarmhoz, ahol megvan, hogy hány fogyasztóra van szükség, és be tud állni a fenntarthatósági egyensúly – akikre pedig nincs szükség, azok mennek a kukába (szegénység).
a ZÖLD eszmék iránt fogékony magyarok?
Amíg az osztrák ZÖLDek meg tudnak szólítani egy olyan réteget, akik változást akarnak, akik hajlamosak lemondani valamiről azért, hogy másoknak több jusson, ideértve a jövő generációit, és akik le akarják reagálni ezt a bazi nagy világválságot, a kapitalizmus válságát (ami nem egyenlő piacgazdaság válságával, de a neoliberalizmuséval mindenképp fedésben van :)), addig a magyar zöldek milyen rétegeket célozhatnak meg és hozhatnak mozgásba, vonultathatnak fel a változás frontján, a változás barikádjaira?
Egy biztos, nem a kényelemben és kifinomult kultúrában élő tehetősebb polgárokat, mert nálunk ez a réteg ellenérdekelt a változásban (leszámítva Orbán eltávolítását :))
Nálunk egy irodában fehér galléros blúzban nevetgélő politikusnő, mint életmodell egyedül a multiknál (helyileg felsőbb szinten) dolgozók rétegét szólíthatná meg. Az üzenet (a valódi üzenet!) pedig nem az lenne, hogy „változást akarunk”, hanem valami olyasmi, hogy „szavazz ránk, és az élet szépen, vidáman mehet tovább, kertészkedhetsz, nevelheted a gyerkőceidet, nyomulhatsz a karriereddel – zavartalanul, mert nem lesz változás, mindez így, ahogy eddig is ment, fenntartható, nem kell aggódnod a jövő miatt”.
Ez pedig már a kamu ZÖLDség, a CORPOATE ZÖLD-pártiság, a BIOdízel ZÖLD-pártiság, a neolib ZÖLDség terepe, a mismásolós, szemfényvesztős, nyugati mintákat átvevő zöld pártoké. Másképpen fogalmazva, azt a ZÖLDséget, amit nyugaton még tudnak hirdetni, amivel mozgósítani tudnak, azt nálunk még értelmezni sem lehet. Holtbiztos tehát, hogy Magyarországon egy valódi ZÖLD párt totál másban kell, utazzon, mint egy nyugati. Mert a kelet az kelet.
Ha belegondolunk, ez érthető is. A nyugati zöld pártok a nyugati zöld mozgalmakból nőnek ki, és organikusan, lépésről lépésre bontakoztatnak ki egy MÁS kultúrát a jelenlegin belülről (ahogyan egy kakukktojásból ™ kibontakozik egy MÁS fióka :)) Ezt a kibontakozást támogatja a közbeszéd alakulása, ideértve az egyre értelmesebb blogok, diskurzusok létrejöttét, s a szofisztikáltabb médiatartalmak iránti növekvő igényt, amit a corporate média is kénytelen végül lereagálni, és támogatni.
Nálunk nincs meg ez a kultúra, jeles zöldjeink, zöld csoportjaink, projektjeink ugyanúgy képeznek elszigetelten felvillanó pontokat kultúrán idő-térképén, ahogyan nagy költőink is (ahogyan Németh László írta Berzsenyiről szóló tanulmányában, elszigetelten felvillanó zsenik, szemben a német kultúrával, hol a zseniálisabb költők „alatt” ott volt rengeteg kitűnő költő, egy diskurzust alkotva, amelybe az új kiemelkedő tehetség be tudott kapcsolódni, és ahonnan ki tudott emelkedni.)
Nincs meg a kultúránk (sem gazdaágilag, egzisztenciálisan, sem kulturálisan), ezért a nyugati minták, a nyugati HAPPY ZÖLD, BRIGHT FUTURE, SMART and SUSTAINABLE életérzés idehaza semmivé foszlik, mint egy partra vetett medúza, sőt, még dühöt is kivált, hiszen ahol az emberek nyomorognak, ahol az ebereket elnyomják, brutalizálják (akár Gyurcsány és Bajnai, akár Orbán) ott a „HAPPY ZÖLD” üzenetek a legellenségesebb reakciókat válhatják ki.
A társdalom elvárja a pártoktól, amelyek a támogatását kérik, hogy velük azonos talajon álljon, hogy ugyanaz a kenyeret egye, amit ők. A valóság talajától elrugaszkodott fiatal politikusoknak (akik nem tudják, hol mi van, akik nem értik a vidéki élet motívumait, akik nem tudják, ki miben van naponta) túl sok esélyük nem lehet, közutálatot viszont annál könnyebben kivívhatnak maguk és a pártjuk számára (amihez a corporate média kellő támogatást is ad).
mi a magyar ZÖLD, ha nem import ZÖLD?
Éppen ezért felmerül, hogy hogy néz ki a lehetséges ZÖLD üzenet Magyarországon? Milyen a MGYAR ZÖLD? Mert az biztos, hogy nem IMPORT ZÖLD és nem HAPPY ZÖLD…
RADIKÁLIS ZÖLD? AGRÁR ZÖLD? BUDAI ZÖLD? PESTi ZÖLD? Vidéki ZÖLD? Agresszív ZÖLD? Kiábrándult ZÖLD? Újszerű ZÖLD? Vadiúj ZÖLD? Vicces ZÖLD? Haragos ZÖLD? FIATAL ZÖLD? Idős ZÖLD? Magyar ZÖLD? Női ZÖLD? Biciklis ZÖLD? Nagykörút ZÖLD? Margitsziget ZÖLD? Tenger ZÖLD? Termőföld ZÖLD? Reggeli ZÖLD? Puszta ZÖLD? Alföld ZÖLD? Tehén ZÖLD? Fű ZÖLD? Energia ZÖLD?
Másképpen fogalmazva: hogyan részesül a magyar társadalom a ZÖLD eszmék lehetséges megvalósításából? Több pénz? Kevesebb kiadás? Kevesebb bosszúság? Valaminek a vége? Valaminek az eleje?
a társadalom pedig visszakérdez:
Valami jobb lesz? Mi lesz jobb? Mi lesz azzal, ami nem lesz jobb? Mi lesz jobb és m nem lesz jobb?
és megkérdi azt is, hogy Orbán marad? Sőt, ez az első kérdés a belépő kérdés – amit nem jó elbukni …
továbbá:
Mi az új vízió? MI az új MAGYAR vízió? Hogyan néz ki az élet az új érában, amit a ZÖLD eszmék megvalósulása jelenthet? Hogyan néz ki Magyarország 2014 decemberében, ZÖLD-en?
Több … valami? Kevesebb … valami? JOBB … valami? Vagy … konkrétan valami MÁS?
UTÓIRAT:
Az OSZTRÁK zöldek 12%-ot értek el … de ez nem analógia, a legkevésbé sem az Magyarországgal … az ő 12%-uk egy régóta bontakozó szabad és humánus kultúra egyik újabb szép eredménye …
Nálunk ez a kultúra nem létezik (sőt, nálunk a ZÖLD-nek sincs még olyan jelentése, amely az érdekesség szintjét meghaladná), az LMP-nek nem az ausztriai ZÖLDeket kell analógiának tekintenie, hanem a magyarországi pirosakat, a 4K!-t, mert az LMP-nek ugyanúgy az utcáról kell bejutnia (egy saját kultúra megteremtésével és kibontakoztatásával - mehr BILDUNG :)), ahogyan a 4K!-nak …
