Mi kell ahhoz, hogy egy ember elítéljen egy agressziót? Személyes és fizikai érintettség? Üzleti és politikai érdek? A magyarok nehéz helyzetben vannak – mint mindig. Próbálnak jól kiállni, de a kép, ami alapján döntést hoznak, durván torzított, hisztérikus politikai motívumokkal mérgezett kép. Egy magyar ember, bal vagy jobboldali vallású legyen is, olyan eséllyel áll ki egy ügy mellett jól, mint egy fogoly, akit hetek óta sötétzárkában tartanak, és csak a börtönőröktől jut hozzá információhoz, majd hirtelen az arcába világítanak, és megkérdik, igen vagy nem? Így van ez még egy olyan nyilvánvaló ügy esetében is, mint amilyen Ukrajna és az orosz agresszió esete ...
tüntetők, akiknek nem okoz gondot elítélni az orosz agressziót, és kiállni Ukrajna függetlensége mellett
baloldal
Az un. baloldali vallású emberekkel most nincs baj, Ukrajna tiszta sor, tisztán és pontosan értelmezhető kép, amely alapján Orbán diktátornak látszik (annak, ami valójában), és így a csatlakozás a jó ügyhöz, a kiálláshoz Ukrajna mellett, hálistennek akadálytalan. A török Gezi parknál még probléma volt a kísérteties hasonlóság a 2006-os kormányzati és rendőri erőszakhoz, e párhuzamot el kellett hessegetniük a baloldali vallású embereknek. Most azonban tiszta sor, Ukrajna, az ukrán helyzet az, ami, és a baloldali „érzületű” emberek, azok, akik ballib médiát fogyasztanak, humánus szabadságvágyuknak engedelmeskedve, szabadon csatlakozhatnak a jó ügyhöz. Ők a szerencsések – a politikai vallású oldalak közül.
jobboldal
A jobboldali médiára kapcsolódott embereknek nehezebb a helyzetük. Bár az agresszió nyilvánvaló (egy 1 éves gyerek is felismeri), mégis, amint valaki kimondaná, hogy Putyin egy agresszor, annak a következő pillanatban olyan következményei lennének, hogy el kellene ítélnie Orbán Viktor Oroszországgal, Putyinnal kapcsolatos politikáját. Ez pedig vállalhatatlan egy olyan ember számára, aki a jobboldali média stream-re van rákapcsolódva. Pszichikailag fájdalmat, törést okozna – kognitív disszonanciát – a számára, amikor a kép a fejében ütközésbe kerülne azzal a képpel, amit az a média propagál, amelyre rábízza magát. Alapvetően rendülne meg egzisztenciális biztonságérzete, amint kiderülne a számára, hogy politikai és anyagi érdekekből kifolyólag megvezeti őt a manipulált média, amelyre az életét bízza, a szabadságát, a valóságról való képalkotását. Nem jó dolog összetűzésbe kerülni azzal, aminek ki vagyunk szolgáltatva. Egyszerűbb nem kirobbantani a konfliktust – nyelünk egyet, elfordítjuk a fejünket, és meg van oldva. A baloldali média is ugyanúgy sáros, most nekik a könnyű, most nekünk kell megalkudni valami részigazsággal – mondjuk azzal, hogy energiára szükség van :)
a harmadik lehetőség
Mindig van egy harmadik lehetőség, amikor az ember fejének szegezik a kérdést, hogy „igen vagy nem?, sosem mondják neki, hogy van harmadik lehetőség is, bármi más. Ezt a harmadik lehetőséget mindig az embernek magának kell kiharcolnia. Az ember ma már „normálisan” csak a felkínált menüből akar választani, mert erre szocializálták az oktatással, a politikai rendszerrel csak úgy, mint a telefonokkal, komputerjátékokkal, tévésorozatokkal, mindennel – arra, hogy mindig a menüből lehet választani, mindig azt kell megnézni, mik a választási lehetőségek. Galilei azonban toppant egyet: akkor is mozog a Föld! Akkor is van harmadik lehetőség!
Bár harmadik média-oldal nincs, harmadik lehetőség van. Ez praktikusan a valódi ellenzékiség, a valódi szabadságpártiság, valódi haladáspártiság – amely mindig elítéli az adott kormányzat agresszív, anti-demokratikus működését, és az adott ellenzék (kormányuzásra váró hatalmi tömb) álságos akcióit is. Média terén a recept úgy néz ki, hogy jobboldali kormány esetén a hírtévének nulla, az ATV-nek (a korlátokat figyelembe véve) nagy figyelmet tulajdonítani, és fordítva, egy Gyurcsány-Bajnai kormány esetén nem a NOL-t és az index-HVG-t érdemes olvasni.
Ez persze még nem minden – hiszen a lényeg most következik: akármelyik hatalmi tömb médiumaira vagy rákapcsolódva az adott ciklusban, véleményt, képet a valóságról sose fogadj el készen, úgy, ahogyan azt a szádba próbálják adni, az agyadba beültetni. Mert itt kezdődik a szellemi szabadság, hogy a képed a valóságról Te magad hozod létre, a médiából csak az alapanyagokat szerzed be.
a média-csapda
Nyilván ismered a logikai feladványt, miszerint az A-városiak mindig hazudnak, a B-városiak mindig igazat mondanak, és mindkét város lakói bármely városban előfordulhatnak – neked pedig egy jól irányzott lekérdezéssel, kérdéssel, el kell tudnod döntened, hogy most éppen hol vagy, azaz, hogy mi a valóság.
Amíg e feladványnak van megoldása, a média és a hatalom esetében a modell ennél milliószor bonyolultabb: mind az A-, mind a B-városiak néha hazudnak, néha igazat mondanak, néha pedig valami mást – neked pedig azt mondják, vagy az A-nak, vagy a B-nek légy az állandó hívője.
Ezek után, melyik pirulát választod, a pirosat vagy a kéket?
tégy egy próbát, tekintsd meg ezt a felvételt a tegnapi (márc. 3.) tüntetésről:
