A Milla sztori révbe ért. Bajnai színre lépett. Beindult a kampány, a hadművelet a hatalomért, amiért választásokon 2014-ben lehet legközelebb megküzdeni. Óriási változások a politika színpadán, de közben ne feledjük, hogy ez csak a színpad, ami fontos, az az, hogy mi történik a társadalomban, milyen átrendeződések mennek végbe … mentek végbe mondjuk azóta, hogy mondjuk az SZDSZ az egyik színpadi EXIT-feliratú vészkijáratnál eltűnt …
Október 23. a tüntetések napja. A Milla csoport tüntetések szervezésével kezdte a pályáját, a sajtószabadságért, utána pedig a Fidesz kormány ellen, a következő köztársaságért, majd végül, a McLuhan effektusnak köszönhetően ő maga, a Milla vált az üzenetté. Sőt, most, legvégül, a Milla és Bajnai – TGM felvezetőjével.
Bajnai + Milla = BILLA
Megalakult hát a BILLA, de ahelyett, hogy végigbogarásznánk a színpadon előadott szövegeket, inkább induljunk ki abból, amit láttunk. A magyar társadalom kettéhasadt, mint kampány idején mindig: egyik oldal, másik oldal. Azért hevítik ilyen polarizált állapotba a társadalmat, hogy (ahogyan ezt az MSZP megfogalmazta stratégiájában) az emberek végül úgy érezzék, csak két választásuk van.
Magyarország két félre hasadt, ismét, a Billa keletkezése révén pedig hirtelen akkora porfelhő kerekedett, hogy az egész „baloldal” egy darab nagy tábornak látszik. Kivel vagy? Bajnaival vagy Orbánnal? Más választási lehetőség nincs, nem szerepel az étlapon, nincs a menüben (nem csoda, hogy tök nagy megütközést keltett a Billás tüntetőkben egy „SE Orbánt, SE Bajnait” feliratú tábla).
Az egyik fél ország, a „baloldal” lelkesült hívői Bajnai nevű főpaptól, az IMF üdvöskéjétől (attól, aki eddig a legsikeresebben hajtott végre brutális megszorításokat Magyarországon) várja a megváltást, ami a kölcsön és a megszorítás formájában érkezik. Bajnai hívei féltik Orbánéktól a pénzt, és örülnek, ha az IMF szigorú pénzügyi regulát ró ki az országra, mert az anyagilag korlátozza a kormányt, de a pénzt, ami szükséges, megkapjuk.
Orbán lelkes hívői (jobboldal) ezzel szemben szeretnének pénzt az IMF-től, de közben harcolnak a megszorítások ellen. Szabadságharcot vívnak az elhízott papjukkal, aki megrendelésre készített kampánynyitó tévéműsorban a néppel pálinkázik, meg un. „magyar nótákat” énekel. Orbán (aki az amerikaiaknak mondott már olyat, hogy amit az embereknek mond, azt ne vegyék komolyan) így azt mondja a népének, hogy a megszorítások nem is megszorítások, és nem is az IMF-től erednek (egyébként ezt a taktikát az IMF dolgozta ki, az IMF ellenes tüntetések, lázadások miatt immár azt kommunikálják, hogy ők nem kérnek semmiféle megszorítást, az adós ország maga talál ki azt, amit akar. Gyurcsányék esetében ez úgy nézett ki, hogy egy kis brüsszeli cég átküldött egy megszorítási programot, amit Gyurcsány nem tudott végrehajtani, de aztán Bajnai végrehajtotta – ugyanazt).
Az ország két félre hasadt, és mindkettő az IMF helyi prófétáihoz imádkozik (Fidesz/Billa). Az egyik megszorításokkal kéri, a másik megszorítások nélkül ugyanazt (amit úgy érnek el, hogy a prófétájuk külön hipnózist bocsát rájuk, amitől a megszorításokat önként vállalt hazafias lemondás-sorozatnak, nadrágszíj összehúzásnak neveznek és látnak).
Totális Lilliput. Az alsó végiek, meg a felső végiek. Ki hogyan szereti a tojást. Ki hogyan kéri az IMF hitelt. Ki hogyan szereti látni az IMF megszorításait. Mert tegyük hozzá, Bajnai főpap Billás hipnózisa is eléggé bizarr, miszerint a megszorítások nem a társadalmat, hanem Orbánékat sújtanák, mert megakadályoznák, hogy tovább lopjanak, hogy kiürítsék a kasszát, mire a BILLA megérkezik )))
A társadalom két fele tehát két különböző pap segítségével imádkozik ugyanahhoz az drog-istenséghez, azért, hogy megkapják a következő adagjukat – pénzből és megszorításból. A pénzt mindkét fél tisztán látja, a megszorítást viszont egyik sem. Totál Junkie-k. Csak az számít, hogy megkapják az adagjukat.
Apropó … Ami ezt a hitel-junkie-ságot illeti, meg ezt az alaptermészetével ellentétesen működő „baloldalt” (szögezzük le, nincs a világon olyan baloldali tüntetés, ahol egy NO IMF transzparensért el akarnának zavarni valakit, mint ellentüntetőt, hiszen a megszorítások a baloldaliság alapjaival ütköznek) … ez ismerős valahonnan. Igen, az SZDSZ-re gondolunk. Basszus, de rég is volt … amikor csak úgy eltűntek. Mikor is? A TB-privatizációs kísérlet elbukása után.
