Óriási esemény az LMP és az Ex-LMP szétválása. Innentől ez már a rendszerek harca, az ÖKO (új rendszer párti) LMP harcol a Modernista (boldogulás-centrikus, kapitalizmus-elfogadó) ex-LMP-vel, illetve mondjuk ki, Bajnaiék egész birodalmával szemben – immár élesben és frontálisan, egy precedens nélküli rendszárváltásért. 1945-1985 között a kommunizmus és a kapitalizmus harcolt egymás ellen, s a Szovjetunió és az USA képviselte őket. 2013-ban Magyarország az új rendszerváltás élvonalába került, a 'Következő Rendszer' ugyanis az LMP révén Mo-n csap össze először élesben a lejárt szavatosságú kapitalizmussal. Történelmi lehetőség …

A CocaCola már kiment a divatból, „csak” annyira fogyasztják, amennyire a média kötelezővé teszi. Ha holnap abbahagynák a reklámtevékenységet, holnap délután már csomóan elfelejtenének CocaCola-t vásárolni, és fogyasztani is. A CocaCola ezzel együtt verhetetlen, nem járt le az ideje, hiszen ha bárki be akarna törni valami újjal, mondjuk a ZÖLD teával, vagy citromos vízzel, vagy valaki feltalálja a sima csapvizet, a CocaCola Company akkor is ott lesz, és ő lesz az első, és ő fogja uralni annak a piacnak is a 90%-át, valamennyit juttatva persze az újaknak is (mint Bajnaiék a kivált ex-LMP-seknek).

A kapitalizmus és az azt felváltó 'Következő Rendszer' viszonya is ugyanez, a politika Coca Cola Company-ja, azaz Bajnaiék a régi rendszer képviselőiként bármi felé nyitottak, a lényeg csak az, hogy ellenőrzésük alatt tartsák az egészet, és hogy akármilyen változást is harcol ki magának a társadalom, ők lehessenek azok, akik ezt véghezviszik (és akik utána is uralkodnak).

Ami az LMP számára az, hogy „Lehet Más a Politika!”, az Bajnaiék számára csak annyi, hogy „lehet a más politika” (idézet elvtársuktól, Szekeres Imrétől, aki párszor így mondta ki híradókban az ökopárt nevét), azaz a változás lehetséges, rendben van, mehet, de mi felügyeljük, és mi hajtjuk végre – a rendszer konzerválása mellett. Ez a „fenntartható fejlődés” Bajnai verziója, a hatalom fenntartása a fejlődés (látszata) mellett: a fenntartható hatalom, a fenntartható rendszer. Rémlik valakinek az előző rendszerváltás? Megcsinálták.

A helyzet változásért kiált, Orbán kollégájuk is (akivel felváltva cserélgetik a társadalom „hivatalból kirendelt védője” és a „hivatalból kirendelt megszorítója” szerepet) ezt hullámlovagolta meg 2010-ben, Obama is ezért volt HOPE 2008-ban, és ez az, ami miatt a szélsőjobb is terjed, a változás deficit, a kiszolgáltatottság, a kilátástalanság és a rendszer láthatatlan, kijátszhatatlan üvegfal-védelme a változás ellen. A helyzet változásért kiált, a társadalmak változásért kiáltanak, a gazdaság változásért kiált (=válság), meanwhile Bajnai és Partnerei Politikai Kólagyárban a „fenntartható fejlődésen” dolgoznak, a fenntartható hatalmon, a rendszer fenntartásán.

Taktikájuk borzasztó egyszerű, mindent „megmutyiznak”, korrumpálnak. Nem kispályások ők, hiszen még a korrupciót is megmutyizták (korrumpálták) azzal, hogy egy nevetséges, piti kis kifejezést gyártottak a visszaosztásra (=állami pénzek 30-40%-ának visszaosztása a nyertes pályázók, megbízott alvállalkozók részéről). A nép így még azt sem mondhatja ki, amiről szó van, mert szavaikat elcserélték, lásd „a FER nem tandíj” (hiába ezt kell fizetned azért, hogy tanulhass), vagy „a TB-privatizáció nem TB-privatizáció, hanem egészségügyi reform”, „a hazugságbeszéd pedig igazságbeszéd”, stb, stb.

Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen társaság szájából mit jelent az, hogy Öko, mit jelent, hogy ZÖLD, vagy az, hogy Szolidaritás, nem említve a Változás és a Demokrácia fogalmakat.

