A virológia és a rendszer-védelmi rendszerek tudománya nyilván egyaránt elismerik, hogy a változás (amely ellen a rendszer, a hatalom oly hatalmas konzervatív erőfeszítésekkel harcol, és amit a vírusok oly változatos formában próbálnak beindítani) mindig úgy következik be, hogy valamit nem látunk előre, legalábbis lebecsüljük valaminek a jelentőségét. Úgy tűnik, most már nyugodtan beszélhetünk róla, ez az elnökválasztás lesz a végső … The End of something, the end of the 2party System - … - Systems!! :))



Obama kezdetben a remény volt, most azonban a kudarc, ám ez a kudarc egy sokkal nagyobb jó, egy sokkal reményteljesebb remény nyitánya lehet! Obama kudarca ugyanis leleplezi a rendszert. Sőt, már le is leplezte !! Ne feledjük, hogyan indult Obama: egészségügyi reform, plusz a válságkezelés, egy új társadalmi szerződés jegyében: a nép kisegíti az óriáscégeket, bankokat, cserébe viszont elvár egy s mást. Egy demokratikus áttörésről beszélhettünk …

A forradalom egyik csúcspontja az volt, amikor Obama levont a General Motors-nak juttatott mentőcsomagból 250 ezer dollárt (vagy mennyit), amiért a felső vezetőket ennyi pérmiumban részesítették – akkor, amikor a néptől hajtották be a pénzt …

Nos, szép kezdetek, de a rendszer hamar maga alá gyűrte Obamát és a reményt is. Ne feledjük, egy olyan országról beszélünk, ahol Kennedy-t, mindkettőt, meggyilkolták, és megtagadták a merényletek kinyomozását, sőt, az információkat is zárolták, évtizedekre, addig, amíg azok, akiket érintett, még életben vannak, mármint a népről beszélünk, amíg a nép emlékszik rá, hogy egészen pontosan mit is jelentett a Kennedy fiúk elnöksége … REMÉNYT! reményt arra, hogy lehet más a világ, lehet más a politika, lehet más a demokrácia! Ezt a reményt iszonyat brutálisan vették el az amerikaiaktól és a világtól. Ezek után mit várunk Obamától? Mit vártunk?

Látta valaki azt a filmet, hogy A Hatalom Árnyékában? Tökéletesen megvilágítja, mennyire kőkemény a rendszer: ahhoz, hogy valakiből elnök legyen, alkuk sorozatait kell megkötnie, amelyek mind lekorlátozzák a remény mozgásterét. Tulajdonképpen, ha egy szóval kellene jellemezni az amerikai rendszert, azt mondhatnánk, azt kellene és kell mondanunk?: REMÉNYTELEN.

Nem, a rendszer nem rossz, sőt, éppenséggel perfect! Ugyanúgy, ahogy nálunk, a keleti blokkban a rendszerváltás nem maradt félbe, nem siklott ki, hanem tökéletesen ment végbe, úgy, ahogy végrehajtották. A rendszert a hatalom komponálja, és tökéletes. Az összes tökéletlenség benne az, hogy a demokrácia elnevezésű fikcióért cserébe (ami a népet leköti, mint legyeket a légypapír) folyton engedményeket kell tenni, időről időre meg kell etetni a bestiát! A demokráciát!

Most, hetekkel az elnökválasztás előtt világos lett, Obama pályafutása, elnöksége világossá tette, hogy nincs remény. A rendszer olajozottan működik, mint egy gépfegyver, remény pedig nincs. Patthelyzet jött létre, de ez több annál, ez egy holtpont. A rendszer végsőkig kilengett, és nincs tovább, megállt az idő.

Miért szavazna valaki arra, aki bebizonyította, hogy nincs remény? Nincs remény: nem lehet más a világ, nem lehet más a politika, nem lehet más a demokrácia! Bebizonyította, hogy egy elnök csak egy figura, és nagyjából ugyanaz történik, mint máskor, amikor a mámsik figura kormányoz.

Bebizonyította, demonstrálta, hogy a rendszer kíméletlen, kegyetlen, szemben mondjuk a békés tüntetőkkel, de ott van Julian Assange és Bradley Manning is, akikkel szemben a civilizált világ teljes arzenálját felvonultatják – és miért? Mert lelepleztek olyan katonákat, akik szórakozásból mészárolnak le harci helikopterekkel családokat. Életfogytiglan fenyegeti a fiatal srácot, aki azt tette, amit minden „humánus ember” tett volna a helyében. Assange-ot detto. De ott van az a kiváló magas rangú katonatiszt is, aki kritizálta Obamát, és egyből leváltották. Ott van a nemrégiben napvilágra került merénylet (lásd a Rolling Stone csodálatos cikkét), a Cleveland-i 5-ről, akik Occupy-osok voltak, és hidat akartak robbantani – a merényletet pedig FBI informátor dolgozta ki, ő mozgatta az embereket.