BILLA = spontán SZDSZ reinkarnáció
Természetesen nem gondolta senki, hogy a párttal együtt az emberek is eltűnnek. Ugyanakkor azt reméltük, hogy felszívódnak a társadalomban, a politikusok is, ugyanúgy, mint az SZDSZ-közeli háló, mármint halo, mármint holdudvar. Mindenki térjen vissza ahhoz, amit a társadalomban végez: dolgozik, gondolkodik, tanít, alkot, bármi. Ezt kívántuk. És közben azt is, hogy az SZDSZ-t támogató társadalmi réteg, illetve azok, akiket az SZDSZ képviselt, fogadják el, hogy a politikában bizonyos dolgok többé nemkívánatosak, úgy értve, számunkra, budapesti liberális, baloldali emberek számára – sem.
Nemkívánatos az a társadalmon kívüliség, hogy miközben megszorítások vannak, miközben mindig van valami, amit bemondanak a tévéhíradóban, hogy fájni fog – mi tudjuk, hogy ez rájuk vonatkozik, és nem ránk. Amennyit tőlünk elvesznek ugyanúgy, mint mindenkitől, azt visszakapjuk másképpen. Nekünk mindig lesz munkánk, pénzünk, életünk. Mert mi egy másik Magyarországon lakunk, Magyarország Álomszigetén, a VIP zónában.
Ez többé nem megengedhető. Gondolj bele, milyen most, amikor Orbánék mindenhonnan kirúgnak mindenkit, amikor félsz elővenni a Népszabit a munkahelyeden. Ezt szenvedjük most el mi, az ex-VIP zóna lakói. A többiek, a társadalom 90%-a viszont ebben él állandóan.
Az SZDSZ a TB-privatizációs kísérlettel elment a végsőkig, nekiment a társadalomnak, ugyanúgy, mint a 2006-s rendőri fellépéssel és Gergényivel kapcsolatban, amikor azt „mondtuk” (már aki), hogy úgy kell nekik, minek tüntettek … Borzasztó ez a társadalmon kívüliség, ez a szociopátia, egy szörnyeteget csináltak az egykori szellemi elitből, az egykori demokratikus ellenzékből (illetve ezek jogutódjaiból, részben belőlünk is).
Borzasztó az, ahogyan megmondják nekünk, mint VIP részvényeseknek, hogy csak dőljetek hátra, olvassatok Népszabit, a többit pedig bízzátok ránk, mi vagyunk a katonáitok a döntéshozásban – mondják. Valójában viszont az a feladat, hogy a társadalom beépített VIP vendégeiként a számunkra olcsó árakon együtt éljünk a többiekkel, és folyton demonstráljuk, hogy az élet igenis élhető és szép, a kormány pedig teszi a dolgát. Falazni kell a hatalomnak.
Reméltük, hogy az SZDSZ egy rövid Kétfarkú Kutya nosztalgia party után lehetővé teszi, hogy a társadalom, Budapest liberális zónája kijózanodjon, és új életet kezdjen mondjuk a Lehet Más a Politika párttal.
De nincs ekkora szerencsénk. A BILLA-val szemlátomást az SZDSZ éledt újra, ölt új alakot (Magyar Bálint megmondta, ezzel a névvel – SZDSZ – többet már nem lehet mit kezdeni). Most, amikor a világ a szociális érzékenység, a társadalmi szolidaritás, a társadalmak újjáélesztésének, újraszervezésének a korába lép, nekünk megint vissza kellene vedlenünk jóhiszemű művészek, polgárok, szerencsés kiválasztottak budapesti nagy polgárságába, csak a munkánknak élve, szenvtelenül nézve, hogy odakint, „szánalmasan éhes embereket fújt el” épp a szél? NA ne!!!!
Nem kell Bajnai, Nem kell BILLA, nem kell SZDSZ v2.0!
Mi már másban vagyunk, már azt akarjuk, követeljük, hogy Legyen Más Politika! Többé nem vagyunk hajlandóak a társadalomra úgy tekinteni, mint szerencsétlenek gyülekezetére, akiknek nem jött össze …
A Milla eltérítése persze nem is igazi testrablás, hiszen eleve úgy volt tervezve, hogy ebből lesz az a valami, ami majd a „baloldal” középpontját alkothatja, amihez az MSZP és a DK oldalról csatlakozhat …
Az IGAZI testrablás az lenne, ha Karácsony Gergelynek (aki a TB-mentés idején a barikádok másik oldalán dolgozott, az SZDSZ-nek) és Jávor Benedeknek sikerülne megcsinálni a meghekkelt LMP-t, akik mindent ugyanúgy mondanának, mint eddig, és csak keveseknek tűnne fel, hogy valamit nagyon kicseréltek (megnyitva az átjárást az MSZP felé, oda-vissza).
Az igazi testrablás az lenne, ha az LMP-t észrevétlenül kicserélnék, létrehozva a „Lehet Más a Lehet Más” pártját, és hogyha csak kevesen sikítanának fel, hogy ÚRISTEEEN, MIT CSINÁLTATOK AZ LMP-veeeel? Reméljük, most, hogy a BILLA megvan nekik, most már enyhül az új test étvágyuk … reméljük, az LMP megmaradhat, annak, ami … a rendszerszintű változás pártjának … akik (ahogy Schiffer mondta) „kifehérítik a politikát” …