Annyi viszont tutifix, hogy ők, a konzervatívok (akik Lenint is bebalzsamozták) nem a változásért harcolnak, hanem a változás ellenőrzésének a jogáért, hogy aztán annyira lassítsák le, amennyire csak lehet – e tevékenységükkel érdemelték ki a konzervatív titulust, annak ellenére, hogy hivatalosan „baloldaliak” (apropó, baloldal: még egy fogalom, amit jól meg-korrumpáltak).

Aki a változásért harcol, ellenük kénytelen harcolni, háztömbről háztömbre, minden centiméterért óriási áldozatok árán megküzdve, vért izzadva. Lásd, mennyit kellett küzdenie az LMP-nek csak azért, hogy az MSZP és Bajnaiék megértsék, hogy „nem, kösz!”. Bajnaiék egy teljes éven át a ballib sajtó össztüzével bénították és és próbálták összeroppantani őket. Most pedig, hogy ezzel kudarcot vallottak, megszerezték maguknak az LMP un. tévé-arcait, illetve a parlamenti frakció 51%-át, plusz magukévá tettek néhány olyan ügyet, amiket az LMP képviselt az elmúlt évek során, lásd ügynökakták, amit a sajtó előtt immár Bajnai képvisel (spontán átvette Schiffertől és az LMP-től, úgy, mint Dr. Schmitt bolgár kollégája dolgozatát, idézőjel és a források megjelölése nélkül).

Nem, nem az a baj, hogy Bajnai és Partnerei is csatlakoznak egy-egy ügyhöz, hanem az, hogy amint csatlakoztak, az ellenőrzésük alá vonják, és elkezdik eltéríteni, fékezni, és a látszat fejlődés parkoló pályájára állítani a projekteket. Mennyibe kerül intézmények és a média segítségével egy éven át altatni egy ügyet, és közben azzal etetni a népet, hogy történik valami? 100 millió / projekt? 200 millió? Akárhogyan is, bőven van pénzük a „baloldali” konzervatív erőknek, hiszen 1989 óta bő húsz évet éltünk abban a tudatban, hogy Ady álma valóra vált, és csatlakozunk Nyugat-Európához – és csak 2009 környékén (az éraváltás kezdetén) derült ki, hogy ez még mindig ugyanaz a harc a disznófejű nagyúrral, a mi kis százéves háborúnk, és hogy még mindig ugyanúgy a vasfüggöny mögött vagyunk, mint a '80-as években.

VAGY / VAGY

Az LMP szakadása az egész magyar társadalmat választás elé állítja.

Vagy az LMP (=Lehet Más a Politika!, rendszerváltás, amiben Orbánék leváltása csak az első lépés, új demokratikus-, szociális- és és öko-alapelvek következetes érvényesítése a rendszer átépítése során),
vagy Bajnai & Partnerei (=zavarjuk el Orbánt, és állítsuk vissza a „demokráciát”, és aztán happy end, eufória, egy újabb 20 év a dübörgő kapitalizmusnak).

2013 vagy a felvilágosodás éve lesz nálunk, vagy a sötét középkor kezdete.

Eddig a Lehet Más a Politika odáig tudott eljutni, hogy (többször is) kimondta a boldogító NEM-et (arra, hogy hajlandóak-e engedményeket tenni az elveikből, és belépni a politikai kólagyárba, a Bajnai & Partnerei cégcsoportba). Most viszont annak jön el az ideje, hogy mind az LMP-n, mind a magyar társadalmon végighullámozzon egy boldogító IGEN, arra, hogy változást akarunk, rendszerváltást (nem a múltkorit akarjuk korrigálni, hanem a következőt rendesen végrehajtani), egy igazságos és humánus társadalom létrehozásáért. Erről az IGEN-ről szólhat 2013 (bár ehhez Olginak meg a HVG-nek is lesz néhány keresetlen szava).

ideológiai háború

Bár az MSZP-s kólagyár nem mondott le arról, hogy egymondatos szlogenekkel vívják meg a harcukat („Orbán rossz!”, „Nyomj egy LIKE-ot, és váltsuk le Orbánt!”, stb), mostanra már ők is tudják, hogy a társadalom felvilágosítása (ami az LMP részéről egy 21. sz-i felvilágosodási mozgalom beindításával lehet egyenlő), és az össznépi társadalompolitikai vita elkerülhetetlen.

Pontosan ezt akarták elkerülni az elmúlt év során. Ezért tartották tűz alatt a „Lehet Más” ideológiai műhely főhadiszállását, hogy addig se bomlaszthassák a rendszert. A bomlás ugyanis már kérlelhetetlenül beindult (2006), mostanra pedig már tarthatatlanná vált. A rendszer elkezdett szétesni, olyan gondolatok kerültek ki, mint Nemnövekedés, a GDP elengedhetetlen revíziója, alternatívája, vagy az, hogy miről szól az IMF (a Nagy Kiárusítás), aztán itt van Izland, és itt van Írország, Görögország esete, amik mind-mind olajat öntenek az ideológiai, társadalompolitikai forrongásra. Ma a rendszer ott tart nálunk, mint 1987-ben, mindenki tudja, hogy vége, a versenyfutás pedig azért zajlik, hogy valódi változás legyen, és ne egy hamisított, korrumpált, megmutyizott „változás” (megint).

Mostantól nem mindegy hát, hogy prominens gondolkodóink, értelmiségünk tagjai merre állnak arccal. Sok minden elhangzott az utóbbi években. Volt szó pártállami múltról, globalizáció-kritikáról, a neolib-gazdaságpolitika kritikájáról, GDP-ről, Nemnövekedésről, Ökopolitikáról … és amikor Bajnaiék felkapcsolták a börtönudvaron a reflektorokat, azt láthatták, hogy a gondolatok és a gondolkodók mind alaposan elkalandoztak, és spontán party jött létre, a kapitalizmust kritizáló gondolkodók pedig egy hajszálra vannak attól, hogy elhagyják a börtönudvart, és odakint megalapítsák a következő rendszer első hídfőállását. Bajnaiék ezért most mindenkit felszólítanak, hogy azonosítsa magát, kapitalista, vagy „anti-kapitalista”. Hívő vagy eretnek. Ikszeld meg a megfelelőt, „A” vagy „B”, harmadik válasz nincs, magyarázatnak helye nincs, velünk, vagy ellenünk.

Várható, hogy sokan megcsókolják a keresztet, még ha utána toppantanak is egyet, mondván, akkor is mozog a föld (a „mégis” rossz fordítás). TGM például, aki saját nyilatkozata szerint semmiben sem ért egyet Bajnaival, fontos meccs lesz, de nem fogadnánk arra, hogy átállna a rendszerváltók oldalára, na de majd meglátjuk. A politikai elemzők, napjaink tévé-filozófusai már mind megvannak, Bajnai már konzultálgatott velük (is) egy keveset. A HVG-s újságírókra lehet számítani, lásd az LMP elleni hadviselést, szóval, nem lesz gond.

A végső, nagy stratégiai kérdés az, hogy mi lesz Pogival, Pogátsa Zoltánnal? Világos, hogy Scheiring Gábor, aki hivatalosan globkrit, és aki írt már olyan blogbejegyzést, hogy „Oszkóval nyilván nem ért egyet, de ...” már rég Oszkó és Bajnai oldalán áll, de önmagában súlytalan, ezért nagyon kell nekik Pogi. Pogi minden pénzt megérne nekik, és ami azt illeti, van egy „gyenge” pontja, éspedig, hogy Marx eléggé bejön neki :)

Pogi a mérleg nyelve lehet, de nem valószínű, hogy valaha rá tudnák venni, hogy hátat fordítson a folyamatnak, amin ő maga úttörőként dolgozik – már egy ideje. Ráadásul neki valódi képe van a gazdaságról, és szociológusnak, társadalomkutatónak is kiváló, a GDP-t pedig nem tekinti szentségnek, sőt, meg is mondta már róla, hogy tulajdonképpen nem sokat árul el egy gazdaság valódi helyzetéről – csoda, hogy az apaszentegyház nem lőtt ki rá egy rakétát, ott helyben. Pogi intellektuális főszereplője ennek a folyamatnak, ami a rendszert szétbomlasztotta, ami mostanáig történt, azt ő is csinálta, ugyanúgy, mint Schiffer András vagy Róna Péter (és nyilván még sokan mások).

Meglátjuk. Mindenesetre a birodalom nem adja majd könnyen, de nincs kellemesebb, mint egy ennyire tuti ügyért harcolni, ennyire szuper társaságban, ennyire nyerésre álló helyzetben meg pláne :) A média persze azt mondja az LMP-re, hogy Mission Impossible. Ja, persze. Lehetetlen. Karácsonyék pedig a reálpolitikusok. De vajon nem mégis inkább azok az irreálisak, akik szemben a fizika törvényeivel (mint entrópia, bomlás, irreverzibilis folyamatok) azt mondják, kitartunk a szétesett régi rendszer mellett, mert Bajnaiéknak van valami tervük, és rengeteg pénzük, és médiájuk, és a média segítségével miért ne lehetne fenntartani az egészet még vagy 200 évig, az emberek úgysem veszik észre, nem igaz?

★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★   ★