Ez volna hát a remény? Nem, ez pontosan nem az: ez a reménytelenség. Végül ezt hozta Obama.

Ez a reménytelenség azonban mégis maximálisan pozitív, mert az emberek a valósággal szembesülnek, és még egy aprósággal … (és pontosan ezen a ponton tör be a változás vírusa a rendszerbe) … azzal, hogy nincs semmi értelme a két-párt rendszernek, a demokraták sem demokraták, a demokrácia nem is demokrácia, a remény reménytelenséget hoz, az elképzelhető legjobb elnök (Kennedy-eken kívül) kudarcot vall … Az embereknek leesik, hogy ez egy rossz vicc, egy nagyon rossz, bombabiztos rendszer, aminek egyetlen célja, hogy a hatalmat mindig egy házaspár kezébe adja, akik beköltöznek a valóságshow házba, a Fehér Házba, hogy eljátsszák a szerepüket, tenni meg csak annyit tesznek az emberekért, amennyit a hatalom odadob, amennyivel a hatalom megeteti a bestiát, a demokráciát.

Idén először akart indulni egy harmadik párt is (az Occupy-os párt), és kiderült, hogy lehetetlen. Pénz nélkül nem megy. Csak az lehet elnök, aki mögött ott a pénz, azaz a hatalom. Egyszóval ennyit a demokráciáról, és ennyit a 2párt rendszerről.

Minek menjek el szavazni, ha már remény sincs? Miért szavazzak Obamára, ha már remény sincs? Reménykedjek a nyilvánvaló reménytelenség ellenére? Reménykedjek Obamában, aki napnál világosabban mutatta be, hogy nincs remény? Ez egy nagyon durva holtpont, a kétpártrendszer holtpontja. Bebizonyosodott, hogy a rendszer nem teszi lehetővé a reformot, nem teszi lehetővé, hogy új alapokra helyezzék a társadalom és a hatalom közti viszonyt, és a pénz kiosztásának, a szociális juttatásoknak a rendszerét. Értsd, nem kívánatos az, hogy mindenki meg tudjon élni, nem kívánatos, hogy mindenki hozzájusson orvosi ellátáshoz, és ne kívánatos az, hogy a felső vezetők leköltözzenek abba a világba, ahol most a nép él.

Az elnökválasztás tanulsága: nincs értelme elnököt választani – ebben a kétpártrendszerben. Ha nem lehetséges egy harmadik, ha nem lehetséges egy olyan elnökre (legalább) szavazni, akit a nép jelöl, akkor nincs értelme szavazni.

Ez a tanulság mellesleg egyetemes, nálunk is óriási hatása lehet. Nálunk is megváltoztathatja a dolgok bebetonozott és a hatalom álltak őrzött-védett menetét, és véget vethetünk a 2párt rendszernek, kisétálhatunk belőle – köszönet az Obama-kudarc tanulságának. Ráébredhetünk, hogy egyszerűen nem ér, hogy amint megbukik egy kormány, az illető párt nemhogy nem tűnik el, hanem csak visszalép második vonalba (közbeszerzések megnyert tendereinek terén is), és amint megbukik a következő kormány, megint ők lesznek a következő következők, és így tovább. Nonszensz! Magyarországon nem kérünk több MSZP-t, sem Bajnaival, sem Braun Róberttel, sem Gyurcsánnyal vagy anélkül. Köszi, nem kérünk ezekből a „demokratákból”, akik a rendőrséget szervezetten és felülről irányítottan alkalmazták terror eszközeként az emberekkel szemben (akikről a média azóta is megpróbálja elhitetni, hogy nácik és nem érdemeltek mást). Nem kérünk ilyen demokráciát, semmilyen feltéttel, sem extra sajttal, sem ananásszal, sem Bajnaival, Sem Gyurcsánnyal, nem akarunk ilyen menüből választani. Követlejük a (minimum) harmadik lehetőséget. Követeljük, hogy mi emberek is szervezhessünk pártokat. Valódi baloldalt akarunk, MSZP nélkül – az MSZP még csak nem is rendszerváltó párt!!!

Egy párt létrehozásához vagy sok pénz kell, vagy sok munka. Krízishelyzetben azonban szinte magától létrejöhet egy új párt, és most az van. A kétpártrendszer megbukott – lebukott, lelepleződött. Ez így nem mehet tovább … Ez a tanulság mint gondolt-vírus most kerül bele a világ szellemi és politikai vérkeringésébe … az amerikai elnökválasztási színjáték révén … és reméljük, mi már 2014-ben is képesek leszünk kamatoztatni ebből ...

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★